A Fővárosi Törvényszéken első fokon folyamatban volt utolsó vörösiszap-kártérítési perben hirdetett ítéletet a bíróság 2016. január 19-én, amelyben kártérítés megfizetésére kötelezte a MAL Zrt-t.

 

A felperesek pontosított keresetükben azt kérték, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes a vörösiszap-katasztrófa által megsértette a felperesek személyhez fűződő jogai közül az emberi méltósághoz és az egészséges környezethez való jogát.

 

Ezt meghaladóan kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest a felperesek részére fejenként 500.000,- Ft megfizetésére nem vagyoni kártérítés címén, az I. és II. rendű felperesek részére pedig lakóingatlanuk értékvesztése miatt vagyoni kártérítés címén fejenként 4.225.000,- Ft megfizetésére. A felperesek ezen összegek után 2010. október 4-től kezdődően a törvényes mértékű kamatot is igényelték.

 

A bíróság a 2016. január 19-én kihirdetett ítéletében megállapította, hogy az alperes a 2010. október 4-én az alperes ajkai gyártelepén található, X. számú vörösiszap-tározó gátfalának átszakadása folytán bekövetkezett károkhoz vezető mulasztásaival megsértette a felperesek emberi méltósághoz és egészséges környezethez való jogát.

 

Ezért a bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I., II., III. és IV. rendű felpereseknek fejenként 500.000-500.000,- Ft-ot nem vagyoni káraik megtérítéseként, továbbá az I. és II. rendű felpereseknek vagyoni kártérítés címén egymás közt egyenlő arányban 1.500.000,- Ft-ot és ezen összegek után járó kamatot, az ezt meghaladó igényt a bíróság elutasította.

 

2010. október 4-én az alperes ajkai gyártelepén található, X. számú vörösiszap-tározó gátfalának átszakadását követően a nagy sebességgel kizúduló, jelentős mennyiségű, erősen lúgos kémhatású vörösiszap elöntötte a környező településeket, így Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A felperesek Devecseren laknak. Ingatlanukat a vörösiszap-áradat közvetlenül nem érintette.

 

A bíróság a felek előadására, az általuk becsatolt, illetve az indítványukra beszerzett okiratokra, a tanúvallomásokra és a szakértői véleményekre alapozott ítéletében megállapította, hogy az alperes tevékenysége a katasztrófát megelőzően a környezetet terhelte, illetve a környezetet veszélyeztette; így az alperes a veszélyes üzem szabályai szerint tartozik felelősséggel.

 

Rámutatott a bíróság, hogy az alperesnek a környezet terhelésével járó tevékenysége, valamint a bekövetkezett káreseménynek az alperes tevékenységével összefüggő kapcsolata az alperes kártérítési kötelezettségét önmagában megalapozza, amely alól nem tudja magát kimenteni.

 

A katasztrófa következtében a felperesek életvitele teljes egészében megváltozott, a kényszerű elköltözések miatt a baráti, családi kapcsolataik meglazultak, amit a bíróság a nem vagyoni kártérítés összegének megállapításakor különös súllyal mérlegelt.

 

A vagyoni kártérítés vizsgálata során a bíróság a perben kirendelt szakértő szakvéleményét és annak megállapításait vette ítélkezése alapjául és megállapította, hogy az ítélethozatal időpontjában az ingatlannak a vörösiszap-katasztrófával közvetlen okozati összefüggésben bekövetkezett értékcsökkenése összesen 1.500.000,- Ft. Ez az értékcsökkenés a vörösiszap-katasztrófa bekövetkeztének következménye, mely jelenleg is fennáll az ingatlanon.

 

Az ítélet nem jogerős.

 

Budapest, 2015. január 19.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály