A vádlottnak a férjével kilenc közös gyermeke született. A férj nemzetközi gépjárművezetőként dolgozott, rendszeresen hosszabb időre távol volt. A vádlott magatartása a harmadik terhességétől megváltozott, férje, családja, környezete előtt titkolta a terhességeit. A vádlott 2003-ban is teherbe esett, mely tényt sikerrel titkolta el a családja elől, terhesgondozásra sem járt. 2003. október 13-án éjjel a vádlott hasi fájdalmakra és vérzésre ébredt, majd megindult a szülés, és megszülte életképes fiú gyermekét. A szomszédos ágyról levette a lepedőt, az újszülöttet abba belefogta, magához szorította 20 percig, és csecsemőjét megfojtotta. A vádlott gyermekei semmit nem észleltek. A csecsemő becsavart holttestét egy reklámtáskában egy bokor alá rejtette, majd a szülés nyomait eltakarította. Az újszülött koraszülött volt, azonban fejlődési rendellenességben nem szenvedett. 

 

A fenti tényállás alapján a Tatabányai Törvényszék a vádlottat tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt 7 év fegyházbüntetésre és 7 év közügyekről eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap.

 

Az ítélet ellen a védő elsődlegesen a minősítés megváltoztatása, gondatlan emberölés vétségének megállapítása, másodlagosan enyhítés végett jelentett be fellebbezést.

 

A Győri Ítélőtábla a mai napon megtartott nyilvános ülésen az elsőfokú ítéletet helyes indokai alapján helybenhagyta. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan fogadta el a szakértői megállapítást, mely szerint az újszülött élve született, lélegzett, halálát pedig fulladás okozta. Ennek folyamán ugyanakkor nyöszörgést hallatott és reflexmozgása is lehetett, melyet a vádlottnak észlelnie kellett. A vádlott védekezésével szemben hangsúlyozta, hogy a vádlottnak nem ez volt az első terhessége és szülése sem, így tudnia kellett, hogy hogyan kell egy újszülöttet megfogni, ezért a gondatlan emberölés lehetőségét az ítélőtábla is kizárta. A cselekmény egyenes szándékkal történő elkövetését támasztja alá ugyanakkor a vádlott cselekmény elkövetése után tanúsított magatartása, és az a tény is, hogy nem hívott segítséget. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabási körülményeket is helytállóan vette számba, és állapította meg a büntetés mértékét 7 év fegyházbüntetésben. A büntetési tételkeret alatti szabadságvesztés tartamának további enyhítésére az ítélőtábla nem látott lehetőséget. 

 

Győr, 2017. május 10. 

 

Győri Ítélőtábla Sajtóosztály