A vádlott 2003. szeptember 22-én munkahelyéről autóval indult haza, 60 km/h sebességgel haladt egy bekötőút egyenes útszakaszán. Az út szélén vele egy irányba kerékpárral közlekedett T.E. sértett. A vádlott nem tartott kellő oldaltávolságot, és gépkocsijával elsodorta a sértettet, aki az aszfaltra, illetve a füves útpadkára esett, ettől az eszméletét elveszítette. A vádlott azt hitte, hogy a sértett meghalt, és elkerülve felelősségre vonását, eldöntötte, hogy elviszi őt a helyszínről. A kerékpárt az útszéli növényzetbe dobta, a 164 cm magas sértettet pedig ölébe véve az autó csomagtartójába tette. Útközben észlelte, hogy a sértett él, ezért egy mellékútra hajtott. Felnyitotta a csomagtartót, amiből a sértettet kihúzta, több méteren át vonszolta a gazos-bokros területen, közben a védekező sértettet legalább egy alkalommal a bal szeménél kis-közepes erővel megütötte. Ezután befogta a sértett száját, megragadta a nyakát, és közepes-nagy erővel, kézzel fojtogatni kezdte. A bántalmazás megszakításokkal több percen keresztül tartott. A sértett még ekkor is élt, ezért a vádlott a közelben talált fehér műanyag bálakötöző zsineget a lány nyakára tekerte, és azzal fojtogatta, melynek következtében - legalább 15 perccel a bántalmazás megkezdése után - beállt a fulladás, a sértett elhalálozott.
Ezt követően a vádlott beült a kocsijába, elment gyermekéért az óvodába, hazavitte, majd sötétedéskor visszament a holttestért. Berakta a csomagtartóba, és a Mosoni-Duna ártér töltés oldalában arccal lefelé, zsineggel a nyakán otthagyta. Ezután hazament, de a gépkocsit nem vitte haza. Az élettársának és a sógorának (az autó tulajdonosának) azt állította, hogy a gépkocsit a munkahelye előtti parkolóból eltulajdonították, emiatt feljelentést tettek a rendőrkapitányságon.
A sértett holttestét 2003. szeptember 23-án kutyasétáltatók és kommunális munkások találták meg, ők értesítették a rendőrséget.
A nyomozó hatóság 2005. február 7-én, az elkövető kilétének ismeretlen voltára hivatkozással hozott, nyomozást felfüggesztő határozatával lezárta, majd 2017. január 6-án a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ arról értesítette a nyomozó hatóságot, hogy egy más ügyben S.A. vádlottól vett DNS személyi minta egyezőséget mutatott több, jelen ügyben vett helyszíni DNS mintával.
A fenti tényállás alapján az elsőfokon eljáró Győri Törvényszék a vádlottat aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának lehetősége legkorábban 30 év elteltével vizsgálható. 

Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést a bűncselekményt súlyosabban minősítő körülmények mellőzése  és a büntetés enyhítése érdekében. 

A Győri Ítélőtábla a mai napon megtartott nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság alaptalannak ítélte a fellebbezést. Az elsőfokú bíróság által helyesen értékelt bizonyítékok szerint  az elkövetés oka az volt, hogy a vádlott egy közlekedési baleset következményeit kívánta leplezni és az amiatti felelősségre vonását  elkerülni  a sértett életének kioltásával. Az elkövetés módja  brutális és embertelen volt;  a sértett halálát légútjainak elzárása, először kézzel, majd zsineggel való fojtogatás okozta. A mintegy 15 percen át tartó fulladás, agónia mindenképpen különös kegyetlenséggel elkövetett minősített esete az emberölésnek. 

Győr, 2018. december 4.

Győri Ítélőtábla Sajtóosztály