A húszas éveiben járó vádlott és a sértett féltestvérek, édesapjukkal 2018 januárjában együtt éltek egy családi házban. A vádlott és a sértett alkoholista életmódot folytatott, ittas állapotukban rendszeresen veszekedtek és bántalmazták egymást. 2018. január 12-én a testvérek jelentős mennyiségű alkoholt fogyasztottak, és 17-18 óra közötti időben összevesztek, majd I. r. vádlott megütötte a sértettet, akinek arca vérezni kezdett. Ezt követően az erősen ittas sértett a ház több részében is megfordult, mindenhol vérnyomot hagyva maga után. A vádlott mindenhova követte őt, többször megütötte és ellökte. A sértett a konyhában hanyatt esett, koponyáját a konyha kemény burkolatának csapta. Ezt követően a vádlott legkevesebb három alkalommal a sértett téli ruházattal fedett felső testét nagy erővel megtaposta. A sértett ekkor már eszméletlen állapotban volt. A vádlott apja felszólítására a sértettet a szobában az ágyra fektette, betakarta. A sértett ekkor még nyöszörgött, a fejét is megmozdította. Másnap hajnal 1 óra körüli időben a vádlott azzal ébresztette fel apját, hogy nézze meg, mi van a sértettel, mert nem hallja a légzését. Miután az apa a nyaki verőeret sem találta és a test is hideg volt, szólt fiának, hogy hívjon mentőt.
A mentőszolgálat 1:39 órakor ért a helyszínre, a mentőtiszt megállapította, hogy a sértett már kb. 6-8 órája halott volt.

A fenti tényállás alapján az elsőfokon eljáró Győri Törvényszék a vádlottat védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt ítélte bűnösnek, ezért 15 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap.

Az ítélet ellen az ügyész további minősítő körülmény megállapítása, a büntetés súlyosítása és elkobzás érdekében jelentett be fellebbezést. A vádlott és védője a bűncselekmény enyhébb minősítése és a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett.

A Győri Ítélőtábla a mai napon kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a vádlott cselekménye különös kegyetlenséggel elkövetettnek is minősül, és a vele szemben alkalmazott joghátrányokat mint különös visszaesővel szembenieket tekinti kiszabottnak. Ezt meghaladóan  az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. 
Az ítélőtábla az ügyész büntetés súlyosítására irányuló - , valamint a vádlott és a védő eltérő minősítés (halált okozó testi sértés megállapítása) iránti fellebbezését  nem tartotta alaposnak. A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a vádlottnak fel kellett ismernie, hogy az általa kifejtett ütések, rúgások ereje, intenzitása, a támadott létfontosságú szervek ütése, taposása az ittassága miatt magatehetetlen sértett halálát is okozhatja. Az a védekezés, hogy ebben a felismerésben a vádlottat a saját ittassága akadályozta azért nem vezethetett eredményre, mert ennek kialakulását a vádlott saját magának köszönheti. A vádlott brutális, embertelen bántalmazása több életveszélyes sérülést is kialakított a sértettben, amelyek mindegyike önmagában elegendő lett volna ahhoz, hogy a sértett halálához vezessen. Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott cselekménye olyan embertelen elkövetési mód, amely megalapozza a különös kegyetlenség minősítő körülmény megállapítását. Az elsőfokú bíróság által középmértékben meghatározott szabadságvesztés büntetést az ítélőtábla a vádlott által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával, személyében rejlő társadalomra veszélyességgel arányban állónak találta, figyelemmel büntetlen előéletére is, ezért annak sem súlyosítására, sem enyhítésére okot nem látott.

Győr, 2019. november 20.

Győri Ítélőtábla Sajtóosztály