E.J. vádlott házastársa évek óta pszichiátriai betegségben szenvedett, 2017-ben két hónapon át egy kórház pszichiátriai osztályán kezelték, ezt követően azonban a gyógyszereit rendszertelenül szedte, kontrollra nem járt. 2018 elejére depressziós állapotba került, folyamatosan hangoztatta, hogy öngyilkos akar lenni, és rendszeresen veszekedést kezdeményezett a vádlottal. 2018 májusára a viták, kiabálások napi rendszerességűvé váltak, néha tettlegességig fajultak. A vádlott a helyzetet alkoholfogyasztással próbálta kompenzálni. 2018. május 19-én ismét vita alakult ki a vádlott és felesége között, amelynek során a vádlott egy mintegy 20 cm pengehosszúságú kést megragadva egy alkalommal a felesége mellkasának jobb oldalát közepes erővel megszúrta. Ennek következtében a sértett életveszélyes sérülést szenvedett.
 
A vádlott telefonon értesítette a mentőket, azonban a helyszínre érkező mentő gépkocsivezetővel és mentőszakápolóval – akik közfeladatot ellátó személynek minősülnek - a vádlott közölte, hogy „őt már csak hullazsákban viszitek el”, és akadályozta őket abban, hogy a sértett egészségügyi ellátását megkezdjék. A vádlott a bejáratot elállta, a gépkocsivezető felszólítására sem állt félre, hanem támadó szándékkal feléje indult, hogy felkarját megragadva megakadályozza a bejutásban. Végül a mentősök bejutottak a sértetthez, akinek egészségügyi ellátását megkezdték, így a sértett életét a gyors, szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg.
 
A fenti tényállás alapján az elsőfokú bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérletében, és közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében ítélte bűnösnek, ezért 8 év börtönbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap.
 
Az ítélet ellen a vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést.
 
A Győri Ítélőtábla a 2020. május 12. napján megtartott tanácsülésen az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlott szabadságvesztés büntetését és a közügyektől eltiltás tartamát 6 évre enyhítette, egyebekben helybenhagyta az ítéletet. Az ítélőtábla egyetértett a törvényszék azon álláspontjával, hogy a büntetés kiszabása során helyes a 12 év 6 hónap középmérték tartamától lefelé történő eltérés. Ugyanakkor az ítélőtábla megítélése szerint nem lehet eltekinteni az ölési cselekmény kísérlete előzményétől és a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak elkövetési magatartásának módjától, az alkalmazott erőszak minimális voltától sem. Az idős, büntetlen előéletű vádlott beszámítási képessége enyhe fokban volt korlátozott a cselekmény elkövetésekor, tettét bejelentette a hatóságoknak, cselekménye kísérleti szakban maradt. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla enyhítette a vádlott büntetését, amely azonban szükséges és arányos, alkalmazkodik a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, az enyhítő és súlyosító körülményekhez.
 
Győr, 2020. május 12.
Győri Ítélőtábla Sajtóosztály