A harmincas éveiben járó vádlott akkor, amikor a sértett közölte vele, hogy a munkaviszonyát megszünteti, székéről felugrott, indulatosan közölte a sértettel: „ha engem kirúgsz, akkor itt vér fog folyni!”, majd az iroda ajtaját dühösen kicsapva, kifutott az udvarra, ahol a telephely garázsa előtti aszfaltozott úttesten föl-alá sétált. 
A sértettek 30-40 méter távolságból figyelték a vádlottat, s közben az egyik sértett az ügyvédjét felhívta, aki azt javasolta, hogy kérjenek rendőri segítséget. A sértett nem értesítette a rendőröket, hanem elhatározta, hogy megpróbálja megbeszélni a történteket a vádlottal, abban a reményben, hogy a vádlott időközben megnyugszik. 
A sértettek a telephely hátsó bejáratánál lévő úton állva azt mondták a vádlottnak, hogy próbálják meg emberi módon megbeszélni a történteket. A vádlott azonban a sértetteket felszólította, hogy ne menjenek közelebb és azonnal a mintegy 15 méterre lévő raktár falához szaladt, ahol felkapott egy, a falhoz támasztott, 5,135 kg tömegű, 131 cm hosszú, 6x4 cm kerületű, 3 mm vastag vasból készült zártszelvényt. 
A vádlott a zártszelvényt az egyik végénél két kézzel megragadva a feje fölé emelte úgy, hogy a zártszelvény másik vége a vádlott háta mögött lelógott. Az ütésre emelt zártszelvénnyel futva megindult az egyik sértett irányába. A sértett a vádlottat „mit csinálsz!” kiáltással próbálta megállítani, amelyre a vádlott nem reagált, hanem a vas zártszelvénnyel felülről lefelé irányuló mozgással, nagy erővel a sértett feje irányába sújtott. Az ütés közben a vádlott azt kiáltotta a sértett felé, hogy „most megöllek!”. A sértett az ütés elől elmozdult, amelynek eredményeként a vádlott a vas zártszelvénnyel közepes erővel találta el a sértett fejének bal oldalát, annak tarkó részén. Az ütéstől a sértett az aszfalt burkolatú úttestre esett és eszméletét vesztette. A vádlott a sértetten az ütés lendülete miatt átesett, majd az úttestre zuhant, eközben a vas zártszelvényt kiejtette a kezéből. 
A másik sértett annak megakadályozása érdekében, hogy a vádlott a zártszelvényt ismét magához vegye, megpróbálta a vádlottat hátulról lefogni, de a vádlott a sértett szorításából kiszabadult. Ezt követően a sértettel szembefordult és ököllel, nagy erővel, legalább hat alkalommal, több helyen megütötte a sértett arcát. A sértett kézzel próbálta az ütéseket kivédeni, ami részben sikerült, azonban a sorozatos ökölütésektől elesett, és négykézlábra állva kiszolgáltatott helyzetbe került. Eközben a vádlott a sértett fejét mindkét kezével, nagy erővel tovább ütlegelte. 
Miután a vádlott a sértett ütlegelésével felhagyott, felkapta az úttestre esett vas zártszelvényt és a bántalmazás helyétől az úttesten mintegy 6 méterre parkoló, harmadik sértett tulajdonát képező személygépkocsijának szélvédőjét az utas oldali részen kitörte úgy, hogy a vas zártszelvényt a szélvédőbe beleállította, melynek következtében a vas zártszelvény a szélvédőt átszakította, és annak vége az utas oldali ülésnél állt meg. 

A zártszelvénnyel bántalmazott sértett a fej jobb oldali nyakszirt-táji lágyrészeinek 1,5 centiméteres repesztett sebzésében, a bal oldal tarkótáji lágyrészeinek vérömlennyel járó zúzódásában, valamint kis kiterjedésű agyzúzódásban és lágyagyburok alatti vérzésben megnyilvánuló, 8 napon túl, ténylegesen 3-4 hónap alatt gyógyuló sérüléseket szenvedett.
A vas zártszelvénnyel fejre leadott, kb. 680-1030 kilopond nagyságú ütés alkalmas volt arra, hogy a sértettnél az elszenvedettnél súlyosabb, akár közvetlen életveszélyt okozó sérülést idézzen elő. Ennek elmaradása a sértett védekezésének, az ütés előli elmozdulásának volt köszönhető. 
A másik sértett a bántalmazás következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.  A sértett fejének ököllel történő, nagy erejű, sorozatos ütlegelése – a sértett kiszolgáltatott helyzetére is figyelemmel - alkalmas volt arra, hogy a bántalmazás a sértettnél 8 napon túl gyógyuló sérülést okozzon, amelynek bekövetkezése a sértett védekezése miatt maradt el. 

A fenti tényállás alapján az elsőfokon eljáró Veszprémi Törvényszék a vádlottat emberölés bűntettének kísérletében, súlyos testi sértés bűntettének kísérletében és rongálás vétségében mondta ki bűnösnek, ezért őt – halmazati büntetésül – 9 év börtönbüntetésre és 9 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte azzal, hogy a vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után bocsátható legkorábban feltételes szabadságra.

Az ítélet ellen a vádlott és a védője elsődlegesen az emberölés bűntettének kísérlete vonatkozásában eltérő minősítésért, a rongálás vétsége vonatkozásában felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést. Az ügyész az elsőfokú ítéletet tudomásul vette.

A Győri Ítélőtábla 2022. január 26-án megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyktől eltiltás tartamát 5 – 5 évre enyhítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélőtábla a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. Az elkövetési eszközre (zártszelvény), az ütés leadásának irányára és erejére (célzottan a fej) is figyelemmel törvényesen minősítette az elsőfokú bíróság a vádlott terhére rótt cselekményt emberölés bűntette kísérletének. Ugyanakkor az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított eshetőleges szándék helyett egyenes szándékkal elkövetettként minősítette a cselekményt, mivel a vádlott kijelentése az egyenes szándék meglétére utal („most megöllek!”). Az ítélőtábla a büntetéskiszabási körülmények között nagyobb súllyal értékelte, hogy a vádlott cselekménye a kísérleti szakban maradt, cselekményét megbánta, a rongálással okozott kárt megtérítette. Erre figyelemmel a büntetési célok eléréséhez a másodfokú bíróság elégségesnek ítélte rövidebb időtartamú szabadságvesztés kiszabását.

Győr, 2022. január 27.

Győri Ítélőtábla Sajtóosztály