A II. r. (1989) vádlottnak I. r. vádlottal (1983) létesített élettársi kapcsolatából 2007-ben született kk. B.R..L. sértett. A II. r. vádlott utóbb újabb élettársi kapcsolatot létesített, melyből 2011-ben született kk. B.V.Sz. sértett, majd 2014-ben kk. K.B.K. sértett. Az I. és II. r. vádlott 2014-ben ismét élettársi kapcsolatot létesített és a gyermekek felügyeletét, gondozását közösen látták el. Az I. r. vádlott munkahelyén felmondott, pénzhiánnyal küszködtek és mind a II. r. vádlottal, mind a kiskorú sértettekkel agresszíven kezdett viselkedni. Időközben a kk. K.B.K. sértettet a II. r. vádlott többször elmulasztotta elvinni a tanácsadásra. Az I. r. vádlott a pár hónapos sértettel durván bánt, mikor etette, kezét erélyesen lerántotta a sértett teste mellé, és ha az etetés nem sikerült, akkor a II. r. vádlottnak nem engedte meg, hogy etesse. A sértett súlygyarapodása nem volt megfelelő, volt hogy fogyott is, holott a II. r. vádlott olykor titokban etette. A gyermekorvos által kórházba beutalt gyermeket az I. r. vádlott nem engedte elvinni, mert tartott attól, hogy sérüléseit észlelik. Az I. r. vádlott a sértettet sokszor olyan durván fogta meg, hogy rajta kék foltok keletkeztek, a II. r. vádlott pedig a durva bánásmódot nem akadályozta meg. A vádlottaknál megjelent családgondozónak a sértett sérüléseiről azt állította, hogy azokat magának okozta, ugyanakkor a felhívásnak, hogy vigye a gyermeket orvoshoz, nem tett eleget.

Az I. r. vádlott a II. r. vádlottat a sértettek előtt rendszeresen bántalmazta, ököllel ütötte, mellkasba rúgta. 

Az I. r. vádlott a kk. B.R.L. sértettet is bántalmazta, illetve kk.B.V.Sz. sértettel együtt bűntette őket, sarokba feltartott kézzel beállította vagy térdepeltette. 

Kk. B.R.L. és kk. B.V.Sz. sértettek 2014. augusztusában ápolatlan, koszos állapotban kerültek nevelőszülőkhöz. A testvérek egymással szembeni agresszivitása másokra is áttevődött, kk.B.R.L. sértett a nevelőszülők fiát ceruzával hasba szúrta. 

Az I. r. vádlott 2014. júliusában a 6 hónapos kk. K.B.K. sértett jobb felső karját olyan durván fogta meg, hogy az eltörött. Szintén ebben a hónapban az I. r. vádlott a sértett jobb alsó karját úgy ragadta meg, hogy az alkar singcsontja eltörött, illetőleg a mellkasát is úgy fogta meg, hogy a jobb oldalon egy, bal oldalon két bordája eltörött. Ezeket követően az I. r. vádlott a sértett jobb arcát fogta meg úgy, hogy azon véraláfutás keletkezett. A II. r. vádlott a sérüléseket észlelte, azonban másoknak azt állította, hogy a másik két gyermeke, illetve a sértett saját magának okozta azokat. Az I. r. vádlott a sértettet több alkalommal is megrázta, amikor sírt. 2014. júliusában a babakocsiba úgy tette be, hogy közben megrázta, melytől a sértett feje erőteljesen oldalra billent, a II. r. vádlott észlelte, de nem tette szóvá. A megrázás következtében a sértettnél az agy bal oldali keményburok alatti vérzéses sérülése keletkezett, gyógytartama 3-4 hónapot is elérte volna.

2014. augusztusában az I. r. vádlott a gyermekek kamillás gőzölését határozta el, mely során kk.K.B.K. sértett homlokának bal oldalán másodfokú égési sérülést szenvedett, míg a lába a fazékhoz ért, így ott is égési sérülés keletkezett. II. r. vádlott a gyermeket orvoshoz nem vitte. Az I. r. vádlott a sértett égési sérülését Fenistil géllel bekente, kamillateával borogatta úgy, hogy a gyermek felső testét combjára helyezte, a lába az ágyon volt, és a vádlott a testsúlyával leszorította. A sértett szemgyulladását is hasonló durva módon, erőszakos leszorítással kezelte.

Az I. r. vádlott 2014. augusztusában egyedül maradt a gyermekekkel, mikor kk.K.B.K. sértettet annyira megrázta, hogy az agy keményburok jobb oldali részén bevérzés keletkezett, a sértett eszméletét vesztette és a klinikai halál állapotába került. Az I. r. vádlott a mentőket hívta, akik életveszélyes és elhanyagolt állapotban szállították a gyermeket kórházba. A sértett keringés- és légzésleállás következtében 2014. október 8-án elhalálozott. Halálának oka a folyamatos bántalmazás, testének többszöri, keményburok sérülését eredményező megrázása.

A fenti tényállás alapján a Veszprémi Törvényszék az I. r. vádlottat halált okozó testi sértés bűntette és 3 rb kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt 8 év börtönbüntetésre, valamint 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A II. r. vádlottat 3 rb kiskorú veszélyeztetésének bűntette és segítségnyújtás elmulasztásának bűntette miatt 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette, és elrendelte pártfogó felügyeletét. A vádlottak legkorábban a szabadságvesztés büntetés 2/3-ad részének kitöltését követően bocsáthatók feltételes szabadságra.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére, a kiszabott büntetés súlyosítása, illetve az I. r. vádlott esetében a minősítés részbeni megváltoztatása, tizennegyedik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett emberölés bűntettének megállapítása, míg a vádlottak és védőik enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

 

A Győri Ítélőtábla a mai napon megtartott nyilvános ülésen az elsőfokú ítéletet helybenhagyta mind a bűncselekmények minősítése, mind a kiszabott büntetések vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak értékelte, melyből okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, és helyesen minősítette az általuk elkövetett bűncselekményeket is. Az ügyészi fellebbezés alapján vizsgálta az ítélőtábla, hogy helye lehet-e az I. r. vádlott által elkövetett cselekmény emberölés minősített esetének, a  tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés megállapításának. A feltárt bizonyítékok alapján kétséget kizáróan az állapítható meg, hogy az I. r. vádlott eshetőleges szándéka kiterjedt a testi sértés okozására, míg a halál bekövetkeztére a szándéka nem, csupán a gondatlansága. Utalt az ítélőtábla az ügyben eljárt orvosszakértő álláspontjára, amely szerint egy csecsemő bármely okból történő, komolyabb megrázásának koponyaűri vérzést eredményező hatása nem terjedt még el oly mértékben a köztudatban, hogy annak alapján az I. r. vádlottnak a halálos eredményre kiterjedő, eshetőleges szándékára lehetne következtetni. 

Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetések jelentős mértékű megváltoztatását alátámasztó tényt, adatot az ítélőtábla a másodfokú eljárás során nem tárt fel, a kismértékű változtatásra pedig jogszabályi lehetőség nem volt. Rámutatott végül, hogy a megalapozott elsőfokú ítélethez képest olyan ok sem volt, mely a II. r. vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabását tette volna indokolttá.  

 

Győr, 2017. január 10.

Győri Ítélőtábla