Az I. r. vádlott az ügyvezetése alatt működő Kft. keretében szállodát üzemeltetett. A II. r. vádlottat az I. r. vádlott alkalmazta gazdasági igazgatóként. A Kft. számára a szálloda fogyasztási hely tekintetében az E.ON Kft. kedvezőtlenebb díjtételeket számlázott ki. Az ez irányú kifogást az E.ON Kft. elfogadta, közölték, hogy alapos a Kft. által bejelentett elszámolási igény, ezért intézkedni fognak a téves és helyes díjszabás különbözetének visszafizetése iránt. Tájékoztatta az E.ON Kft. részéről eljáró alkalmazott a Kft-t, hogy a régi számlákat lerontja, újakat állít ki a helyes tarifával, egyben a különbözetet visszautalja. Az alkalmazott az érintett számlák törlését el is végezte, azonban a helyesbítő számlákat kiállítani technikailag nem tudta. A számlázó program szerint, mivel a Kft. által már befizetett számlákat törölték, azonban helyesbítő számlákat nem állítottak ki, a rendszerben a törölt számlákkal érintett teljes összeg, 120.477.111.- forint, mint számlához nem rendelhető befizetés jelent meg az ügyfél-folyószámlán, azaz a program visszautalta a számlához nem rendelhető befizetést. Az E.ON Kft-nél intézkedtek az ügyfélszámla zárolása érdekében, azonban a zárolásra úgy került sor, hogy az a visszautalás megakadályozására nem volt alkalmas. Az E.ON Kft. alkalmazottai abban a téves feltevésben voltak, hogy a visszautalást gátló zárolás megtörtént. Az E.ON Kft. sértett számlázási rendszere azonban visszautalta a 120.477.111.- forintot a Kft. folyószámlájára. A Kft. anyagi helyzete ekkor erősen deficites volt, készpénz állománnyal nem rendelkezett, szállítói tartozásai erősen felhalmozódtak. Az I. r. vádlott, annak tudatában, hogy a jóváírt összegre a Kft. nem jogosult, a II. r. vádlottat tájékoztatta a jóváírás tényéről, valamint arról, hogy ezen összeg terhére milyen átutalást kell végrehajtani. A II. r. vádlott az utasításnak megfelelően négy átutalást indított el, a vádlottak a tévedésből átutalt összegből 108.676.249.- forintot tulajdonítottak el. Az E.ON Kft. részéről felvették a kapcsolatot a II. r. vádlottal és kérték a tévesen átutalt összeg visszautalását, ennek azonban nem tett eleget. A vádlottak az eltulajdonított pénzösszeggel különböző pénzügyi műveleteket végeztek. A fenti tényállás alapján a Veszprémi Törvényszék az I. r. vádlottat társtettesként elkövetett jogtalan elsajátítás vétsége miatt 2 évre próbára bocsátotta. A II. r. vádlottat társtettesként elkövetett jogtalan elsajátítás vétsége miatt 1 év 6 hónapra próbára bocsátotta. Az I. és II. r. vádlottat a társtettesként elkövetett pénzmosás bűntettének vádja alól felmentette. Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére, bűnösségük pénzmosás bűntettében való megállapítása, a kiszabott büntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést. A vádlottak és védőik büntethetőséget kizáró ok megállapítása, illetve felmentés végett jelentettek be fellebbezést.

 

A Győri Ítélőtábla a mai napon megtartott nyilvános ülésen az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az I. r. vádlottat 10 hónap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 49.000.000.- forint vagyonelkobzásra ítélte. Az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés büntetés esetleges végrehajtása esetén az I. r. vádlott a kiszabott büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. 

A II. r. vádlottat a terhére megállapított bűncselekmény miatt 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2.000.- forintban állapította meg. Az így kiszabott 400.000.- forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy napot számolva fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

 

Megállapította az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat helyesen mérlegelte, mely alapján megalapozott tényállását állapított meg. Helytálló jogkövetkeztetést vont le a vádlottak bűnösségére is, az elkövetett bűncselekmények minősítése megfelel az anyagi jogszabályoknak. Nem osztotta az ítélőtábla az ügyész álláspontját a pénzmosással kapcsolatban. Nem volt ugyanis bizonyítható az, hogy a vádlottak cselekménye a pénzösszeg eredetének leplezését szolgálta volna. Az általuk végrehajtott valamennyi utalás bankon belül történt, mellyel nem a pénz eredetét akarták leplezni, hanem gazdasági szükségszerűséget akartak vele kapcsolatban felmutatni. Mindezek alapján helytállóan mentette fel az elsőfokú bíróság a vádlottakat a pénzmosás vádja alól. Kitért arra az ítélőtábla, hogy az I. r. vádlott esetében az elkövetéskori jogszabály alkalmazásának volt helye.

 

A másodfokú bíróság megítélése szerint a büntetés kiszabási körülmények nagyrészt helytállóan kerültek megállapításra az elsőfokú ítéletben. Nyomatékos enyhítő körülményként értékelte az ítélőtábla a bűncselekmény elkövetése óta bekövetkezett jelentős időmúlást. Figyelemmel kellett azonban lenni az összeg nagyságára, ezért az elsőfokú bíróság által alkalmazott intézkedés helyett a másodfokon eljáró bíróság szabadságvesztés büntetés kiszabását ítélte szükségesnek. A megállapított tényállás szerint az I. r. vádlott bankszámlájára 50.000.000.- forint megérkezett, melyből 49.000.000.- forintot elutalt, majd 48.000.000.- forint visszaérkezett. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a jogszabály kötelező rendelkezése alapján  49.0000.000.- forintra vagyonelkobzást rendelt el. Az I. r. vádlott büntetlen előéletére, valamint korábban tanúsított példás magatartására tekintettel az ítélőtábla a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztése mellett döntött.

 

A II. r. vádlott felelőssége kisebb mértékű volt a bűncselekmény elkövetésében, ezért vele szemben az ítélőtábla lehetőséget látott a pénzbüntetés, mint intézkedés alkalmazására. 

 

Győr, 2017. februrár 15.

 

Győri Ítélőtábla Sajtóosztály