Felperes: H.D.
Alperes: MÁV-START Vasúti Személyszállító Zrt.

A peres felek között munkaviszony állt fenn, melyben a felperes mozdonyvezető munkakört töltött be. A munkáltató alperes tevékenysége megszakítás nélküli volt, ezért a felperest egyhavi munkaidő-keretben foglalkoztatta, munkaideje egyenlőtlenül került beosztásra. A felperest huszonnégy órás időszakonként megszakítás nélkül legalább tizenkét óra lakóhelyi pihenőidő illette meg minden beosztás szerinti napi munkavégzést követően. A felperes heti pihenőideje minimum 42 óra volt akként, hogy a havi munkarendre tekintettel egy alkalommal szombat 0 órától hétfő 6 óráig (54 óra) heti pihenőidőben részesült, így az adott munkaidőkeretben átlagosan 48 órás heti pihenőidőt biztosított az alperes a felperes részére. A felperest a napi pihenőidőt megelőzően egy óra időtartamban illette meg az utazási normaidő, míg a heti pihenőidőt követően utazási normaidő nem illette meg. A felperes munkát csak a beosztás szerinti időben végzett, az általa ténylegesen teljesített munkavégzés nem esett egybe a kijelölt heti pihenőidő tartamával. A munkáltató a felperest a napi és a heti munkaidő, valamint a rendkívüli munkavégzés kollektív szerződésben meghatározott mértékét meghaladó időszakra nem osztotta be munkavégzésre, a munkavégzés ellenértékét megfizette. Az alperes a napi pihenőidőt megelőző utazási normaidőt és a heti pihenőidőt biztosította a felperes részére, azonban a heti pihenőidőt közvetlenül megelőző napi pihenőidőt nem biztosította hiánytalanul.

A felperes keresetében elmaradt pihenőnapi bérpótlék jogcímén 2.949.492 forint megfizetését kérte. Álláspontja szerint a munkáltató nem biztosította részére a heti pihenőidőt megelőző lakóhelyi 12 óra mértékű napi pihenőidőt, ezért a jogsértés jogkövetkezményeként a rendkívüli munkavégzés pótlékának megfizetését kérte. A felperes heti pihenőidő leteltét követő következő szolgálata – a heti pihenőidőt megelőző napi pihenőidő biztosításának hiánya miatt – korábban kezdődött, mint ha az alperes a napi pihenőidőt biztosította volna. Ezen időszakban ténylegesen munkavégzésre beosztásra került. Az alperes a munkavégzés ellenértékét megfizette, azonban ez az időszak rendkívüli munkavégzésnek minősül, ezért pótlékra jogosult. 

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK Irányelvben megjelölt fogalmak nem azonosak a tagállami napi és heti pihenőidő fogalmával, ezért nincs arra lehetőség, hogy a felperes az uniós fogalmakat, de a tagállami mértékszabályt alkalmazza. Az Irányelv szerint a minimumkövetelmény, hogy a napi pihenőidő legalább 11 összefüggő órából áll, a heti pihenőidő legalább 35 összefüggő órából áll, amely követelménynek az alperes eleget tett a munkaidőkeret átlagában biztosított 48 óra, minimum 42 óra pihenőidő biztosításával. Az Európai Unió Bírósága (EUB) az uniós jogot nem alkalmazhatja az ügy tényeire, nem vizsgálhatja a belső jog és az uniós jog összeegyeztethetőségét és nem értelmezheti a tagállam belső jogát, mert az a tagállami bíróság feladata, ezért a C-477/21. számú döntésben írtak nem iránymutatóak jelen ügyre. Az alperes szerint a felperes a munkaidő beosztás munkáltatói jogát jogellenesen felülírja, és a kijelölt heti pihenőidőt átminősíti utazási normaidőre és lakóhelyi pihenőidőre. Amennyiben a napi pihenőidőt az alperes jogszabályba ütköző módon nem adta ki, akkor sem a felperes által megjelölt jogkövetkezmény alkalmazható, mert a munkáltató pótlék fizetési kötelezettsége csak akkor áll fenn, ha a munkavégzés következtében heti pihenőidő-hiány merül fel, a napi pihenőidő-hiányra a jogszabályi, kollektív munkajogi rendelkezések pótlékfizetési kötelezettséget nem írnak elő. 

Az elsőfokon eljáró Győri Törvényszék a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az EUB előzetes döntéshozatali eljárás során hozott ítélete a konkrét ügyet nem dönti el, de az a tagállami bíróságra kötelező. Megállapította, hogy a napi pihenőidőhöz való jog a felperest a meghatározott munkával töltött időt közvetlenül követő időszakra illeti meg. Ez a jogosultság további feltételtől nem függ. Ez az alapvető jog független attól, hogy a napi munkavégzést követően a felperes heti pihenőidőre válik-e jogosulttá, vagy a következő munkanapon munkavégzésre beosztásra kerül.

A felperes heti pihenőidejét megelőző napi pihenőidejét az alperes nem osztotta be, ezért erre az időszakra munkavégzést sem tudott elrendelni, amely beosztás és elrendelés (akár jogszerű, akár nem) a rendkívüli munkavégzés minősítésének feltétele. Az alperes a felperes heti pihenőidejét beosztotta és teljeskörűen kiadta, a perben vitatott időszakban a heti pihenőidőre munkavégzést nem rendelt el. A felek között az pedig nem volt vitatott, hogy a pihenőidő ellenpólusaként megjelenő munkaidő maximális napi és heti ideje nem került túllépésre.

A keresetet a törvényszék amiatt utasította el, mert a felperes által hivatkozott munkajogi rendelkezések nem adnak lehetőséget arra, hogy a lakóhelyi napi pihenőidő biztosításának hiánya esetén rendkívüli munkavégzés pótléka iránti igény érvényesíthető legyen. 

Az ítélet ellen a felperes és az alperes is fellebbezést terjesztett elő. A felperes az alperes kereset szerinti marasztalását kérte, arra hivatkozott, hogy kereseti kérelme nem a napi pihenőidőre elrendelt munkavégzés pótlékára, hanem a heti pihenőidőben végzett munka bérpótlékára irányul. A felperes szerint a pihenőidők sorrendje kötött (utazási normaidő, lakóhelyi pihenőidő, és heti pihenőidő), ezért elszámolásuk is ilyen sorrendben történhet, a munkáltató pedig a heti pihenőidő időszakára munkavégzést rendelt el, ezért arra rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék illeti meg a felperest. Az alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatására irányult.

A Győri Ítélőtábla a mai napon meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, kiemelve, hogy a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló irányelv napi és heti pihenőidőre vonatkozó tartalmától abban az esetben sem lehet eltérni, ha a magyar jogszabály az irányelvben foglaltakhoz képest kedvezőbb mértékű pihenőidőt biztosít.

Győr, 2024. február 6.

Győri Ítélőtábla Sajtóosztály