felperes: dr. Csernavölgyi István
alperes: Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház

A felperes 2010. október 29. napjától főigazgatói, intézményvezetői munkakörben dolgozott az alperesnél határozott időre szóló szerződéssel, majd 2017. augusztus 1. napjával az alperes ismételten munkaszerződést kötött a felperessel főigazgató munkakörre – a főigazgatói munkakör betöltésére kiírásra kerülő pályázat eredményes lezárásáig, de legfeljebb öt évig terjedő – határozott időtartamra. A munkáltatói jogkört a jogviszony létesítése, megszüntetése vonatkozásában az egészségügyért felelős miniszter, az egyéb munkáltatói jogok tekintetében az Állami Egészségügyi Ellátó Központ főigazgatója gyakorolta. A felperes munkaszerződését a felek 2017. augusztus 1. napjával kiegészítették azzal, hogy ezen időponttól felperes munkaköri feladatai közé tartozott a „Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórházban új belgyógyászati tömb kialakítása” elnevezésű projekt szakmai vezetői feladatainak ellátása a   tartamával megegyező határozott időtartamra, kötetlen munkaidőbeosztás alkalmazásával, heti 20 órában. A felek 2018. február 1. napjával a felperes munkaszerződését kiegészítették azzal, hogy a felperes a főigazgatói feladatok ellátása mellett orvosszakmai konziliárusi tevékenységet is végez. 

A Nemzeti Népegészségügyi Központ 2020. március 24. napján elektronikus levelében felhívta alperest, amennyiben COVID-19 pozitív haláleset történik az intézményben, azt azonnal jelenteni kell a megadott e-mail címekre. Az alperesi titkárság az e-mail üzenetet – az alperes eljárásrendjének megfelelően – az orvosigazgató részére továbbította. 

Az alperesi intézményben COVID-19 vírus okozta haláleset 2020. április 4. napján következett be először: 2020. április 4-én kettő, április 5-én egy, míg április 6-án négy személy hunyt el koronavírus fertőzés miatt.

Az alperes járványügyi bizottságában feladatot ellátó egyik munkavállaló – azt követően, hogy felperes a Nemzeti Népegészségügyi Központ megyei vezetőjével telefonon (az alperesi adatszolgáltatást is érintően) egyeztetett – a felperes felhívására a kért jelentést elkészítette, és a jelentést 2020. április 8. napján 12 óra 42 perckor megküldte az ugyeletvezeto@bm.gov.hu; a keszenlet.jarvany@nnk.gov.hu valamint a krisztian.erika@fejer.gov.hu e-mail címekre. Figyelemmel arra, hogy a 2020. április 6. napján elhunytak közül egy érintett lejelentésére nem került sor, e munkavállaló 2020. április 8-án 13 óra 26 perckor a hiányzó adatot a fenti e-mail címekre megküldte.   

2020. április 9. napján az Emberi Erőforrás Minisztérium államtitkárától e-mail útján megkeresés érkezett az alpereshez, hogy az előző nap lejelentett 5-6 beteg pontosan mikor került kórházba, mikor halt meg, a pozitivitás bejelentése és a halál lejelentése mikor történt. A felperes az államtitkárnak írt, 2020. április 9. napján kelt, tájékoztatásban nem vitatta, hogy a COVID-exit jelentések tekintetében időbeli csúszás dokumentálható. Elismerte, hogy a COVID-pozitív exitek jelentési kötelezettségéről szóló e-mail a levelezést kezelő kollégák figyelmét elkerülte, azonban április 5-én, amikor a jelentés hiányát irányába jelezték, az erre kijelölt munkavállaló a hiányt korrigálta, és az összesítő jelentést azonnal megküldte; majd az adatot április 8-án pontosította.

Az alperes 2020. április 9. napján azonnali hatályú felmondással megszüntette felperes munkaviszonyát. Az azonnali hatályú felmondás indokolása szerint a felperes megszegte a koronavírus-járvány kapcsán korábban előírt pontos és teljes körű adatszolgáltatás követelményét azzal, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ felé elhunyt személyekre vonatkozóan helytelen adatokat közölt.

Az alperes kórház-parancsnoka, 2020. április 9. napján kelt feljegyzésében rögzítette, hogy a 2020. március 24-én érkezett ügyiratban foglaltak nem teljesítésével kapcsolatban a felperest felelősség nem terheli.
A Nemzeti Népegészségügyi Központ 2020. június 18. napján kelt határozatával a COVID-19 megbetegedés okozta halálesetek kapcsán elmulasztott adatszolgáltatási kötelezettség megsértése, valamint a C.4 részlegen az infekciókontroll szabályok megsértése miatt az alperest figyelmeztetésben részesítette. A határozat indokolása szerint az adatszolgáltatási kötelezettség megsértése körében az alperes 2020. április 4-6. között elhunytak alapbetegségét is tartalmazó részletes információkat csak késve, 2020. április 7-8-án küldte meg. Ezzel az alperes adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget időben.
Kásler Miklós miniszter 2020. május 20-án a Demokrata c. lapban a felperes munkaviszonya megszüntetésével összefüggésben úgy nyilatkozott, hogy „nemcsak ez volt a gond, hanem hogy egyszerűen nem követték az utasításokat, és kialakult egy fertőző góc a kórházon belül. Az orvosigazgató a legújabb hír szerint magára vállalta a hibákat, de a felelősséget egy személyben a kórház főigazgatója viseli. Az ő feladata a hibák megelőzése, észlelése és azok megszüntetése. Az új vezetők mind a két intézményben, néhány napon belül megteremtették a rendet.”
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minisztere – felperes munkaviszonya megszűnésére tekintettel – 2021. január 1. napjától dr. Bucsi László Imrét az alperes intézményvezetői feladatainak ellátásával megbízta.

Az első fokon eljáró Tatabányai Törvényszék fellebbezett ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek – az alperes által közölt azonnali hatályú felmondás jogellenességére tekintettel – 24.000.000.- Ft elmaradt munkabért, valamint ezen összeg után 2020. április 10. napjától a kifizetésig napjáig számított, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a felperes 30.000.000,- Ft sérelemdíj és kamatai iránti keresetet elutasította. 

Ez ellen az ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és az alperes 10.000.000,- Ft sérelemdíj és 2020. április 10. napjától járó kamata megfizetésére kötelezését kérte. Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását - míg másodlagosan annak részbeni megváltoztatásával az alperes által fizetendő elmaradt munkabér összege 9.609.000 Ft-ra mérséklését kérte.

A Győri Ítélőtábla a mai napon meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy – az elsőfokú ítéletben írt marasztalási összegen felül – fizessen meg a felperesnek 4 millió forint sérelemdíjat, valamint annak a 2020. április 10. napjától járó késedelmi kamatát és 660.000 Ft másodfokú perköltséget. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítélet elmaradt távolléti díj és késedelmi kamatai megfizetésére vonatkozó rendelkezését helybenhagyta.

Az ítélőtábla határozata indokolásában egyetértett a törvényszék ítéletével abban, hogy az alperes 2020. április 9. napján kelt azonnali hatályú felmondása jogellenes, mivel abból a felmondás oka, a felmondás alapjául szolgáló tényleges munkavállalói magatartás világosan nem tűnik ki. Ennek következményeként a felperes a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 79. § (2) bekezdése megfelelő alkalmazásával 12 havi távolléti díjára tarthat igényt. Nem értett egyet így a másodfokú bíróság az alperes azon fellebbezési érvelésével, hogy a felperes csak 2020. december 31. napjáig, hét hónapra, az újabb alperesi intézményvezető megbízásáig tarthat igényt a távolléti díjra.
Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a felperes sérelemdíjra tarthat igényt a jogellenes munkáltatói felmondás folytán őt ért nem vagyoni sérelemért. A felperest részben hátrány érte közvetlenül a jogellenes felmondás folytán, mivel a korábbi karrierje megtört, a felmondást követően csak mintegy 1 évvel a magánegészségügyben tudott elhelyezkedni. Az újabb munkahelyére naponta mintegy 2 órát kell utaznia, mellyel lényegesen lecsökkent a családjával eltölthető ideje. A továbbiakban nem tudja hasznosítani az állami egészségügyi igazgatásban megszerzett tapasztalatait. Másfelől az Emberi Erőforrások Minisztériuma azonnali hatályú felmondást követő sajtóközleménye és a miniszter hetilapnak adott nyilatkozata valótlan tényeket tartalmazott, a tényeket hamis színben tüntette fel, melyek objektíve alkalmasak voltak a felperes jóhírneve megsértésére. Emiatt az alperes a másodfokú bíróság által mérlegeléssel megállapított összegű sérelemdíj fizetésére is köteles.