A vádlott és társa, J. L. 2011. szeptember 1-jén Szlovákiából érkeztek Magyarországra, ahol egy kaszinóban a náluk lévő összes pénzt eljátszották. Ezt követően elhatározták, hogy rablás útján fognak pénzt szerezni. A vádlott ezért a gépkocsiból magához vett egy pisztolyt, valamint egy símaszkot magának, egyet pedig társának. A símaszkot a fejükre húzva egy ékszerboltba mentek be, ahol a két alkalmazottat a lőfegyverrel megfenyegetve az ékszerek átadására szólították fel. Az eladók a felszólításnak nem tettek eleget, a támadásjelző gombot megnyomták, mire a vádlott a fegyverrel többször a levegőbe lőtt. A vádlott társával együtt az ékszeres vitrinekhez ment, az üvegét betörték, és 10.293.850.- forint értékben két tálcányi arany ékszert tulajdonítottak el. Az elkövetők megkísérelték elhagyni az ékszerboltot, a biztonsági ajtaját azonban nem tudták kinyitni, emiatt rugdosni kezdték a bejárati ajtó üvegét, mely végül kitörött. A vádlottnak az ékszerekkel sikerült a helyszínről elmenekülnie, míg társát az eladók a járókelők segítségével visszatartották. A vádlott és társa 304.625.- forint kárt okozott a polcrendszer betörésével és a bejárati ajtó megrongálásával. A vádlottat elfogatóparanccsal fogták el 2015. december 1-jén. A vádlott társát, J. L. terheltet a vádbeli cselekmény miatt a Tatabányai Törvényszék korábban jogerős ítéletével bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében, valamint rongálás vétségében, és halmazati büntetésként 10 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.

A fenti tényállás alapján a Tatabányai Törvényszék a vádlottat társtettesként elkövetett rablás bűntette, rongálás vétsége és lőfegyverrel visszaélés bűntette miatt 12 év fegyházbüntetésre ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg.

Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést.

 

A Győri Ítélőtábla a mai napon megtartott nyilvános ülésen az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást törvényesen folytatta le, a bizonyítékokat helytállóan értékelte. Rámutatott, hogy a másodfokú eljárásban kiegészített bizonyítás nyomán beszerzett szakvéleménnyel együtt a bizonyítékok zárt láncot alkotnak, melyből kétségtelenül következik az a tény, hogy a vádlott követte el társával a bűncselekményeket. Helyesen vont le következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére, és a cselekmények minősítése is megfelel az anyagi jogszabályoknak. 

 

A törvényszék a büntetés kiszabási körülményeket nagyrészt megfelelően vette számba. Az a körülmény, hogy a vádlott Magyarországon még nem volt elítélve, enyhítő körülményként azért nem értékelhető, mert rendelkezésre áll az adat a vonatkozásban, hogy külföldön viszont már korábban elítélték. Az idő múlása csak kisebb részben értékelhető enyhítő körülményként, mivel a vádlott szökésben volt, és emiatt húzódott az eljárás. Súlyosító körülményként kellett ugyanakkor számba venni a társas elkövetést, valamint azt, hogy a bűncselekmények elkövetése a vádlott kezdeményezésére történt. Az ítélőtábla megítélése szerint a kiszabott büntetés időtartama nem eltúlzott figyelemmel arra, hogy a büntetési középmérték (13 év 9 hónap) alatti szabadságvesztés büntetés került megállapításra, melynek további enyhítésére nem volt törvényes indok.

 

Győr, 2017. október 18.

 

Győri Ítélőtábla Sajtóosztály