A Fővárosi Főügyészség a 2008 decemberében előterjesztett vádiratában a felperest, mint a büntetőeljárás XXIII. rendű vádlottját 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettével és 1 rendbeli bűnszervezetben részvétel bűntettével vádolta. A felperes a vádirat szerint a bűnszervezet működését támogatta oly módon, hogy közreműködött négy fiktív társaság alapításában, illetőleg a későbbiekben a társasági szerződés fiktív módosításában akként, hogy a fiktív cégalapítást és üzletrész elidegenítéseket végző vádlottat összeismertette a szerződéseket előkészítő ügyvéd vádlottal. Emellett ügyvédjelöltként három további vádlott gyanúsítotti védelmét látta el anélkül, hogy a vádlottak ezzel ténylegesen megbízták volna. A gyanúsítottak vallomásait az ügy I. rendű vádlottja utasításainak megfelelően összehangolta azzal a célzattal, hogy a nyomozást félrevezesse, és a szervezet irányítását végző személy a büntetőeljárás során fedve maradjon.
A felperes már a vádemelést megelőzően 2008 júniusában indítványozta személyét érintően a nyomozás megszüntetését, amely panasza elutasították. A vádirat kézbesítését követően, 2009 áprilisában is indítványozta a felperes, hogy a bíróság a büntetőeljárást vele szemben szüntesse meg, mert az ügyészség vádirata nem felelt meg a törvényes vád tartalmi követelményeinek.

A Fővárosi Törvényszék a 2013. március 12-n kelt ítéletével a felperest a vádiratban megjelölt bűncselekményekben bűnösnek mondta ki, ezért két év börtönbüntetésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte. A fellebbezés folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2014. június 5-én kelt ítéletével a felperes és még egy további vádlott tekintetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Az ítéletének indokolásában iránymutatásként jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen a vád törvényes voltát kell vizsgálnia. Kifejtette, hogy a vádhatóság és az elsőfokú bíróság a tényállásban nem bizonyítékokon alapuló történeti tényállást rögzített, hanem a bűnszervezet törvényi fogalmi elemeit fogalmazta meg. Mind a vádból, mind az elsőfokú ítélet történeti tényállásából hiányoznak azok a tények, amelyek a bűnszervezet törvényi definícióját tartalommal töltenék meg. Az ítélőtábla rámutatott, hogy a vádirat, illetve az elsőfokú bíróság ítéletének történeti tényállása a közokirat-hamisítás körében sem tartalmaz pontos, a büntetőeljárási törvényben meghatározottak szerinti körülírást. A vádiratnak azok a részei, amelyek a konkrét közokirat-hamisításra utalnak, az általános megfogalmazáson túl meg sem említik a felperes személyét, így a vele kapcsolatos elkövetési magatartást sem. 
A Fővárosi Főügyészség ezután a vádirati tényállást kiegészítette azzal, hogy a cégek létrehozásában oly módon működött közre a felperes, hogy tisztában volt azzal, hogy a Kft. tagjainak nincs valós szándéka a gazdasági társaság működtetésére, és az ezen vádpontokban szereplő vádlottakat segítette. A Fővárosi Törvényszék a megismételt eljárásban 2014 novemberében kelt végzésével a felperes tekintetében a büntetőeljárást törvényes vád hiányában megszüntette. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 2015 áprilisában kelt végzésével a felperes tekintetében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. 
A felperes által a vele szemben folytatott büntetőeljárás miatt elszenvedett vagyoni – és nem vagyoni károk megtérítése iránt indított perben a Székesfehérvári Törvényszék 2016 decemberében hozott közbenső ítéletében megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság előtt B.1509/2008. szám alatt indult büntetőeljárással összefüggésben a felperest ért kárért az I.-II. rendű alperesek egyetemleges felelősséggel tartoznak. Az elsőfokú bíróság döntését a Győri Ítélőtábla helybenhagyta, majd a Kúria a felülvizsgálati eljárásban hozott határozatával a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
Az eljárás folytatása során a perben a bíróságnak kizárólag a kereseti kérelem összege tárgyában kellett bizonyítást lefolytatnia, és ítéletet hoznia.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek tizenöt napon belül 6.000.000 forint nem vagyoni kártérítést. Ezt meghaladóan a felperes elmaradt jövedelemként 5.907.000 forint, valamint nem vagyoni kárként 12 millió forint és késedelmi kamata megfizetése iránti kérelmét elutasította.
Ez ellen az ítélet ellen valamennyi fél fellebbezést terjesztett elő. A felperes elsődlegesen az elsőfokú ítélet keresete szerinti megváltoztatását és az alperesek 5.907.000 forint vagyoni és összesen 12 millió forint nem vagyoni kártérítés -, míg másodlagosan 3.759.000 forint vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.
Az I. rendű és a II. rendű alperesek a fellebbezéseikben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását kérték.

A Győri Ítélőtábla 2022. március 23-án megtartott tárgyaláson hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság határozata indokolása szerint a felperes elmaradt jövedelem megtérítésére irányuló fellebbezése amiatt nem volt alapos, mert a jogvégzett, a büntetőeljárás kezdetén ügyvédjelöltként dolgozó felperes a keresetében a középfokú végzettséghez kötött garantált bérminimumban jelölte meg az érvényesített elmaradt jövedelem összegét. A büntetőeljárás hatálya alatt a felperes kétségtelenül nem dolgozhatott a végzettségének megfelelő, jogászi munkakörben. Tény az is, hogy ezalatt egyéb munkakörökben jövedelemhez jutott, azonban a per során a munkavégzése időszakait és az annak során elért jövedelmét nem közölte és nem igazolta. Emiatt nem volt megállapítható az elmaradt jövedelem összege sem. Az esetleges általános kártérítés megállapításához szükséges bizonyítás lefolytatását pedig a felperes nem indítványozta.
Az alperesek fellebbezése alapján az ítélőtábla nem látott indokot az elsőfokú bíróság által megállapított nem vagyoni kártérítés mérséklésére. A felperessel szemben alaptalanul folyt büntetőeljárás a Ptk.-ban külön nem nevesített személyiségi jogait sértette, így sérült az egyén önmegvalósításhoz fűződő joga. A terhére folyt eljárás során pszichés hátrányok érték, egzisztenciális bizonytalanság és szociális hátrányok sújtották. Az általa választott hivatás gyakorlása hosszú időre, 7 évre ellehetetlenült. Mindezen hátrányok azonban a másodfokú bíróság szerint nem indokolták a nem vagyoni kártérítés összege felemelését sem. Magasabb nem vagyoni kártérítést a felperes csak esetleges szabadságelvonás, avagy a vele szemben folytatott eljárás miatti igazolt megbetegedés esetén igényelhetett volna.

Győr, 2022. március 23.

Győri Ítélőtábla Sajtóosztály