A Győri Törvényszék első fokú ítéletében P. M. I. r. vádlottat nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, míg V. S. II. r. vádlottat aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés és rablás miatt 9 évi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Emellett a bíróság mindkét vádlottat 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az I. r. vádlott feltételes szabadságra bocsátásának lehetősége legkorábban 25 év múlva vizsgálható felül, a II. r. vádlott pedig legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az első fokú bíróság rendelkezett továbbá a több mint ötmillió forint bűnügyi költség viseléséről is. 

 

Az első fokú ítélet tényállása szerint a vádlottak 2016 decemberében a délelőtti órákban együtt italoztak, majd az I. r. vádlott 16 óra körüli időben rábeszélte a II. r. vádlottat, hogy a soproni hajléktalan ismerősének Sopron külterületén lévő lakókocsijához menjenek és vigyenek el onnan értékes cipőket, ruhákat. Az I. r. vádlott a hajléktalant korábbról ismerte. A II. r. vádlott a lopási tervbe beleegyezett, mert 8 gyermeke volt és megörült, hogy ilyen módon lehet, hogy karácsonyi ajándékot is tud nekik adni. A vádlottak az 56-os vasúti őrház melletti – kivilágítatlan, félreeső területen lévő – lakókocsihoz mentek és miután meggyőződtek, hogy a sértett nincs otthon, a lakókocsi ajtaját az I. r. vádlott feltörte és elkezdték az ott található holmikat zsákokba pakolni. Eközben a sértett hazaért és először a lakókocsi mellett pakoló II. r. vádlottat vonta kérdőre, hogy mit csinál. Az I. r. vádlott ezt meghallotta, kilépett a lakókocsiból, a sértett azonnal felismerte és megszólította. Ekkor az I. r. vádlott lendülettel ráugrott a szemben lévő 59 éves sértettre, aki ettől a földre esett, majd ököllel, könyékkel, szerszámnyéllel és egy raklappal is ütlegelni kezdte a sértettet, aki ennek következtében 26 rendbeli sérülést szenvedett el, amelyek többsége a sértett fején volt található. A II. r. vádlott mindeközben dermedten állt és többször felszólította az I. r. vádlottat, hogy hagyjon fel a bántalmazással, de az I. r. vádlott nem hagyta abba, hanem azt mondta „fogd be, mert te is kapsz”. Ezt követően az I. r. vádlott felszólította a II. r. vádlottat, hogy fogják a zsákokat és menjenek onnan, a sértettet pedig sorsára hagyták. A sértett sérülései olyan súlyosak voltak, hogy az életét a legkorábban érkező orvosi segítséggel sem lehetett volna megmenteni. A sértett halála és sérülései között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg.

 

A bíróság az ítélet indokolásában rámutatott, hogy az I. r. vádlott által az elkövetéshez használt eszközökből, az elkövetési módból és a körülményekből, a sérülések jellegéből, valamint a cselekmény utáni magatartásból és a motivációból egyértelműen lehet következtetni az elkövető ölési szándékára. Az I. r. vádlott ismerte a sértettet, és a körülményeit, kifejezetten azzal a céllal vitte oda a II. r. vádlottat, hogy a sértettől értékeket vegyenek el, amelyeknek megszerzése érdekében erőszakot is alkalmazott, amely pedig halálos eredménnyel járt. 

 

A II. r. vádlott esetében nem volt megállapítható kétséget kizáróan, hogy az ölési cselekményben részt vett társtettesként. A bíróság e körben kiemelte, hogy a valószínűség legcsekélyebb foka sem ér fel a teljes bizonyossággal, így nem lehetett bizonyítani, hogy a II. r. vádlott akár csak egyszer is megrúgta volna a sértett. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy mindvégig távolabb állt és többször felszólította az I. r. vádlottat a cselekménye abbahagyására. Ugyanakkor az elkövetés pillanatában belenyugodott abba, hogy az I. r. vádlott által kifejtett bántalmazás az elvett dolgok megszerzése érdekében nagyon súlyos következményekkel járhat, ezért az aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértésért megállapítható a felelőssége.

 

Az első fokú bíróság az ítélet indokolása során az I. r. vádlott esetében súlyosító körülményként értékelte züllött, italozó életmódját, élősdi szemléletét, az elkövetés utáni magatartását, valamint azt, hogy vezető szerepet játszott a cselekmény elkövetésekor és idős, védekezésre képtelen sértett sérelmére követte el tettét. A II. r. vádlott esetében súlyosító körülmény volt a rablási jellegű cselekmények elszaporodottsága, és az, hogy a vádlott szintén alkoholos befolyásoltság alatt követte el tettét.

 

Az ítélet nem jogerős, a vádlottak és védőik enyhítésért jelentettek be fellebbezést, míg az ügyész 3 nap gondolkodási időt kért a nyilatkozatának megtételére.

 

Győr, 2018. május 29.

 

Győri Törvényszék Sajtóosztály