Az elsőfokú bíróság az elhunyt munkavállaló hozzátartozói által előterjesztett vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló kereseti kérelmét elutasította és a felpereseket perköltség viselésére kötelezte. 

 

A bíróság által megállapított ítéleti tényállás szerint a munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyban dolgozott az alperesnél, szőlő-és gyümölcstermesztő segédmunkás munkakörben. Az elsőfokú munkaköri alkalmassági vélemény szerint a munkaköri feladatok ellátására a munkavállaló alkalmas volt. 

 

2012. szeptember 11. napján több munkavállalóval együtt az egyik fertőrákosi szőlőültetvényen az alperes utasítása alapján szüretelési munkát végezett. A munkavégzés során feladata egy traktor pótkocsiján állva a feladogatott vödrökből a szőlőt a tartályba ürítse, amikor a munkavállaló nyakát méh vagy darázs csípte meg. A csípés allergiás reakciót váltott ki a munkavállalónál, s ennek következtében perceken belül elhalálozott. A balesetnél jelenlévő munkavállalók a rosszullétet észlelve a segítségére siettek, kalcium pezsgőtablettát próbáltak vele megitatni, de erre már nem kerülhetett sor, mert a munkavállaló keringése leállt. A kiérkező mentős egység és háziorvos hosszasan próbálta újraéleszteni a munkavállalót, de az nem járt eredménnyel. Az eljárás során nem lehetett minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy az elhunyt munkavállaló tudott volna allergiájáról.

A Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve Munkavédelmi Felügyelősége által lefolytatott vizsgálat eredményeként megállapította, az alperes a munkavédelmi oktatás elvégzését írásban nem rögzítette; a munkahelyen elsősegélyt nyújtó személyt nem biztosított; a kockázatértékelés nem volt teljes körű, mert nem tartalmazta a szüretelés, szőlőfeldolgozás, borászati munkák során a munkavállalókat érő kockázatokat, a munkahelyen alkalmazott veszélyes anyagok, növényvédő szerek használata során a kockázatokat és a veszélyeztetett munkavállalók körét.

Az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek Győri Intézete megállapította, hogy a munkavállaló halálának közvetlen oka légzési elégtelenség volt, melynek kialakulásához méhcsípést követő anafilaxiás sokk talaján kialakuló tüdőödéma vezetett. A halál és méhcsípés során kiváltott allergiás reakció között közvetlen és kizárólagos okozati összefüggés volt megállapítható.

 

A felperesek hozzátartozói kártérítés megfizetése iránt terjesztettek elő kereseti kérelmet, amelyben vagyoni és nem vagyoni kár jogcímén 1-3 000 000 forint közötti összeg megfizetésére kérték az alperes kötelezését, az alperes pedig a kereset elutasítását kérte és a felperesek perköltségben való marasztalását. 

 

A bíróság döntését az új Munkaügyi törvénykönyv alapján bírálta el figyelemmel arra, hogy a jogszabályi rendelkezés értelmében a kártérítési felelősségre a károkozó magatartás (esemény) időpontjában hatályos rendelkezések az irányadók. A fenti jogszabályi rendelkezésből következően a munkáltató kártérítési felelőssége objektív jellegű. A felelősség megállapíthatóságának azonban az a feltétele, hogy bizonyított legyen a munkaviszony fennállta, a kár bekövetkezte és az ezek közötti okozati összefüggés, melyet a felpereseknek kellett bizonyítaniuk. 

 

Az alperes a jogszabályban megfogalmazott mentesülési okokra hivatkozott. A bíróság a perbeli esetben azt állapította meg, hogy a rovarra a munkáltatónak ráhatása nem volt, azt befolyásolni nem tudta, azaz a kárt az ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta, azonban köztudomású tényként rögzítette a bíróság, hogy a szőlészetben, szüretkor van méh/darázs, ezért ezzel a körülménnyel a munkáltatónak számolnia kellett. Erre figyelemmel a munkáltató nem mentesülhetett a felelősség alól. Mivel a munkáltató eredményesen nem tudta bizonyítani mentesülését, mert a károkozó körülménnyel (rovarral) kellett számolnia, ezért a felelőssége fennáll.  A munkáltatónak csípésből eredő teljes kárt kell megtérítenie, azonban vizsgálta a bíróság a károkozás idején fennálló előreláthatósági klauzulát, vagyis, hogy a kárt, azaz a tragikus esemény bekövetkeztét a munkáltató előre látta-e, illetve előre kellett-e látnia. Azaz milyen károkra/kárrészekre terjed ki a munkáltató megtérítési felelőssége. (volt-e, ha igen, mi volt az a kár/kárrész, amit a munkáltató előre látott/előre láthatott.)

 

A bíróság a részletes bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy nem volt előre látható a halál bekövetkezte. A munkáltatónak számolnia kellett méh/darázs megjelenésével, azzal is, hogy a munkavállalót megcsípheti, valamint azzal a következménnyel, hogy a csípés helye fáj, megduzzad, kipirosodik, akár emelkedett hőmérséklettel is járhat, azonban a csípés bekövetkeztekor nem láthatta előre a csípésből eredő tragikus esemény bekövetkezését. Jelen esetben a rovarcsípés tragikus következménye nem volt előre látható, a következmény enyhítése, megelőzése akár védőoltással, akár teljesen zárt védőöltözettel, akár egyéb módon nem terhelte az alperesi a munkáltatót a munkavédelmi szakértő szerint, mert ebben a munkakörben a tragikus következmény elfogadható kockázat.  A méh/darázscsípésre a felnőtt lakosság 3%-a érzékeny/allergiás, azonban hogy ezen allergia miatt (3%-ból) milyen %-ban alakul ki anaphilaxiás shock, adatok nem álltak rendelkezésre. 

 

A bíróság megállapította azt is, hogy az alperes több szabályszegést, mulasztást követett el a foglalkoztatást során, azonban azok egyike sem állt okozati összefüggésben a bekövetkezett balesettel. Azaz, amennyiben ezeknek az alperes eleget tett volna, a méh/darázscsípés akkor sem lett volna kiküszöbölhető. 

 

A bíróság álláspontja szerint emellett, ha a munkavédelmi oktatás során felhívta volna a munkáltató a munkavállalók figyelmét, hogy a jelentéktelennek tűnő csípésnek halálos kimenetele is lehet, akkor sem lett volna a tragédia bekövetkezte megelőzhető. Amennyiben a munkáltató készített volna kockázatértékelést a méhek, darazsak jelenlétére, akkor sem kellett vizsgálnia szűrővizsgálat lehetőségét, valamint, amennyiben a szüreten dolgozókra lett volna cselekvései terve az allergia bekövetkezésére, akkor sem lehetett elkerülni a tragédiát, az egyéni érzékenységre figyelemmel.

 

Mindezek alapján a munkáltató az elsőfokú bíróság ítélete szerint kizárólag a csípésért, mint kárrész megtérítéséért felel, amelynek azonban jelen esetben nem volt forintosítható kárértéke. A tényleges kárért, a halálért, azaz a csípés köztudomású következményeit meghaladó kárrészért megtérítési kötelezettség nem terheli, kárfelelőssége korlátozott, a tragédia bekövetkezte a károkozás pillanatában nem volt előrelátható.

 

2016. december 19.

Győri Törvényszék

Sajtóiroda