A bíróság a vádlott bűnösségét mondta ki emberölés bűntettének kísérletében és ezért 6 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte és 10 évre kiutasította Magyarország területéről.

Rendelkezett a bíróság emellett a vádlott által előzetes letartóztatásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, arról, hogy a vádlott a büntetés 2/3-ának kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható, továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről, amelyből félmillió forintot a vádlott köteles megfizetni.

A bíróság ítéletének tényállása szerint az osztrák állampolgárságú, török származású vádlott Sopronban tartott fenn vállalkozást, török büfét üzemeltetett. A vádlott a büfé egyik alkalmazottjával szerelmi viszonyba került, majd miután az alkalmazott elhagyta a vádlottat és az általa üzemeltetett büfét, mint munkahelyét, ezt elfogadni nem tudta, nem tudott e helyzetbe a vádlott belenyugodni. A sértettet ezt követően is kereste, telefonon hívogatta, felkereste új munkahelyén.
2011. június 24-én a sértett már egy további munkahelyen dolgozott, a vádlottal való személyes érintkezést ekkor már kerülte, új munkahelyét a vádlottal nem közölte. Ennek ellenére ezen az éjszakán, éjfél előtt a vádlott megjelent a sértett munkahelyén – egy soproni török étteremben – és a bárpultnál foglalt helyet. Az étteremben ekkor a sértetten kívül egy további felszolgáló tartózkodott és az étterem emeleti részén fiatalokból álló társaság szórakozott.  A sértett mikor megtudta, hogy a vádlott az étteremben tartózkodik, megpróbálta őt elkerülni, beszélni sem akart vele. Mivel azonban az étterem földszintjén – ahol ekkor csak a vádlott tartózkodott – eltört egy pohár, azt felsöpörni a sértett lépett ki a pult mögül. A pohár felsöprése közben a vádlott odalépett a sértetthez és egy alkalommal háton, majd ezután két alkalommal jobb és két alkalommal bal oldalon is hasba szúrta egy a pultról, vagy a mögül elvett késsel. A vádlott ezt követően a késsel a kezében az éttermet elhagyta, a sértett pedig hívta a mentőket.

A bíróság az ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a vádlott cselekményét a szerelemféltés és a visszautasítás miatti büntetés vezérelte, nem találta a vádlott azon állítását megalapozottnak, hogy őt a sértett az étteremben vallásában megsértette volna, vele hosszasan a sértett kiabált volna és ezért követte volna el a cselekményt. A bíróság álláspontja szerint a szidalmazást, ha lett volna, a másik felszolgáló, vagy az étterem emeleti részén tartózkodók hallották volna, hiszen a sértett szúrások utáni sikoltozását is a fiatalokból álló társaság vette észre és siettek segítéségére. A bíróság szerint a vádlott abban bízott, hogy a sértettel fennállt kapcsolata helyreállítható, de ez a feltételezése alaptalan volt, a sértett nem akart a vádlottal kapcsolatot tartani, kerülte őt és ezt a vádlott nem tudta elfogadni. A cselekmény motívumaként a bíróság ezt az indokot fogadta el.
A bíróság megítélése szerint a vádlott eshetőleges szándékkal követte el a cselekményt, vagyis a szúrások irányából, helyéből, erejéből tudnia kellett, hogy azok akár a sértett halálához is vezethetnek, de ebbe a vádlott belenyugodott.  
A lefolytatott bizonyítás eredményeként a bíróság az elkövetés eszközéül használt késsel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a vádlott kés nélkül érkezhetett az étterembe, a kést a vádlott az étteremben a pultról, vagy a pult mögül vette magához és a cselekmény elkövetése után magával is vitte, az elkövetés eszközéül használt kést a nyomozóhatóság nem találta meg, a mai napig sem.

A bíróság a büntetés kiszabásánál az enyhítő körülmények túlsúlyára figyelemmel, az egyébként a törvény által 5 évtől 15 évig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetén a középmértéktől való eltérést indokoltnak látta. Értékelte a bíróság, hogy a vádlott ténybeli, feltáró vallomást tett, három gyermek eltartásáról gondoskodik és büntetlen előéletű.

A bíróság ítéletével szemben az ügyész súlyosításért, a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. Erre figyelemmel a bíróság a vádlott előzetes letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig – legfeljebb a kiszabott büntetés időtartamáig - fenntartotta. Az előzetes letartóztatás indoka, hogy a bíróság megítélése szerint a vádlott szökésének, elrejtőzésének veszélye önmagában a büntetés mértékre figyelemmel fennáll, de emellett az is, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetése után előbb lakóhelyére, Ausztriába utazott, majd onnét Törökországba, ahol közel egy évig tartózkodott felelősségre vonása előtt. Az előzetes letartóztatásról szóló döntést az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője fellebbezést jelentett be, másodfokon a Győri Ítélőtábla jár el.     

Győr, 2015. május 22.

A Győri Törvényszék Sajtóosztálya