A bíróság rendelkezett a bűnjelekről, illetve kötelezte a vádlottat a felmerült 383.262 forint bűnügyi költség megfizetésére.

 

A megállapított tényállás szerint a vádlottnak házasságából két gyermeke született, egyikük agysorvadással, amely betegsége miatt mentálisan retardált volt, állandó felügyeletre és gondozásra szorult, bioritmusa teljesen felborult, az éjszakákat a nappalokkal felcserélte. A család nehéz anyagi körülmények között élt, a vádlott rendelkezett egyedül jövedelemmel, a férje italozó életmódot folytatott. Ennek ellenére a vádlott volt, aki a születésétől kezdve beteg gyermek mindennapi gondozását ellátta, segítséget családjában nem kapott. Élethelyzetének kilátástalansága miatt a vádlott többször került depressziós állapotba, illetve állt pszichológiai kezelés alatt, 2010-ben öngyilkosságot kísérelt meg. Háziorvosa Frontin tablettát írt fel hangulatingadozásaira, de azt ugyan a vádlott kiváltotta, de nem szedte, így nagyobb mennyiség halmozódott fel nála. A vádlott  depressziója 2015. februárjában ismételten felerősödött, ebben a lehangolt, depresszív állapotban egy a gyermeke mellett eltöltött átvirrasztott éjszaka után 250 darab Frontin tablettát kevert lányának reggeli joghurtjába, azt vele megetette, majd saját maga 300 darab tablettát szedett be. Ezt követően mindketten elaludtak. A családtagok – miután megszokták, hogy az éjszakát követően délelőtt alszanak – csak délután nézett be először a szobába, ahol megtalálták az eszméletlenül fekvő sértettet és a vádlottat. Mentőt hívtak, akik az életmentő beavatkozást azonnal megkezdték, majd kórházba szállították az anyát és a lányát. A sértett hanyatt fekvő állapotában belélegezte a visszaürülő méreganyagokat tüdejébe, amely nála tüdőgyulladást eredményezett. Az intenzív osztályon történt kezelést követően állapota javult, majd a győri kórházból a csornai kórházba átszállítását követően magas láza és légzési elégtelensége miatt 2015. március 2-án életét veszítette. A vádlottat hosszú ideig az intenzív osztályon, majd a pszichiátrián kezelték. A vádlott igazságügyi szakértői vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a személyiségzavara, szorongásos depressziója a cselekmény időpontjában közepes-súlyos fokban korlátozta a vádlottat abban, hogy cselekménye következményeit felismerje vagy, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.

 

A bíróság az ítélet indokolásban rámutatott arra, hogy közvetett okozati összefüggés állapítható meg a gyógyszer beadása és a halál bekövetkezése között, ugyanakkor a halál közvetlen oka a tüdőgyulladás volt.

 

A bíróság a vádlott büntetését a kétszeres enyhítő szabály alkalmazásával határozta meg, hangsúlyozva, hogy a büntetés korlátlan enyhítésére is lehetőséget ad a vádlott cselekmény elkövetéskori elmebeli állapota, de a bírósági döntés üzenete a társadalom számára nem lehet az, hogy ilyen helyzetben a vádlott cselekménye a megoldás. A büntetés kiszabása körében, a szabadságvesztés mértékének megállapítása során enyhítő körülményként vette figyelembe a bíróság a vádlott büntetlen előéletét, beszűkült, elnehezült élethelyzetét, komoly öngyilkossági szándékát, hogy beszámítási képessége közepes-súlyos fokban korlátozott volt, beismerő vallomását és a megbánást, valamint a 25 évig tartó példás helytállását beteg lánya mellett. Súlyosító körülményként vette azonban figyelembe, hogy a vádlott közvetlen hozzátartozó sérelmére követte el a cselekményt, valamint, hogy kifejezetten akarta az élet kioltását.

 

Az ítélet első fokon jogerős, a vádlott, a védő és az ügyész is tudomásul vette a döntést.

 

Győr, 2016. április 13.

 

A Győri Törvényszék Sajtóosztálya