A bíróság elsőfokú ítéletében a hét vádlottat bűnösnek mondta ki, közülük négy vádlottat végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt. Az I. és II. rendű vádlottakat a bíróság jelentős mennyiségre elkövetett kábítószer kereskedelem bűntettében látta bűnösnek, ezért B. Balázs I. rendű vádlottat 14 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra, K. Lóránt II. rendű vádlottat pedig 2 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A bíróság ítéleti tényállását a vádirati tényállással nagyrészt egyezően állapította meg, amely szerint az I. rendű vádlott 2005. és 2008. között csak a II. rendű vádlottnak havi 100.000 forint értékben értékesített amfetamin származékokat és marihuánát. Az I. rendű vádlott Sopronban és környékén haszonszerzési célzattal értékesítette a kábítószert, két alkalommal fiatalkorú személyeknek. A bíróság szóbeli indokolása szerint – az eljárásban meghallgatott tanúk vallomása alapján - Sopronban mindenki tudta, hogy kábítószert az I. rendű vádlott-tól lehet szerezni. Az I. rendű vádlott részben a kábítószer értékesítéséből élt. A bíróság a II. rendű vádlott nyomozati eljárás során tett  részletes feltáró vallomását fogadta el a tényállás megállapítása körében és nem fogadta el a II. rendű vádlott bírósági szakban módosított vallomását. A II. rendű vádlott által elkövetett cselekmény a kábítószer megszerzésével megvalósult, e szempontból irreleváns, hogy a vádlott elfogyasztotta-e a kábítószert.  

A bíróság V. Melinda VI. rendű vádlottat – a soproni Doborjáni Ferenc Nevelési és Oktatási Központ akkori gyermekfelügyelői feladatokat ellátó nevelőjét –  2 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott három fiatalkorúnak, akik az intézmény laki voltak (két 16 éves és egy 14 éves fiatalnak) kábítószert értékesített a 2009. nyara és 2010. augusztusa közötti időszakban. Az első alkalommal a vádlott a marihuánát az intézetben adta át, ingyenesen, majd ezt követően részben az intézetben, részben lakásán árulta a kábítószert. A fiatalkorúak a vádlottnak készpénzzel, illetve az intézetből általuk ellopott tárgyakkal – számítógép monitorral, tusfürdővel, törölközővel – fizettek. A bíróság kiemelte, hogy a vádlott a hátrányos helyzetű gyermekek számára a családot pótolta és az intézet nevelőjeként éppen e hátrányos helyzetű fiatalokat segítette - haszonszerzési céllal - kábítószerhez jutni.  
A vádlottat az intézmény fegyelmi intézkedésként időközben elbocsátotta.
A VI. rendű vádlottat illetően a bíróság hangsúlyozta, hogy az általa elkövetett cselekményt a  az elkövetéskor hatályos törvény 5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni, jelenleg azonban az új büntető törvénykönyv 5-20 évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendeli büntetni, így amennyiben a cselekményt később, az új törvény hatálya alatt követte volna el, a jelenlegihez képest lényegesen súlyosabb büntetésre kellene számítania.
A bíróság a VI. rendű vádlott élettársát, V. István III. rendű vádlottat – aki cselekményét felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt követte el – 4 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rögzítette, hogy a III. rendű vádlott volt, aki egyrészt  a VI. rendű vádlottat a bűncselekménybe belesodorta, a III. rendű vádlott volt, aki beszerezte a kábítószert – azt egy alkalommal fiatalkorúnak maga is értékesítette – de jellemzően a VI. rendű vádlott értékesítette a kábítószert.

A bíróság a IV. rendű vádlottat 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az V. rendű vádlottat 2 évre próbára bocsátotta, míg a VII. rendű vádlottat 8 hónap szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évre felfüggesztette.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész teljes egészében tudomásul vette, a vádlottak közül az I. rendű vádlott és védője részben enyhítésért, részben felmentésért, a II. rendű vádlott és védője enyhítésért, a III. rendű vádlott és védője elsősorban megalapozatlanság miatt, másodsorban felmentésért és enyhítésért jelentett be fellebbezést. A IV – V. rendű vádlottak védője a fellebbezés bejelentésére 3 napot tartott fenn.

A VI. rendű vádlott enyhítésért fellebbezett, míg a VII. rendű vádlott tudomásul vette az ítéletet, így a VII. rendű vádlottat érintően az ítélet első fokon jogerőre emelkedett.

A bíróság az ítélethirdetést követően elrendelte az I. rendű vádlott előzetes letartóztatását, arra figyelemmel, hogy az első fokon, nem jogerősen kiszabott 14 év szabadságvesztés önmagában megalapozza a vádlott szökésének, elrejtőzésének veszélyét.
A döntés ellen a vádlott és védője fellebbezett.

Az ügy a Győri Ítélőtáblán folytatódik másodfokon.    

Győr, 2015. március 25.

A Győri Törvényszék Sajtóosztálya