A Győri Törvényszék másodfokú tanácsa a Soproni Járásbíróság elsőfokú ítéletét a megváltoztatta és az I. r. vádlott tekintetében mérsékelte a büntetést. A II. r. vádlott vonatkozásában a döntés még első fokon jogerőre emelkedett, míg a másodfokú döntés az I. r. vádlottat tizennégy év helyett tizenkét év hat hónap – fegyházban végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte, a III. r. vádlott büntetése pedig nem változott. 

A Soproni Járásbíróság az I. r. vádlottat harmincöt rendbeli kifosztás bűntette és három rendbeli kifosztás bűntettének kísérlete miatt tizennégy év fegyházbüntetésre és tíz év közúti járművezetéstől eltiltásra, valamint tíz év közügyektől eltiltásra ítélte, a II. r. vádlottat harmincnégy rendbeli kifosztás bűntette és három rendbeli kifosztás bűntettének kísérlete miatt négy év börtönbüntetésre és öt-öt év közügyektől-, valamint közúti járművezetéstől eltiltásra, míg a III. r. vádlottat húsz rendbeli kifosztás bűntette és két rendbeli kifosztás bűntettének kísérlete miatt négy év hat hónap börtönbüntetésre és két év közúti járművezetéstől eltiltásra, valamint hat év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú ítélet által megállapított tényállás szerint I-III. r. vádlottak egymással közeli rokonsági kapcsolatban állnak. A bűncselekmény elkövetési módszerét az I. r. vádlott tervelte ki, amelynek a lényege, hogy idős, egyedülálló nők megtévesztésével, legenda alkalmazásával - csőtörés, vízszivárgás - bejutottak a sértettek lakásába, ahol a II. r. vádlott vízvezeték szerelői munkálatokkal a sértettek figyelmét elterelte, ezidő alatt pedig az I. r. vádlott az értékeket felkutatta, majd eltulajdonította. A III. r. vádlott szerepe a környék megfigyelése volt az autóban várakozva. 

A sértetteket a társasházak kapucsengőin található nevek alapján választották ki oly módon, hogy rendszerint a régi hangzású nevek, „özvegy” előtag vagy „-né” toldat utaltak arra, hogy az ott lakó személy idős, egyedülálló hölgy. Volt olyan, amikor a társasházak alsó szintjein lévő erkélyeknek, ablakoknak a megfigyelése alapján választottak sértettet, idős korra utaló jel volt a sok virág, a régimódi mintájú függöny vagy a rendezetlen erkély. A vádlottak ezzel a módszerrel összesen harmincnyolc esetben tulajdonítottak el idős sértettektől ékszereket, valamint készpénzt.

A másodfokú tanács a határozat indokolása során rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást szabályosan végezte el, a tényállást mérlegeléssel helyesen állapította meg, amely mindvégig irányadó volt a másodfokú bíróság számára is. 

A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés az I. r. vádlott vonatkozásában eltúlzottan súlyos, vele szemben a büntetéskiszabási célok eléréséhez rövidebb tartamú szabadságvesztés is elegendő. Ezért a másodfokú bíróság az I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését enyhítette olyan tartamúra, amely igazodik az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyához, az I. r. vádlott társadalomra veszélyességéhez, ugyanakkor megfelel az egyéniesítés követelményének is, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú ítélet kihirdetését követően a vádlott hat sértettnek megfizette a kárát.

Győr, 2020. december 18.

Győri Törvényszék Sajtóosztály