Rendelkezett a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről, valamint a büntetőeljárás során lefoglalt bűnjelekről.

 

A bíróság a vádlottat az eljárás során felmerült 1.483.662,- forint bűnügyi költségből 352.092,- forint megfizetésére kötelezte, míg a fennmaradó 1.131.570,- forintot az állam viseli.

 

Az ítélet nem jogerős tekintettel arra, hogy az ügyész 3 napot fenntartott a fellebbezés esetleges bejelentésére, továbbá a vádlott és védője fellebbezést jelentettek be az ítélettel szemben.

 

A lefolytatott eljárás alapján a bíróság megállapította, hogy a vádiratban szereplő valamennyi körülmény kétséget kizáróan bizonyításra került. Ezért a vádirati tényállást elfogadta az ítéleti tényállás alapjául, és lényegét tekintve azzal egyezően állapította meg.

 

Az elsőfokú ítélet tényállása szerint a sértett és a vádlott 2008-tól 2013 októberéig élettársak voltak, és ezalatt sokat veszekedtek. A viták esetenként a vádlott által kifejtett tettlegességig fajultak. A vádlott 2013 októberében elköltözött, azonban ezt követően is rendszeresen megjelent a sértettnél. Ilyenkor az ittas állapotban lévő vádlott vagy békülni akart a sértettel, vagy durván szidalmazta, fenyegette. 

 

A vádlott nem tudta feldolgozni, hogy véget ért a kapcsolatuk, és 2014 januárjától kezdve az erősödő féltékenység hatására egyre súlyosabb cselekményeket követett el a sértett sérelmére. Előfordult, hogy az alvó sértett házába bemenve levágott a sértett hajából.

 

2014. augusztus 23-án körülbelül 22 óra 40 perckor a sértett lefeküdt aludni a ház hálószobájában, de a bejárati ajtót nem zárta be. A vádlott 2014. augusztus 24-én 2 óra 15 perc körül kerékpárral a sértett házához ment, majd bement a bejárati ajtón át a konyhába. Onnan látta, hogy a sértett az ágyon fekszik, majd rágyújtott egy cigarettára. Ekkor feldühödve odalépett az alvó sértetthez, és egy öngyújtóval meggyújtotta a sértett takaróját. Látta, hogy égni kezdett a takaró, és kiment a házból. A sértett néhány perc múlva arra ébredt, hogy a lakásban tartott kutyája nyüszít, és rángatja a bal kezét. Felült az ágyon, és észlelte, hogy a szobában nagy füst van és izzik a takaró a lábánál, ezért egy pohárból vizet öntött rá. Ezt követően felkelt, kinyitotta az ablakot, és hallotta, hogy a vádlott jellegzetes hangot kiadó kerékpárjával távozik. Körülbelül 5-6 perc múlva a vádlott visszafordult, hogy megnézze mi történt, de utána elhagyta a helyszínt.

 

 

Az ítélet indokolása szerint a vádlott a nyomozás kezdetén minden részletre kiterjedő, tényfeltáró beismerő vallomást tett, mely számos olyan információt tartalmazott, amelyről csak az elkövető tudhatott. Később azonban már tagadta a cselekmény elkövetését. A vádlott beismerő vallomása, valamint a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok – így például a tűzvédelmi szakértői vélemény és az igazságügyi orvosszakértői vélemény – alapján a bíróság kétséget kizáróan megállapította a bűnösségét.

 

A bírói gyakorlat szerint a tűz általi halál különös kegyetlenséggel elkövetettnek minősül, mely az emberölés egyik minősített esete. Azonban tekintettel arra, hogy a sértett időközben felébredt, és eloltotta a tüzet, a cselekmény kísérleti szakban maradt. Ezért a bíróság a vádlottat az emberölés minősített esetének kísérletében mondta ki bűnösnek.

 

A büntetés kiszabása során a bíróság nyomatékos enyhítő körülményként értékelte, hogy a vádlott nyomozati szakban teljes körű, tényfeltáró beismerő vallomást tett, valamint arra is figyelemmel volt, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, és a sértett nem szenvedett el sérülést. Ugyanakkor súlyosító körülményként vette figyelembe, hogy a bűncselekményt próbaidő, illetve a sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt folyó büntetőeljárás hatálya alatt követte el.

 

 

Az ítélet nem jogerős.

 

 

Gyula, 2016. május 20.

 

A Gyulai Törvényszék Sajtóosztálya