A Miskolci Törvényszék ítéletet hozott annak a taktaharkányi fiatalkorú vádlottnak az ügyében, akivel szemben különös kegyetlenséggel, tizennegyedik életévét be nem töltött, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat az ügyészség. 

A vádirat szerint a vádlott féltékeny volt a még harmadik életévét be nem töltött sértettre, aki nála lényegesen jobb családi ellátást kapott. 2019 áprilisának egyik estéjén az akkor 13 éves vádlott együtt játszott taktaharkányi otthonuk udvarán testvéreivel, unokatestvéreivel, amikor a szennyvízakna fedelét biztosító betondarabot elmozdította, a fedelet levette és a sértettet a derítőbe dobta, majd a nyílást lezárta és tettéről senkinek nem szólt. A szennyvízakna ekkor mintegy 140 cm magasságban tele volt. A cselekmény idején a gyermekek szülei rokonokkal, barátokkal az ingatlanban tartózkodtak. A kisfiút több óra múlva kezdték keresni, de már csak élettelen testét találták meg. Halálát fulladás okozta.

A törvényszék által hosszas bizonyítási eljárás alapján megállapított tényállás néhány ponton eltért a vádban foglaltaktól. A vádlott és a sértett jó unokatestvéri viszonyban voltak, a vádlott többször vigyázott kis rokonára és csupán életkori különbségekből adódó szokásos súrlódások merültek fel közöttük. A bíróság álláspontja szerint nem volt megállapítható, hogy a derítő fedele milyen körülmények között került eltávolításra és az sem, hogy a gyermek hogyan esett abba bele. Az eljárás során meghallgatott igazságügyi orvosszakértő csupán a halál okára vonatkozóan tudott érdemi következtetést levonni, mely az ügyészi váddal egyezően fulladás volt, azonban a sértett testén fellelt külsérelmi nyomok nem utaltak objektíven idegenkezűségre, tehát arra, hogy a gyermeket belökték volna az aknába. Nem lehetett okszerű következtetést levonni arra vonatkozóan sem, hogy a szennyvízakna teteje hogyan került a helyére, azt ki tette vissza és az sem nyert bizonyítást, hogy a tragédiát megelőzően az betondarabbal lett volna biztosítva.

A törvényszék minden bizonyítékot megvizsgált eljárása során. Kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy a haláleset napján az udvaron játszó gyermekek vallomásai következetlenek, sok esetben önmagukkal és egymással összevetve is ellentétesek voltak. Egyetlen olyan tanúvallomás sem állt rendelkezésére a bíróságnak, mely a vádlott egyedüli cselekvőségét támasztotta volna alá, a gyermekkorúak vallomásai nem voltak alkalmasak arra, hogy a vádlott felelősségét a bíróság megállapítsa a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetése tekintetében. 

Tekintettel arra, hogy az eljárás során nem volt kétséget kizáróan bizonyítható, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el, ezért őt a bíróság felmentette. 
 
Az ítélettel szemben az ügyész 3 munkanapot tartott fenn jogorvoslati nyilatkozata megtételére, míg a vádlott és védője eltérő ítéleti indokolás – bűncselekmény hiányában történő felmentés - érdekében jelentett be fellebbezést, így az ügy a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik.

Miskolc, 2022. július 5.

Miskolci Törvényszék Sajtóosztály