A Miskolci Törvényszéken, dr. Péter Zoltán büntetőbíró által vezetett tanács előtt 2012. január 2-án indult büntetőeljárás dr. B.M. és 277 társa ellen gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt.

 

A vádirati tényállás szerint a vádlottak a „fészekrakó” hitel biztosította lehetőségeket kihasználva, és azzal visszaélve ingatlanokat vásároltak és értékesítettek, illetve közreműködtek az adásvételi szerződések megkötése, és a hitelfelvételek során. Az ügy 8 fő vádlottja között szerepelt ügyvéd, az OTP lakossági hitelosztályának csoportvezetője, aki a hitelkérelmek engedélyezését végezte, ingatlanértékbecslő, a hitelügyintézés technikai lebonyolítását végző személyek, valamint 2 felhajtó is, akik egyrészt eladásra kínált ingatlanokat, másrészt olyan, többgyermekes családokat kutattak fel, akik jogosultak voltak fészekrakó hitelre. A további vádlottak hitelfelvevők, eladók, valamint hamis munkáltatói igazolást kiállító személyek voltak. 

 

A 8 fő vádlott által elkövetett csalássorozat úgy valósult meg, hogy az ingatlanok értékesítése során az adásvételi szerződésben az eladóknak ténylegesen átadott vételárnál magasabb összeget tüntettek fel, és az így elért különbözetet osztották szét egymás között. Az ingatlanok vételára részben „fészekrakó” hitelből, részben pedig a fiatalok otthonteremtési támogatásából tevődött össze. A felhajtó személyek egy ingatlanértékbecslővel is megállapodtak, aki az ingatlanok forgalmi értékét minden esetben az adásvételi szerződésben megjelölt összegben állapította meg. Az eladókat szintén a felhajtók győzték meg arról, hogy az adásvételi szerződésbe a valós vételártól magasabb, az otthonteremtési támogatás összegével megemelt vételár kerüljön. Amennyiben pedig ehhez az eladók nem járultak hozzá, úgy kettős értékesítés történt, az ingatlant először egy, a vádlottak által ismert „stroman” vette meg, majd az ingatlant továbbértékesítették a hitelfelvevő részére, természetesen már magasabb vételáron. A felhajtók által felkutatott hitelfelvevők általában két-három gyermekes, jövedelemmel, munkaviszonnyal nem rendelkező, mélyszegénységben élő családok voltak, akiknek kizárólag az volt a fontos, hogy „ingyen lakáshoz jussanak”. A fő vádlottak ezt kihasználva valótlan tartalmú adásvételi szerződéssel és hamis munkáltatói igazolással együtt nyújtották be a hitelkérelmeket a pénzintézethez. A hitelügyintézés során pedig a „beépített” pénzintézeti személy működött közre a hitelkérelmek gyors, gördülékeny elbírálásában. A hitelfolyósítást követően először az eladók kapták meg a valós vételárat, az ezt meghaladó különbözetet pedig a fő vádlottak osztották szét egymás között azzal, hogy maguk a hitelfelvevők is bútorvásárlás, beköltözés címén egy kisebb összeghez jutottak. 

 

Az ügyben eljáró bírónak a több mint 40.000 oldal nyomozati anyag, a vádlottak kiemelkedően magas száma, valamint a többszöri vádmódosítás mellett a mindösszesen 3 évig tartó büntetőügyben számos eljárásjogi akadállyal is meg kellett küzdenie. Ilyen nehézség volt a 2014. év szeptemberében – az egyik ülnök betegsége miatt – bekövetkezett ülnökváltozás, mely szükségessé tette a 2012. május 22. és a 2014. szeptember 11. napja között tartott valamennyi tárgyalás megismétlését. Szintén az eljárás bizonyos mértékű megismétlését eredményezte a 73 tényállási ponttal érintett, egyik felhajtó európai és nemzetközi elfogatóparancs alapján Lengyelországban történő elfogása és Magyarországnak történő átadása. Időközben a vádlottak száma is nőtt, a büntetőügyek egyesítése folytán ugyanis további 12 vádlottal szemben folyt az eljárás, mely így már rekordszámú, 290 vádlottat jelentett. Megközelítőleg 80-90 vádlott elköltözése is megnehezítette az eljárás lefolytatását, ezek a személyek ugyanis lakásukat üresen hátrahagyva Kanadába költöztek, akiket szintén a kibocsátott európai és nemzetközi elfogatóparancs alapján fogtak el az együttműködő rendőri szervek, vagy Kanadából kitoloncolva kényszerültek hazatérni Magyarországra.

 

Az ügyben 57 védő részvételével, megközelítőleg 162 tárgyalási napot tartott a bíróság, melynek során 290 vádlott és 241 tanú kihallgatására került sor. Az így keletkező 18.000 oldal tárgyalási, valamint 42.000 oldal nyomozati anyag ismeretében 2015. december hó 10. napján hirdetett első fokon határozatot a bíróság, melyben bűnösnek találta

 

 

A törvényszék a fentiek miatt I.r. vádlottat 7 év börtönbüntetésre, 7 év közügyektől eltiltásra és 10 év ügyvédi foglalkozástól eltiltásra, II.r. és III.r. vádlottat 6 év börtönbüntetésre, 6 év közügyektől eltiltásra, IV.r. vádlottat 6 év börtönbüntetésre, 6 év közügyektől eltiltásra, 10 év pénzintézeti, ügyintézői foglalkozástól eltiltásra, V.r. vádlottat 4 év börtönbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra, 10 év ingatlanértékbecslői foglalkozástól eltiltásra, VI.r. vádlottat 4 év szabadságvesztésre, 4 év közügyektől eltiltásra, VII.r. vádlottat halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra, CCLXXXV. vádlottat 7 év börtönbüntetésre, 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. 

 

A törvényszék I.r. vádlottal szemben 26.040.000.- Ft, III.r. vádlottal szemben 12.900.000.- Ft, IV.r. vádlottal szemben 3.780.000.- Ft, V.r. vádlottal szemben 960.000.- Ft, VI.r. vádlottal szemben 1.800.000.- Ft, valamint CCLXXXV. vádlottal szemben 20.700.000.- Ft erejéig vagyonelkobzást is elrendelt.

 

A törvényszék a hitelfelvevői minőségben eljáró 161 vádlottat csalás, költségvetési csalás bűntette, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétsége miatt 6 hónapig, 8 hónapig, illetve 1 évig terjedő felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a vádlottak által megvalósított cselekményektől függően.

 

Az ügyletekben eladói minőségben résztvevő 82 vádlottat a bíróság megrovásban részesítette, míg a hamis munkáltatói igazolást kiállító 20 vádlott felfüggesztett szabadságvesztést, pénzbüntetést, illetve közérdekű munkát kapott. A törvényszék 11 vádlottat bizonyítottság hiányában felmentett az ellenük felhozott vádak alól, valamint 6 vádlottal szemben megszüntette a büntetőeljárást az időközben bekövetkezett haláluk miatt. 

 

Nem utolsósorban kiemelendő, hogy a büntetőeljárás során kirendelt védői díj, szakértői díj, tanúdíj jogcímén mindösszesen 131.925.569.- Ft bűnügyi költség merült fel, melyet bűnösségük arányában a vádlottak kötelesek megtéríteni, valamint annak egy része az állam terhén marad.

 

Az ítélet nem jogerős, a fő vádlottak és védőik jogorvoslattal éltek a kiszabott büntetés enyhítése érdekében, 23 vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette, míg az ügyész, valamint a további vádlottak és védőik 3 napos gondolkodási időt tartottak fenn.

 

Az ítélethirdetés több mint 5 órán keresztül tartott. A következő időszakban a bírót az ítélet írásba foglalási kötelezettsége terheli, annak várható terjedelme kb. 2000 oldal. 

 

 

Miskolc, 2015. december 10

 

A Miskolci Törvényszék Sajtóosztálya