A Nyíregyházi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája a 2020. március 4-én tartott meghallgatáson B.P. elítéltet kizárta a 2 évi börtönbüntetése végrehajtása során alkalmazható feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből.

A volt cégvezetővel szemben korábban a Nyíregyházi Járásbíróságon büntetőeljárás volt folyamatban folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntette és hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt. Ennek során a Debreceni Ítélőtábla 2018. november 22-én jogerősen 2 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. 

Ezt követően a 2018. november 27-i kérelme alapján a Nyíregyházi Járásbíróság az elítélt részére, megromlott egészségi állapota miatt halasztást engedélyezett a börtönbüntetés letöltésének megkezdésére 2019. február 22-ig. Később benyújtott, halasztás meghosszabbítására irányuló kérelmét véglegesen elutasította a bíróság, mivel nem volt közvetlen életveszélyes állapotban. 

A Büntetés-Végrehajtás Országos Parancsnoksága felhívta az elítéltet, hogy büntetését 2019. március 28-án kezdje meg, és figyelmeztette, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra, aki a szabadságvesztés letöltését önhibájából nem kezdi meg. A férfi a kijelölt időpontban a börtönben nem jelentkezett. 2019. június 25-én újabb halasztás iránti kérelmet terjesztett elő – egészségi állapotára hivatkozással – de annak elbírálását a Nyíregyházi Járásbíróság mellőzte, mivel az a bevonulási felhívását követően érkezett. 

Ezalatt a Büntetés-Végrehajtás Országos Parancsnoksága azt a tájékoztatást kapta az elítéltet kezelő kórháztól, hogy fekvőbeteg ellátásban részesül. Ugyanakkor az év elején adat merült fel arra, hogy a férfi gyógykezelése nem folyamatos, ezért a Büntetés-Végrehajtás Országos Parancsnoksága rendőri elővezetését rendelte el. Miután az nem vezetett eredményre, a Nyíregyházi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája 2020. február 18-án elfogató parancsot bocsátott ki. Ez alapján a rendőrség még aznap elfogta az elítéltet és előállította a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe, ami kezdeményezte a férfi feltételes szabadságra bocsátásból történő kizárását. 

Meghallgatásán B.P. arra hivatkozott, hogy 2019. március 27-től folyamatos gyógykezelés alatt áll, ezért nem kezdte meg a börtönbüntetése letöltését. A bíróság a becsatolt orvosi dokumentumok alapján megállapította, hogy ezzel ellentétben az elítélt közvetlen életveszélyes állapotban nem volt, kezelése nem volt folyamatos, mivel rendszeresen otthonába távozhatott. Mindezek alapján a bíróság szerint az elítéltnek lehetősége volt arra, hogy börtönbüntetését önként megkezdje. Mivel ennek önhibájából nem tett eleget, a törvényi rendelkezések alapján a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből az elítéltet ki kellett zárni. 

A bíróság végzése nem végleges, az elítélt és védője fellebbezést jelentett be ellene.