A Pécsi Ítélőtábla dr. Tóth Sándor vezette büntető tanácsa az első fokon eljárt Zalaegerszegi Törvényszék ítéletét megalapozottnak találta és helybenhagyta, a vádlottat így jogerősen marasztalták el emberölés bűntette, testi sértés bűntette és személyi szabadság megsértésének bűntette miatt, büntetése 14 év börtön és 10 év közügyektől eltiltás.

 

A jogerősen megállapított tényállás szerint a vádlott 2013. augusztus 25-én édesapja korábbi élettársának Nagykanizsa melletti hegyi otthonába látogatott, hogy a ház körüli munkákban segítsen az asszonynak. A munka után beszélgetni kezdtek, a nő étellel, itallal kínálta a vádlottat, s mikor szóba került, hogy a sértett a volt élettársát - a vádlott apját - kéri fel a közelgő tetőcsere munkálatainak elvégzésére, a vádlott indulatos lett. Régóta vonzódott szexuálisan az asszonyhoz, s féltékenységet érzett amiatt, hogy az apja és a nő még mindig tartják a kapcsolatot. Dühében ütni kezdte a sértettet, aki az ütések hatására a földre esett. A vádlott a hason fekvő sértett hátára térdelt, majd addig szorította a nő nyakát, míg az meg nem fulladt. Ezt követően bevitte az áldozatot a szobába, levetkőztette, majd megerőszakolta. A holttestet az ágyon hagyta, a bejárati ajtót kulcsra zárta, a kulcsot elrejtette egy udvari tárolóban, annak kulcsát pedig eldobta, majd elhagyta a helyszínt. A holttestet csak napokkal később találta meg a nő volt élettársa. 

 

A haláleset után egy évvel történt, hogy a vádlott nagykanizsai otthonában, ahol nagyanyjával és annak élettársával élt, összetűzésbe került nagyanyja élettársával. A vádlott mindig is neheztelt a nagyanyjával élő férfire, úgy vélte, az csak élősködik a családon. Sérelmeinek 2014. június 6-án hangot is adott, mikor ketten együtt italoztak otthon. A vádlott önmagát Leónidasznak nevezte, a sértettet pedig a katonájának. A vádlott a sértettet szidalmazta, sértegette, nyakát fojtogatta, megütötte, megrúgta, kést szegezett a torkához, s térden állva kényszerítette arra, hogy kérjen bocsánatot a család többi tagjától. Az atrocitásnak a vádlott apja vetett véget. A sértett másnap elköltözött a vádlott nagyanyjától, félelmében nem fordult orvoshoz, ám napokkal később rosszul lett, s kórházba szállították. S bár a betegsége és a bántalmazás között nem volt ok-okozati összefüggés, fény derült a bántalmazásra.

 

Egy nappal az előző eset után a vádlott erőszakosan lépett fel nagyanyjával szemben is: az asszonyt erővel a pincébe vitte, ott leszorította egy matracra (ezt néhány nappal korábban, a saját szobájából vitte oda a vádlott), megragadta a nyakát, ám a nőnek sikerült kiszabadulni a szorításból. A vádlott később elnézést kért a történtek miatt, s megígértette az asszonnyal, hogy nem mondja el senkinek a történteket. Csak ezután az eset után derült ki, hogy a vádlottnak köze lehetett a korábbi hegyi halálesethez, ti. amikor a bántalmazás kapcsán kihallgatták a családot, néhány megjegyzés gyanússá tette a vádlottat, aki nem sokkal később beismerő vallomást tett. 

 

Korábban az elsőfokú ítélet indokolásában a tanács elnöke kiemelte: a vádlott korábban pszichológiai kezelés alatt állt, szélsőséges viselkedést tanúsított, hirtelen hangulatváltozás, indok nélküli agresszió színezte a magatartását, továbbá sok esetben alkoholos befolyásoltság, illetőleg Herbál nevű drog hatása alatt állt. Gyermeki viselkedés jellemezte, néha elrugaszkodott a valóságtól, önmagát, mint Leónidaszt, a spártai harcost aposztrofálta, s így is viselkedett. Bár felmerült a családtagokban, hogy köze lehet a vádlott apja volt élettársának halálához, de miután a haláleset miatt 2013-ban közigazgatási eljárás indult - ennek keretében megvizsgálva a már erősen oszló holttestet, idegenkezűségre utaló jeleket nem tudtak megállapítani, s a halál okát keringés-légzés leállásban határozták meg - a család nem gyanakodott. Csak a második eset után derült ki, hogy a vádlottnak köze lehetett a korábbi halálesethez, s nem sokkal később a vádlott beismerő vallomást is tett. Nyilatkozatában részletesen feltárta a történteket, amely megegyező volt a rendelkezésre álló bizonyítékokkal, s az orvosszakértők is úgy nyilatkoztak, hogy a vádlott által elmondott elkövetési mód vezethetett a nő halálához.

 

Az eljárás során a vádlott beszámítási képessége tekintetében ellentétes vizsgálati adatok születtek. Az első vizsgálat szerint disszociális személyiségzavara van, de ez nem volt olyan súlyos fokú, hogy az a beszámítási képességére kihatással lett volna. A későbbi vizsgálat ennek ellenkezőjét, a vádlott beszámíthatóságának hiányát állapította meg. Az ellentétek feloldására a bíróság harmadik szakértői vizsgálatot rendelt el, s ez egyértelműen megállapította, hogy a vádlott beszámítási képességére nem volt kihatással az állapota a cselekmény elkövetése idején: elmebetegsége csak az eljárás során alakult ki, a cselekmény idején nem állt fenn, akkor képes volt felismerni a cselekményét, s e felismerés tudatában cselekedett.

 

A büntetés kiszabásnál a vádlottnak az eljárás során felmerült elmebetegségét enyhítő körülményként vette figyelembe a bíróság, csakúgy, mint a részbeni beismerő vallomást (csupán az erőszak elkövetését tagadta, a testi sértés és személyi szabadság megsértése körében pedig teljes beismerésben volt), amely segítette a bűncselekmény felderítését. A testi sértés és személyi szabadság megsértése esetében súlyosbító tényező volt, hogy tettét hozzátartozó sérelmére, kitartóan, megalázó módon követte el.

 

Pécs, 2017. január 17.

 

Pécsi Ítélőtábla Sajtóosztály