A Btk. 198.§ (1) bekezdés II. fordulata szerint aki másnak a védekezésre illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát fajtalanságra használja fel bűntettet követ el és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A (2) bekezdés b./ pontja szerint a büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll.

Már egyetlen bűncselekmény elkövetése esetén az irányadó büntetési tétel alsó határa öt év, felső határa tíz év szabadságvesztés.

A vádlott bűnösségét a bíróság 14 rendbeli – azaz 14 sértett sérelmére elkövetett - bűncselekményben állapította meg.

A bűnhalmazatra figyelemmel az elkövetéskor hatályos Btk. 85.§ (2) és (3) bekezdése értelmében a büntetési tétel felső határa a felével emelkedik, de az nem érheti el  az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát.

Így a vádlottal szemben a büntetési tétel alsó határa öt év, még felső határa tizenöt év szabadságvesztés.

A büntetés kiszabása során a másodfokú bíróság súlyosító körülményként értékelte a kettőt jelentősen meghaladó halmazatot, tekintettel arra, hogy a vádlott bűnössége 14 rendbeli bűncselekményben került megállapításra. További súlyosító körülményként értékelte azt, hogy valamennyi cselekmény folytatólagosan elkövetett, vagyis a vádlott az egyes sértettek sérelmére ugyanazon cselekményeit több alkalommal is elkövette, azonban e többszöri elkövetéseket egy rendbeli bűncselekményként kellett értékelni a Btk. 12.§ (2) bekezdésére figyelemmel. Egyes sértettek esetén az elkövetés időtartama az egy évet is meghaladta. Súlyosítóként értékelte még a vádlott részéről a kitartó szándékot, mert a cselekmények elkövetésével annak ellenére nem hagyott fel, hogy azok egyes részletei szűkebb környezetében már ismertek voltak.

Ugyancsak a vádlott terhére értékelte, hogy szakmai képzettségét, bizalmi beosztását használta fel olyan bűncselekmények elkövetéséhez, melyeket éppen magának kellett volna megakadályoznia. Ez utóbbi két okból is nyomatékos súlyosító körülmény. Egyfelől azért, mert a vádlott nem csupán tanári kötelezettségeit szegte meg, hanem egyenesen tanári tevékenységét a bűncselekmények elkövetésére építette fel, és az ebből adódó lehetőségeket kihasználva, illetőleg e lehetőségeket tudatosan megteremtve a bűnelkövetéseket tanári tevékenységébe integrálta. Másfelől cselekvősége alkalmas volt arra, hogy az érintett szülőknek a köznevelésbe fektetett bizalma megrendüljön, mivel nevezettek gyermekeiket a vádlott nevelésében biztonságban érezték és maguk a gyermekek is bíztak a vádlottban.

A Btk. 210.§-a értelmében az 198.§ alkalmazásában a tizenkettedik életévét be nem töltött személyt védekezésre képtelennek kell tekinteni.

E rendelkezés kapcsán súlyosít az, hogy a vádlott cselekményeit olyan –  túlnyomórészt 6 – 8 életév közötti, és a vádlott által tudatosan kiválasztott – leánygyermekek sérelmére követte el, akik életkorukból adódó , a szexualitás terén megmutatkozó éretlenségük okán nem fogták fel a vádlott cselekvőségének tényleges súlyát, jelentőségét, erkölcsi megítélését.

Nyomatékos súlyosító körülményként kellett értékelni, hogy a vádlott cselekvősége a gyermekkorú sértettek esetén súlyos pszichés zavarokhoz vezetett.

E súlyosító körülményekkel szemben a vádlott javára mindössze az időmúlás, illetőleg az volt értékelhető, hogy testi megbetegedései folytán a szabadságvesztés elviselési képessége közepes-súlyos mértékben csökkent. Ez utóbbi enyhítő körülmény kapcsán azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a vádlott megbetegedései már a cselekmények elkövetéskor is fennálltak, részben e megbetegedések vezettek az elkövetéshez, illetőleg azt, hogy betegségei büntetés-végrehajtási keretek között megfelelően kezelhetőek, melyet igazol az általa előzetes letartóztatásban töltött idő is.

Nem értékelhető javára büntetlen előélete, mert a bűncselekményeket olyan foglalkozás felhasználásával követte el, ahol a büntetlen előélet egyfelől alkalmazási előfeltétel, másfelől e munkakör folytán – mint közfeladatot ellátó személy – a Btk. 137.§ 2.g/ pontja, 230.§ -a alapján fokozott büntetőjogi védelmet élvez.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elkövetett cselekmények tárgyi súlya a fentebb részletezett súlyosító körülmények fényében kirívó, mivel alkalmas a közoktatási rendszerbe, a szülő és a pedagógus, a pedagógus és a gyermek valamint a szülő és gyermek közötti bizalmi viszony megingatására.

A Btk. 37.§-a szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető ( különös megelőzés  ) , akár más ( általános megelőzés ) bűncselekményt kövessen el.

A különös megelőzést szolgálja elsődlegesen az, hogy a vádlott a tanári foglalkozástól végleges hatállyal eltiltásra kerüljön.

Az általános megelőzés miatt – azaz annak érdekében, hogy Magyarországon a jövőben hasonló eset ne fordulhasson elő – a törvény szigorával kellett fellépni. A törvény szigora tíz évet elérő szabadságvesztés kiszabását követelte volna meg , azonban a szabadságvesztés tartamát az enyhítő körülményekre – így elsősorban a vádlott egészségi állapotára figyelemmel – a másodfokú bíróság hét évre mérsékelte, mely az irányadó büntetési tétel alsó határához közelít.

A másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontját, hogy a cselekmény tárgyi súlyának megítélése során jelentőséget lehetne tulajdonítani annak, hogy a sértett gyermekek sérelmére a vádlott a „ szeméremsértő cselekmény viszonylagosan enyhe formáját valósította meg”, mivel álláspontja szerint a Btk. által már eleve súlyosan szeméremsértő cselekményeknek nincs további „ enyhe, közepes vagy súlyos” kategóriája.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság törvényellenesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a vádlott esetén alkalmazható a Btk. 87.§ (2) bekezdés b./ pontjában írt „ enyhítő szakasz”, mely a büntetési tétel alsó határát képező öt évi szabadságvesztés helyett legkevesebb két évi szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé. Az „enyhítő szakasz” alkalmazására ugyanis a Btk. 87.§ (1) bekezdése estén akkor van lehetőség, ha a büntetési tétel legkisebb mértéke túl szigorú. A súlyosító körülmények nagy számára és nyomatékára figyelemmel ugyanakkor e feltétel nem állapítható meg.

A vádlott megrendült egészségi állapotát a másodfokú bíróság figyelembe vette akkor is, mikor a Btk. 45.§ (2) bekezdésére figyelemmel a Btk. 42.§ (2) bekezdés 2./ pontjában írtak ellenére a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg. Az utóbbi jogszabályhely alapján ugyanis a szabadságvesztést fegyházban kellett volna végrehajtani.

A Btk. 2.§-ra figyelemmel a másodfokú bíróság nem alkalmazta az elbíráláskor már hatályban lévő, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényt, tekintettel arra, hogy annak 81.§ (4) bekezdése szerint a büntetési tétel felső határa húsz évre emelkedett volna, a büntetés kiszabása során pedig – figyelemmel a 80.§ (2) és (3) bekezdésére – a büntetési tétel középmértékéből kellett volna kiindulni, mely jelen esetben 12 év 6 hónap szabadságvesztés.

Pécs, 2013. november 14.
 

A Pécsi Törvényszék Sajtóosztálya