A bíróság a 2019. szeptember 26. napján megtartott tárgyaláson az Országos Idegenrendészeti Igazgatóság határozatát megváltoztatva A.T. orosz állampolgár felperest menekültként elismerte.

A bíróság által megállapítottak szerint a felperes Oroszországban élt, vállalkozó volt, több éttermet üzemeltetett, emellett az Igaz Ügy elnevezésű orosz párt tagjaként tevékenykedett. A felperes ellen Oroszországban 2008-től kezdődően több büntetőeljárás indult. A felperes orosz állampolgár 2013. december 9. napján azt követően, hogy néhány napot Munkácson tartózkodott, illegálisan átlépte a magyar határt. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rendőr-főkapitányság Barabás Határrendészeti Kirendeltség járőrei a felperest igazoltatták és miután magyarországi tartózkodásának jogszerűségét igazolni nem tudta, előállították és vele szemben idegenrendészeti eljárást indítottak.

A felperes elfogása napján, 2013. december 9-én nemzetközi védelem iránti kérelmet terjesztett elő. Az alperes Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság 2014. augusztus 15. napján meghozott határozatával a felperes orosz állampolgár nemzetközi védelem iránti kérelmét elutasította: sem menekültkénti, sem oltalmazottkénti elismerést nem állapított meg a felperes esetében és azt is kimondta, hogy a visszaküldés tilalma sem áll fenn. Az alperes a határozatban részletesen megindokolta, hogy a felperes által tett nyilatkozatok is azt támasztották alá csakúgy, mint a beszerzett országinformáció, hogy a felperessel szemben sem politikai, sem más alapon üldöztetés nem valószínűsíthető, ellene köztörvényes bűncselekmény miatti felelősségre vonás miatt indult eljárás, amely nem tekinthető üldöztetésnek. Az alperes fenti számú határozata ellen a felperes keresetet terjesztett elő, melynek alapján eljárt Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. május 6. napján meghozott ítéletével az alperes határozatát  kívül helyezte, az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára kötelezte. Megállapította, hogy a határozat belső ellentmondásokban szenved, az alperes a tényállást oly mértékben feltáratlanul hagyta, illetőleg a feltárt tényeket tendenciózusan válogatva értékelte, hogy az teljes mértékben megalapozatlan és így érdemi felülbírálatra sem alkalmas. Az alperes a megismételt eljárásban a 2016. június 22. napján meghozott határozatával a felperes elismerés iránti kérelmét mind a menekültkénti, mind az oltalmazottkénti elismerés tekintetében ismételten elutasította és megállapította, hogy a felperes tekintetében a visszaküldés tilalma továbbra sem áll fenn. A felperes a megismételt eljárás során beszerezte a magyar Alkotmányvédelmi Hivatal szakhatósági állásfoglalását is, amely szerint a felperes Magyarország területén való tartózkodása nemzetbiztonsági érdeket sért, így a szakhatósági hozzájárulást az Alkotmányvédelmi Hivatal megtagadta. Az alperes álláspontja szerint a meghozott és bemutatott ítéletek nem támasztják alá, hogy politikai indíttatású büntető per során olyan súlyos ítéletet hoznának az orosz bíróságok, melyek kimerítenék a politikai meggyőződés miatti üldöztetés fogalmát. A felperes a megismételt eljárásban hozott fenti számú alperesi határozat ellen ismételten keresetet terjesztett elő, melynek alapján a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével az alperes határozatát ismét hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte. A bíróság álláspontja szerint az alperesi határozat két okból volt törvénysértő: egyrészt a határozatban rögzített országinformációk, mint bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése, másrészt az Alkotmányvédelmi Hivatal által előterjesztett – tartalmát tekintve titkos adatokat tartalmazó - szakhatósági állásfoglalás elfogadása miatt. A jelen per alapját képező, az alperes által 2017. május 15. napján meghozott határozatával a felperes elismerés iránti kérelmét mind a menekültkénti, mind az oltalmazottkénti elismerés tekintetében – immár harmadik alkalommal – elutasította, egyúttal megállapította, hogy a felperes tekintetében a visszaküldés tilalma nem áll fenn. A határozat a menekültkénti elismerés feltételének vizsgálata körében ismét arra a következtetésre jutott, hogy felperes esetében nem állapítható meg a politikai okból történő üldöztetés, mert bár ellenzéki politikai párt tagja volt, de maga a felperes sem hivatkozott arra, hogy párttagként részt vett volna bármilyen politikai tevékenységben, illetőleg, hogy ilyen tevékenység miatt letartóztatták volna, vagy eljárást indítottak volna ellene. A felperes a megismételt eljárásban hozott fenti számú alperesi határozat ellen ismételten keresetet terjesztett elő. A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2017. szeptember 5. napján kelt végzésében az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte és az alábbi kérdést tette fel az Európai Unió Bíróságának: Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkére figyelemmel a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló Európai Parlament és Tanács 2013. június 26- i 2013/32/EU Irányelv 46. cikk (3) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a magyar bíróságok jogosultak a menekültügyi hatóság nemzetközi védelmet megtagadó közigazgatási határozata megváltoztatására és a nemzetközi védelem megadására. Az Európai Unió Bírósága határozatában kimondta, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kérelmező számára védelmet kell elismerni az általa hivatkozott indokok miatt, azonban a közigazgatási szerv vagy kvázi bírói testület ezt követően ezzel ellentétes tartalmú határozatot fogad el, anélkül, hogy e tekintetben az említett kérelmező nemzetközi védelem iránti igényeivel kapcsolatos új értékelést igazoló új körülmények fennállását állapítaná meg, az említett bíróságnak meg kell változtatnia a korábbi ítéleteinek meg nem felelő határozatot és azt a saját határozatával kell helyettesíteni a nemzetközi védelem iránti kérelmet illetően, szükség esetén mellőzve annak a nemzeti szabályozásnak az alkalmazását, amely megtiltja számára, hogy így járjon el.
----------
A bíróság a 2019. szeptember 26. napján megtartott tárgyaláson az Országos Idegenrendészeti Igazgatóság határozatát megváltoztatva A.T. orosz állampolgár felperest menekültként elismerte. 
A bíróság a menedékjogról szóló törvény és az Alaptörvény rendelkezéseire figyelemmel megállapította a felperes esetében a politikai üldöztetés tényét. 
Az Európai Unió Bíróságának fent hivatkozott határozata alapján a bíróság mellőzte a menedékjogról szóló törvény 68.§ (5) bekezdésének kötelező alkalmazását, amely kizárta azt, hogy a bíróság a menekültügyi hatóság döntését megváltoztathassa. 

Pécs, 2019. szeptember 26.

Pécsi Törvényszék Sajtóosztály