Helybenhagyta a Szegedi Ítélőtábla az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt R. A. és társa K. K. ellen indított büntetőügyben az elsőfokon eljáró Szegedi Törvényszék ítéletét. Így az I. rendű vádlott jogerős büntetése 3 év 2 hónap börtön és 4 év közügyektől eltiltás, a II. rendű vádlotté 2 év 8 hónap börtön és 3 év közügyektől eltiltás lett. 
Az ítélet indoklásában elhangzott, a Szegedi Törvényszék arányos büntetést szabott ki, így annak megváltoztatására az ítélőtábla nem látott indokot. 
A jogerős ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. 

Társtettesként elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek a Szegedi Törvényszék 2019. április 16-án R. A. elsőrendű vádlottat, és ezért őt 3 év 2 hónap börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az ügy II. rendű vádlottja, K. K. ugyanezen bűncselekményért 2 év 8 hónap börtönt és 3 év közügyektől eltiltást kapott. 
A döntést az ügyész tudomásul vette, míg az I. rendű vádlott és védője felmentés, a II. rendű vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára. 
xxx
A baráti viszonyban lévő két vádlott 2017. július 7-én este Szegeden a Mars téren találkozott, majd egy sörözőben italoztak. Ezt követően a tiszai rakpart felé indultak. Útjuk során tovább ittak, és az I. rendű vádlott súlyosan, a II. rendű vádlott pontosan nem megállapítható mértékben, de társánál enyhébb fokban leittasodott. 
Ez idő tájt a rakparton tartózkodott a szintén leittasodott J. P. sértett és társasága is. A vádlottak, valamint a sértett és társasága találkozott, beszélgetni kezdtek, majd a tásaság tagjai leültek a rakpart lépcsőire, míg a vádlottak és a sértett a járdán maradtak. Köztük – utólag nem megállapítható okból – szóváltás alakult ki. Ennek végén az I. rendű vádlott ököllel a sértettet arcon ütötte, amitől az ittas férfi magatehetetlenül, tompítás nélkül a földre zuhant, hanyatt esett, és a fejét beverte a járdába. A földön fekvő sértettet a II. rendű vádlott arcon rúgta.
Ezt követően az I. rendű vádlott a rakpart egyik, hajók kikötéséhez kialakított üregébe esett, és könnyebb sérüléseket szenvedett. A II. rendű vádlott kisegítette a barátját a mélyedésből, majd a helyszínt – ahol a sértett eszméletlenül feküdt – elhagyták. A sértetthez egy járókelő hívott mentőt. 
A bántalmazás következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett el a megtámadott, hogy közvetett életveszélyes állapotba került, de gyógyítása műtéti beavatkozást nem igényelt. Az orvosi ellátást a sértett visszautasította, majd saját felelőségére távozott a klinikáról. Az I. rendű vádlott a bűncselekmény elkövetését – lényegében jogos védelmi helyzetre hivatkozva – nem ismerte el, míg a II. rendű vádlott magát bűnösnek vallotta.