A Szegedi Ítélőtábla dr. Mezőlaki Erik vezette büntető tanácsa a P. Attila és társai ellen emberölés és más bűncselekmények indított büntetőügyben
II. számú  végzésével az eljárást felfüggeszti, és az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi.
A végzés ellen a Be. 276. § (1) bekezdés c) pontja alapján fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s  :

P. Attila I. r. vádlott vezető védője indítványozta az eljárás felfüggesztését a Be. 266. § (1) bekezdés b) pontjában írt okból, mert álláspontja szerint az 1978. évi IV. törvény (Btk.) 47/A. § (1) bekezdés 2. fordulata, illetve a 2012. évi C. törvény 42. § 2. fordulata nemzetközi szerződésbe (az Emberi Jogok Európai Egyezménye 3. Cikke) ütközik.
Álláspontját arra alapozta, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága a Vinter és társai v. Egyesült Királyság ügyben kimondta, hogy az olyan életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása, amely esetében nincs lehetőség a feltételes szabadságra bocsátásra, az Egyezmény 3. Cikkébe ütközik.
Magyarország az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdette az Emberi Jogok Európai Egyezményét és annak nyolc kiegészítő jegyzőkönyvét, ezzel az egyezmény a belső jog részévé vált.

Az indítvány alapos.

Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. Cikke tiltja a kínzás, megalázó bánásmód és embertelen büntetés alkalmazását. Az egyezmény kihirdetésével e tilalom a belső jog részévé vált.
Miután a hivatkozott Vinter és társai v. Egyesült Királyság ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy az olyan életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása, melynek végrehajtása során a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége meg sem vizsgálható, e tilalomba ütközik.

A Be. 266. § (1) bekezdés b) pont utolsó fordulata értelmében a bíróság az eljárást – hivatalból, vagy indítványra – felfüggeszti, és az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését észleli.

A kifejtettek alapján az ítélőtábla észlelte, hogy mindkét eltérő időállapotú Büntető törvénykönyvnek az ún. „tényleges” életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását lehetővé tévő rendelkezése az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. Cikkébe ütközik, az e tárgyban meghozott és hivatkozott EJEB ítélet az egyezményben részes államok mindegyikére kiterjedő hatállyal (erga omnes) hatállyal kimondta ezt, az ítélőtábla osztva a védelmi indítványt az eljárást a hivatkozott törvényhely alapján felfüggesztette, és az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte - hangzott el az indoklásban

Az I. fokú ítéletről

Társtettesként, előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntettében, 2 rendbeli lőfegyverrel visszaélés bűntettében, 2 rendbeli közokirat hamisítás és kifosztás bűntettében találta bűnösnek a Kecskeméti Törvényszék 2013. október 4-én P. Attila (1983 - bátmonostori lakos) I. rendű vádlottat. Ezért őt a bíróság - halmazati büntetésül - életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte és 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíróság kimondta: az I. rendű vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. (Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés!).
Az ügy II. rendű vádlottja, S. Zoltán (1990 - szeremlei lakos) társtettesként elkövetett emberölés, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés és 2 rendbeli lőfegyverrel visszaélés bűntettéért - halmazati büntetésül 17 fegyház és 10 év közügyektől eltiltás büntetést kapott.
A III. rendű vádlott Sz. Zoltán György (1982 - bátmonostori lakos) -, akit bűnsegédként elkövetett emberölés és bűnpártolás bűntettért ítélt el a törvényszék - halmazati büntetése 12 év fegyház és 8 év közügyektől eltiltás lett.
Az ügy IV. rendű vádlottját, T. Norbertet (1989 - szeremlei lakos) társtettesként elkövetett emberölés bűntettéért 15 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte a törvényszék.
Az ítélet ellen az ügyész a II.-III.-IV. rendű vádlottak terhére a büntetés súlyosítását indítványozva nyújtott be fellebbezést, míg a vádlottak és védőik a büntetés enyhítése érdekében fellebbeztek úgy, hogy az I. rendű vádlott ügyvédje elsődlegesen védence felmentését kérte. Így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.

A bűncselekményről

Az I. fokú ítélet szerint:
1./ A skizoaffektív zavar mániás típusában szenvedő M. Judit Katalin sértett Baján ismerkedett meg az I. rendű vádlottal. A sértettet betegségéből eredő pszichés állapota hátrányosan befolyásolta abban, hogy a mindennapi élethelyzeteket reálisan lássa, értelmezze.
A sértett betegsége miatt csaknem négy hónapig, egészen 2007. január 19-ig a Bajai Városi Kórház pszichiátriai osztályán állt kezelés alatt. Ekkor az I. rendű vádlottal rendszeresen tartotta a kapcsolatot. Amikor az idegen nyelveket jól beszélő sértett a kórházból kikerült, az I. rendű vádlott tartós fordítói fogalakoztatással kecsegtette, illetve segítséget ígért a sértettnek lakása felújításában. 2007. február 21-én a betegsége miatt befolyásolható sértett az I. rendű vádlottnak eladta bajai társasházi lakását úgy, hogy az ingatlan 4 millió forintos vételárába beszámításra került 1 millió forint értékben a Magyar Állam tulajdonjogában álló, Hercegszántó külterületén lévő földterület bérleti joga.
Az adásvételi szerződést a sértett - az apja közreműködésével - a Bajai Városi Bíróságon megtámadta, a sértett a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, mások mellett arra hivatkozva, hogy a 3 millió forintot nem kapta meg az I. rendű vádlottól. Később a sértett - az I. rendű vádlott ráhatásának köszönhetően - a pertől elállt, megszüntette.
A sértett számára szülei Pécsen vásároltak egy ingatlant. Az I. rendű vádlott 2008 elején rávette a sértettet arra, hogy ezt az ingatlant szintén értékesítse. Mivel az ingatlan a sértett és édesapja, dr. M. László András közös tulajdonában volt, a sértett meggyőzte édesapját, hogy tulajdonrészét számára adja el. Ezt követően a sértett 2008. március 27-én a pécsi ingatlant M. J. részére 6,5 millió forint vételáron eladta, a sértett a pénzt megkapta. Az adásvétel létrejöttében aktív szerepet játszott a vádlott, vevőt szerzett az ingatlanra, leutaztatta a sértettet és élettársát, K. Zoltán sértettet Pécsre, és közreműködött a vevő és a sértett közötti megállapodásban is.
A vételár átvételét követően az I. rendű vádlott a pénzt valamilyen indokkal magához vette a sértettől, de azt ígérte, rövid időn belül visszaadja. A pénz visszaadásának ürügyén vendégségbe hívta a sértetteket Bátmonostorra, azonban ekkor már eldöntötte, hogy a pénz megtartása érdekében megöli őket, majd azt a látszatot kelti, hogy hosszabb időre elutaztak.
Tervének végrehajtása érdekében felkérte az akkor még fiatalkorú II. rendű, valamint a III. és a IV. rendű vádlottakat arra, hogy közreműködjenek a sértettek megölésében. Az I. rendű vádlott részletes tervet készített, a szükséges körülményekről gondoskodva lőfegyvert szerzett, a bűncselekmény helyszínének és a holttestek elrejtésének helyszínét gondosan kiválasztotta, majd vádlott-társai tudomásra hozta, kinek milyen szerepet szán az elkövetés során.
2008. március 28-án Bátmonostor mellett, egy fenyveserdőben a négy vádlott egy 2 méter mély gödröt is ásott. Majd március 29-én vagy 30-án (pontosan nem megállapítható időpontban) Bajára utaztak, ahol felvették a sértetteket. Az esti órákban érkeztek Bármonostorra, ahol az I. rendű vádlott családjának tulajdonában lévő, akkor használaton kívül álló házhoz mentek. A házban közösen megvacsoráztak, eközben az I. rendű vádlott a birtokában lévő pisztolyt átadta a II. rendű vádlottnak, hogy azzal ölje meg K. Sándor sértettet. A II. és a IV. rendű vádlott K. Sándor sértettet a vacsora után cigarettázni hívták az udvarra, majd ott a II. rendű vádlott  a IV. rendű vádlottal szemben álló sértett mögé lépett, és fejbe lőtte a férfit, aki azonnal meghalt.
Ezt követően - az előzetes tervek szerint - a IV. rendű vádlott a bejárati ajtó mellé készített, egy méter hosszú fémcsövet magához vette és a szobába belépve M. Judit sértett fejére sújtott, aki összeesett. Az I. rendű vádlott a pisztollyal rálőtt a a földön fekvő sértettre, de a fegyver nem sült el. Ezért az I. rendű vádlott is egy fémcsövet vett magához, és a II. rendű vádlottal együtt folytatták a sértett bántalmazását. A II. rendű vádlott a földről felállni próbáló sértett hátára egy öntöttvas székkel is lesújtott. Majd az I. rendű vádlott műanyag gyorskötöző szalaggal megfojtotta az asszonyt.
Ezt követően a vádlottak a holttesteket szőnyegbe csavarták, minden használati tárgyukat, igazolványukat elvették, a testeket a kiásott gödörhöz vitték és elhantolták. A holttestek elrejtését követően a vádlottak cselekményük nyomait eltüntetve kitakarítottak a házban. Másnap a vádlottak sértettek lakásába mentek, az I. és a II. rendű vádlott a sértettek ruhaneműit összepakolta, azt a látszatot keltve, hogy a sértettek hosszabb időre elutaztak. Eközben a III. és a IV. rendű vádlott a panelház két oldalán figyelt. Később, március 31-én Kecskeméten az I. rendű vádlott a M. Judit sértettől elvett mobiltelefonról szöveges üzenetet küldött a sértett apjának, amelyben a két sértett távozását, illetve elköltözését erősítette meg.
A sértettek holttestét a rendőrség 2010. július 19-én találta meg és hantolta ki.
2./ A külföldről hazatelepült és vállalkozói tevékenységbe kezdő Gy. János sértett házasságot kötött U. Katalinnal, akivel jó anyagi körülmények között éltek, házasságukból három gyerek született. A házasság idővel megromlott, a bíróság azt felbontotta, a házastársi közös vagyon megosztásáról külön per indult. A volt házastársak között a viszony anyagi okok és a gyermekekkel való kapcsolattartás problémái miatt elmérgesedett.
U. Katalin és az I. rendű vádlott között 2008 végén érzelmi kapcsolat alakult ki. A sértett és volt felesége közötti problémák miatt az I. rendű vádlottban felmerült a sértett megölése, ezt a szándékát többször hangoztatta is, sőt a II. rendű vádlottat felkérte a sértett megölésére.
2009 tavaszán az I. rendű vádlott felvette a kapcsolatot a sértettel. Azzal az indokkal, hogy pénzért a vagyonmegosztási perben felhasználható információkat szolgáltat ki U. Katalinról, a sértettet találkozóra hívta Bátmonostorra, abba a házba, ahol korábban már két embert megöltek. A találkozó előtt az I. rendű vádlott átadott egy lőfegyvert a II. rendű vádlottnak, akit felkért arra, hogy a találkozó ideje alatt a ház konyhájában rejtőzzön el, majd az általa adott jelre lépjen elő és lője le a sértettet.
A sértett a megbeszélésre el is utazott, és a ház nappalijában beszélgetni kezdett az I. rendű vádlottal. Amikor az I. rendű vádlott a jelet megadta, a II. rendű vádlott - mivel az emberölés végrehajtása nem állt szándékába - előugrott, a sértett irányába, annak életét, illetve testi épségét közvetlenül veszélyeztetve - a falba lőtt, majd a helyszínről elszaladt. A sértett ekkor a birtokában lévő fegyvert az I. rendű vádlottra emelte, számon kérve a történteket, majd engedve az I. rendű vádlott könyörgésének, felhagyott a fenyegetéssel, és ő is elhagyta a helyszínt.
2009. július 18-án az éjszakai órákban Baján, a Petőfi szigeten a sértett az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóján vett részt, majd hazahajtott autóján. Az I. rendű vádlott, mivel a sértett megölésének szándékával nem hagyott fel - a sértett után osont a nyitva hagyott garázsajtón keresztül. A garázsban az I. rendű vádlott egy ismeretlen típusú lőfegyverrel két lövést adott le a kocsiban ülő sértett fejére, aki ennek következtében meghalt. Ezt követően az I. rendű vádlott a bűncselekmény végrehajtásáról előre nem tudó III. rendű vádlott lakására ment, és arra kérte, hogy segítsen a holttest elrejtésében. Ez meg is történt, a holttestet Bátmonostor külterületén egy akácerdőben eltemették.

Szeged, 2014. április 3.

A Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztálya