Mivel az egyik vádlott ügyvédje a szabályszerű idézés ellenére a nyilvános ülésen nem jelent meg, távolmaradását előzetesen nem indokolta, a Szegedi Ítélőtábla – tekintettel arra, hogy jelen eljárásban a védő jelenléte kötelező – a tárgyalást 2017. január 13-a 9 órára elnapolta. Egyben végzésében az ítélőtábla dr. Harangozó Attila vezette büntető tanácsa az ügyvédet 150 ezer forint rendbírsággal sújtotta.

 

Eredetileg 10 vádlott ügyét tárgyalta 2014 márciusa és 2016. március 30-a között a Kecskeméti Törvényszék. Öt vádlott estében az I. fokú ítélet jogerőre emelkedett, így fellebbezések után a Szegedi Ítélőtábla  5 vádlott ügyében mond ítéletet.

 

Az ügy I. rendű vádlottját, K. J.-t (1965) 29 rendbeli hivatali vesztegetés elfogadása, hivatali visszaélés és 26 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében mondta ki bűnösnek a Kecskeméti Törvényszék. Ezért őt a bíróság – halmazati büntetésül – 6 év börtönre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben az I. rendű vádlottal szemben 651 ezer forint erejéig vagyon elkobzást rendelt el. A többi vádlottat is többnyire hivatali vesztegetés elfogadása és közokirat-hamisítás, illetve hivatali vesztegetés bűntettéért ítélte el a Kecskeméti Törvényszék, és a II.-VII. rendű vádlottakat különböző időtartamú, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre, míg a VIII.-X. rendű vádlottakat különböző időtartamú közmunkára ítélte. 

 

Az I. rendű vádlott 2004. február 12-től dolgozott pártfogói felügyelőként a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálat Pártfogó Felügyelői Osztályán. Munkaköri feladatai közé tartozott – egyebek mellett – a Kecskeméten és környékén szervezni és ellenőrizni a közérdekű munka büntetés végrehajtását, ellátni az ügyiratkezeléssel kapcsolatos feladatokat, és önállóan eleget tenni a jogszabályokban előírt egyéb kötelezettségeknek. 

 

Az I. fokú ítélet szerint az I. rendű vádlott hivatalos személy volt, és pártfogó felügyelőként kapcsolatban állt több, közérdekű munka letöltőhelyeként együttműködési megállapodást kötő cégekkel, alapítványokkal. A II., III. és IV. rendű vádlottak ilyen letöltőhelyeken dolgoztak, és valótlan tartalmú jelenléti ívek, valamint ellenőrzési jegyzőkönyvek aláírásával bűnsegédként segédkeztek az I. rendű vádlottnak a bűncselekmény elkövetésében, míg az V. rendű vádlott, az I. rendű vádlott felesége szintén bűnsegédként vett részt több cselekményben. A további elítélteket pedig hivatali vesztegetés bűntette miatt vonták felelősségre. 

Az I. rendű vádlott 14 esetben a közérdekű munkára ítéltektől pénzt fogadott el azért, hogy ne kelljen ténylegesen ledolgozniuk a számukra előírt közérdekű munkát.

 

A vádbeli cselekménysor 2010-ben kezdődött, amikor az I. rendű vádlott egy lopás miatt 35 nap közérdekű munkavégzésre ítéltnek ajánlotta fel: 70 ezer forintért elintézi, hogy a büntetését ne kelljen ledolgoznia. Máskor az I. rendű vádlott a közérdekű munkára ítélt napok száma alapján állapította meg az összeget 1.000-2.000 forintban határozta meg egy-egy napért fizetendő pénz. Ha az elítélt nem tudta az összeget azonnal kifizetni, haladékot is adott az I. rendű vádlott, de előfordult olyan, hogy részletfizetésben egyezett meg az elítélttel, vagy ellenszolgáltatás kérése nélkül igazolta le a nem teljesített munkavégzést. Az I. fokú ítélet szerint az is megtörtént, hogy a közérdekű munkára ítélt nem a számára kijelölt helyen végezte a munkát, hanem magánszemélyek, vagy az I. rendű vádlott ingatlanában dolgoztak. 

 

Szeged, 2016. november 29.

 

A Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztálya