A bűncselekmény minősítése tekintetében megváltoztatta, egyebekben az I. fokú ítéletet helybenhagyta a Szegedi Ítélőtábla dr. Hegedűs István vezette büntetőtanácsa az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt T. L. és társa ellen indított büntetőügyben. 

 

A II. fokon eljáró Szegedi Ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a vádlott a cselekményét előre kitervelten, több ember sérelmére követte el, ugyanakkor nem állapítható meg az, hogy aljas célból vagy indokból gyilkolt. Mint a cselekmény tényállásából kiderült, az emberölést féltékenységből, és attól való félelmében követte el, hogy kislányát elszakíthatják tőle. E bűncselekmény esetében egyik ok sem minősül aljas indoknak – mondta el az ítélet indoklásában a tanácselnök bíró. 

 

Nem változott az I. rendű vádlott büntetése, így T. L. tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetést kapott. Olyan súlyos bűncselekmény esetén, amilyet a vádlott elkövetett, csakis a törvényben meghatározott legsúlyosabb szankció kiszabása a büntetési céloknak megfelelő büntetés. Ennél enyhébb büntetést kimondását semmi sem indokolja – hangzott el az ítélethirdetéskor. 

 

A Szegedi Ítélőtábla helybenhagyta a II. fokú vádlott büntetését is.

 

A jogerős ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

 

 

Az I. rendű vádlott és M. A. sértett 2005-ben ismerkedtek meg, majd összeköltöztek. Kezdetben Békéscsabán, egy bérelt lakásban laktak. Az I. rendű vádlott már kapcsolatuk elején féltékenykedett a sértettre, többször bántalmazta is emiatt. Egyik vitájuk során az I. rendű vádlott egy bicskával combon szúrta a sértettet, mivel azonban rábeszélte a sértettet, hogy a sérüléssel kapcsolatos valós tényeket hallgassa el az orvosi kezelés során, illetve ne tegyen feljelentést, a cselekmény a hatóságok előtt ismeretlen maradt. 

 

A pár együttélése során 2009 októberében született meg kislányuk, akinek egy éves koráig a sértett szüleinek házában, Magyarbánhegyesen éltek, miközben az I. rendű vádlott egy vésztői telken leendő közös házukat építette. Az új házukba történő beköltözés után az I. rendű vádlott még agresszívebbé vált, a sértettet különböző ürügyekkel többször megverte, megütötte, megrugdosta, vaslapáttal, nyújtófával is bántalmazta. Az asszony emiatt többször is elköltözött a vádlottól, de az könyörgéssel, ajándékaival meggyőzte arról, hogy költözzön vissza hozzá. 

 

2014 elején az I. rendű vádlott egy veszekedés során ismét megverte az asszonyt, a nyakát is megtaposta. Ekkor a sértett úgy döntött, hogy végleg véget vet a kapcsolatuknak, és a közös gyermekükkel együtt 2014 februárjában hazaköltözött édesanyjához Magyarbánhegyesre. 

 

Nem sokkal ezt követően a férfi erőszakkal magával vitte a kislányt, és 2014 májusáig összesen három alkalommal engedte meg az asszonynak, hogy láthassa a gyermekét. Ekkor a sértett úgy döntött, hogy gyermekelhelyezési pert indít.

 

Magyarbánhegyesre visszaköltözése után a sértett újból szorosabb kapcsolatba került korábbi barátjával, az akkor már Németországban élő J. Cs. sértettel, akivel korábban is tartotta a kapcsolatot interneten és telefonon. Időközben az I. rendű vádlott tudomást szerzett erről a kapcsolattartásról, és megtudta azt is, hogy volt élettársa kiutazott korábbi barátjával Németországba. Az I. rendű vádlott attól tartott, hogy a gyermekelhelyezési per a volt élettársa számára kedvező kimenetele esetén a kislányt az anyja kiviszi magával Németországba. A férfi interneten megöléssel fenyegette volt élettársát, míg J. Cs. sértettel ezt telefonon tette meg. 

 

2014. május 15-én a vádlott és volt élettársa is megjelent Szegeden, mivel a gyermekelhelyezési perben a bíróság elrendelte a a szülők, a gyermek, a nagyszülő és a II. rendű vádlott pszichológiai vizsgálatát.  A vizsgálatra várva az I. rendű vádlottban felmerült a gyanú, hogy volt élettársa gyermeket vár a barátjától, amire burkoltan rá is kérdezett. 

 

A vizsgálatot követően a vádlott és a sértettek két külön kocsival tértek vissza Magyarbánhegyesre. A kislány - saját kérésére – az édesanyjával utazott. Amikor hazaértek, szóltak az I. rendű vádlottnak, hogy mehet a gyermekért. A házban ekkor M. A., J. Cs., M.-né G. Irén, a nagymama és annak élettársa L. J. sértettek, valamint T. N., az I. rendű vádlott és volt élettársa kislánya tartózkodott. 

 

Az I. rendű vádlott változatlanul fennálló féltékenysége miatt, valamint továbbra is attól tartva, hogy közös gyermeküket volt élettársánál helyezik el, már korábban elhatározta, hogy fenyegetését beváltva megöli volt élettársát és annak barátját. Ezért – pontosan meg nem állapítható időpontban – egy 9 mm-es pisztolyt és hozzá legkevesebb 9 darab lőszert vásárolt, amit a kocsijában tartott. 

 

Amikor a vádlott a sértettek lakásához ért, magához vette a lőfegyvert, majd bement a házba. Egy idő után, amikor volt élettársa és annak barátja kiment az udvarra, az I. rendű vádlott utánuk ment, és lelőtte J. Cs-t, aki azonnal összecsuklott. Ezt követően az ingatlanban tartózkodó összes felnőttet több lövéssel megsebesítette az I. rendű vádlott. A lövések következtében M.-né G. Irén és J. Cs. a helyszínen meghalt, míg L. L. és M. A. életveszélyben lévő sértetteket mentőhelikopterrel a békéscsabai kórházba szállították. Felgyógyulásuk több hónapot vett igénybe, L. J. esetében maradandó testi fogyatékosság következett be.

 

Az I. rendű vádlott kislányával együtt a helyszínt elhagyta, és Békéscsabára hajtott. Onnan felhívta volt élettársát, a II. rendű vádlottat, azt kérve, menjen be Békéscsabára a kislányáért. Ez meg is történt – az asszony egy közös ismerősük társaságában beautózott Békéscsabára. A találkozásukat követően az I. rendű vádlott megbízta a II. rendű vádlottat azzal, hogy a pisztoly hazafelé tartva dobja a Kettős-Kőrös hídjánál a folyóba. Ezt a nő meg is tette. (A fegyvert a rendőrség később búvárok segítségével megtalálta.)  A I. rendű vádlott a II. rendű vádlott távozása után – aki magával vitte a kislányt is - feladta magát a rendőrségen.

 

 

Előre kitervelten, aljas célból, több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntettében és 2 rendbeli lőfegyver engedély nélküli megszerzésével elkövetett lőfegyverrel visszaélés bűntettében mondta ki bűnösnek a Gyulai Törvényszék 2015. október 27-én T. L. (1966) I. rendű vádlottat. Ezért őt a bíróság – halmazati büntetésül – életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést a bíróság fegyházban rendeli végrehajtani. Az I. rendű vádlott a kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. (TÉSZ) 

 

Az ügy II. rendű vádlottját, T. M-t a törvényszék bűnpártolás vétségéért 1 év, végrehajtásában 3 évre felfüggesztett fogházra ítélte.

 

Az ítélet ellen az I. rendű vádlott és védője a büntetés enyhítése, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének megadása érdekében, míg a II. rendű vádlott és védője felmentés érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára. A II. fokú tárgyalás megkezdésekor az I. rendű vádlott védője az I. fokú ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását is kezdeményezte.

 

Szeged, 2016. április 19.

 

A Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztálya