Az ítélet indoklásában elhangzott: Az I. fokon eljáró bíróság az ügy súlyához és a vádlott társadalomra veszélyességéhez mérten arányos büntetést szabott ki, így annak sem lényeges súlyosítása, sem lényeges enyhítése nem volt indokolt.

A jogerős ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

 

A bűncselekményről  

 

A korábban már többször büntetett vádlott 2005-ben ismerkedett meg B. M-mel, rövid ideig együtt is éltek. Kapcsolatuk ideje alatt, 2009 áprilisában a vádlott egy korábban elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés büntetését kezdte meg. A szabadságvesztés kezdeti időszakában a vádlott és B. M. még fenntartották kapcsolatukat, azonban 2010 nyarán az asszony megismerkedett V. Zs. sértettel, akivel hamarosan élettársi kapcsolatot létesített. Miután a vádlott ezt megtudta, 2011 nyarán szakított B. M-mel.

 

A vádlott – akit rendkívül megviselt a szakítás és annak körülményei – 2012. februári szabadulása után szeretett volna kapcsolatba lépni az asszonnyal, de az elzárkózott ettől. Ezt követően a vádlott zaklatni kezdte, megjelent a munkahelyén, hívogatta telefonon, üzent sms-ben, e-mailen, de közeledési próbálkozásai sorra kudarcot vallottak, sőt a nő feljelentette zaklatásért. Később személyesen is találkozott a vádlott B. M-mel és a sértettel, ilyenkor hangos szóváltásba, veszekedésbe, vádaskodásba keveredtek. 

 

A vádlottban oly mértékben felgyűlt a harag, hogy úgy döntötte: bosszút áll rajtuk. Eltervezte, hogy – egy harmadik személy segítségével – V. Zsolt sértettben kárt tesz, és ezzel okoz fájdalmat B. M-nek. Megismerkedett egy férfival, akit arra kért, bűnözői kapcsolatai révén kutasson fel egy olyan személyt, aki a sértettet „tolókocsiba veri”, és jelezte, hogy 500 ezer forintot szán a feladat végrehajtására. 

 

Azt ezt követő beszélgetés során arra jutottak ezzel az ismerősével, hogy célszerűbb lenne a sértettet megöletni, mert akkor később nem tudna ártani a vádlottnak. Ezen a találkozón a vádlott ígéretet tett arra, hogy a végrehajtás megkönnyítése érdekében a sértettről fényképfelvételeket és adatokat szerez. Ismerőse megígérte, hogy a végrehajtásra alkalmas személy felkutatását megkezdni, de ez nem állt szándékában, hanem elhatározta, hogy ha a vádlott ismét felkeresi ezzel a megbízással, az újabb találkozóról hangfelvételt készít, és értesíteni fogja a rendőrséget.

 

A vádlott fényképeket is készíttetett egy ismerősével, aki nem tudta, milyen cél szolgálnak ezek a képek, majd 2012. november 14-én délután ismét felkereste ismerősét a lakásán, aki az ott zajlott beszélgetésről közel félórás hangfelvételt készített, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a vádlott meg akarta öletni a sértettet. A hangfelvételt a készítője december elején eljuttatta a rendőrségre, és a vádlottat rövidesen elfogták.

 

Az I. fokú ítéletről

 

Emberölés előkészülete bűntettében találta bűnösnek a Fővárosi Törvényszék 2014. március 5-én H. K  vádlottat, és ezért 2 év 4 hónap börtönben letöltendő szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. (Az ügy II. rendű vádlottját az I. fokon lejáró Fővárosi Törvényszék felmentette a visszaélés személyes adatokkal vétsége alól, és ez az ítélet jogerőre emelkedett)

 

Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítását kérve nyújtott be fellebbezést, míg a vádlott és védője felmentés érdekében fellebbezett, így került az ügy a Fővárosi Ítélőtáblára.

 

Szeged, 2015. január 29.

 

A Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztálya