Az ítélet indoklásában elhangzott: az I. fokon eljáró bíróság helyesen állapította meg a vádlottak bűnösségét, és tekintettel – többek között – az ügy összes körülményére, az elkövetett cselekmény súlyára, a vádlottak előéletére, arányos büntetést szabott, így annak sem lényeges súlyosítása, sem lényeges enyhítése nem indokolt.  A jogerős büntetés ellen fellebbezésnek nincs helye.

 

A bűncselekményről

 

A II. rendű vádlott 2013 októberének végén ismerkedett meg az I. rendű vádlottal, akivel szerelmi kapcsolatba került, és akitől 2014 februárjában teherbe esett. Az I. rendű vádlottat 2014 áprilisában az apja elzavarta otthonról, ekkor a II. rendű vádlott édesapja megengedte, hogy egy kiskunhalasi lakásba beköltözzön. Itt a vádlottak rendszeresen találkoztak, azt is sejtették, hogy a II. rendű vádlott terhes.

 

A II. rendű vádlott nagymamájával, az ügy sértettjével, Cs. J-vel élt együtt. Közöttük eleinte jó volt a kapcsolat, de később a lány úgy érezte, sok dologban korlátozza. Amiatt is összevesztek, mert a sértett a fiatalok szoros kapcsolatát ellenezte, és amiatt is volt konfliktus, mert a II. rendű vádlott magatartása megváltozott, hazudozni kezdett, az iskolából kimaradt. A sértett féltette az unokáját, nehogy teherbe essen, erre többször is rákérdezett, amit az unoka elhárított. A II. rendű vádlott mindezek miatt sokszor haragudott a nagymamájára, olyan is előfordult, hogy a viták miatt kilátástalannak látta a helyzetét, és ezeket a gondjait az I. rendű vádlottal osztotta meg. 

 

2013 áprilisától, de különösen júliusában a II. rendű vádlott egyre többször mondta az I. rendű vádlottnak, ha összeveszett a sértettel, hogy jó lenne, ha a nagymamája meghalna. Azt is mondta: nagymamája halála után az engedékenyebb édesapjához költözne, és akkor az I. rendű vádlottal nyugodtabb lenne az életük. Az I. rendű vádlott eleinte nem foglakozott ezekkel a kijelentésekkel, illetve próbálta megnyugtatni a II. rendű vádlottat. 

 

2014. július 15-én délután a sértett elment az unokájáért, mivel a II. rendű vádlott a megbeszéltek ellenére nem ment haza az édesapjától. Ekkor összevesztek, és ezt követően a lány facebookon többször is azt üzente az I. rendű vádlottnak, hogy jó lenne, ha a nagymamája meghalna. A fiú ekkor úgy döntött, eleget tesz a lány kérésének, és visszaírta a lánynak: megteszi, „lekéseli a mamát”. A II. rendű vádlott azt írta vissza: rendben. A közösségi oldalon az I. rendű vádlott azt is megírta a II. rendű vádlottnak, hogyan alkarja tettét végrehajtani. E szerint odamegy az alvó sértetthez, és a nyakába szúrja a kést. Megírta azt is: kesztyű és sál lesz rajta. A vádlottak azt is megbeszélték, hogy erre akkor éjjel kerül sor, ezért a II. rendű vádlott a bejárati ajtót nyitva hagyja, és jelzi, amikor a sértett elaludt.

 

Július 17-én éjjel 1 óra körül az I. rendű vádlott elment a II. rendű vádlottékhoz, ahol a sértett egy franciaágyon aludt. Ezt látva a fiú megkérdezte a lányt, hogy biztos megtegye-e, mire a II. rendű vádlott igent mondott. Ezt követően az I. rendű vádlott bement a sértett szobájába kétszer nyakon szúrta a nagymamát. Az asszony felébredt, megpróbálta elkapni a kést, azt meg is fogta. Majd megpróbált felkelni az ágyból, dulakodás alakult ki, aminek során az I. rendű vádlott kétszer háton szúrta a sértettet, melynek során a kés pengéje eltörött. A történteket a II. rendű vádlott a szobájából végighallgatta. 

 

 

A támadás éjszakáján a vádlottak facebook üzeneteket váltottak egymással, megbeszélték, hogy a korábbi, a cselekménnyel kapcsolatos üzeneteiket törlik, továbbá a II. rendű vádlott olyan üzenetet írt, mintha az I. rendű vádlott nem tudna semmiről, és ekkor értesítené a támadásról. Az I. rendű vádlott ennek megfelelően félrevezető választ küldött, majd elment a II. rendű vádlotték lakáshoz. 

 

A sértettet a mentők kórházba szállították, ahonnan másnap hazaengedték. A nagymama 8 napon túl gyógyuló sérüléseket is szenvedett, életveszélyes sérülés nem alakult ki, de a nyaki szúrás életveszélyes, akár halálos következménnyel is járhatott volna. 

 

Az I. fokú ítéletről

 

Előre kitervelten, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérletében találta bűnösnek a Kecskeméti Törvényszék 2015. április 29-én I. Zs. I. rendű vádlottat és ezért 8 év börtönre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ügy II. rendű vádlottja, fiatalkorú A. K. előre kitervelten, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérletéért, mint felbujtó 3 év, fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztés és 3 év közügyektől eltiltás büntetést kapott. 

Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, míg a vádlottak és védőik a büntetés enyhítése érdekében fellebbeztek, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára. 

 

Szeged, 2015. október 28.

 

A Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztálya