Az ítélet indoklásában elhangzott: csak és kizárólag a vádlott rossz egészségi állapota indokolja, hogy az I. fokon eljáró bíróság határozott időtartamú szabadságvesztést szabott ki. Az olyan bűncselekmények esetében, mint vádlott által elkövetett rendkívül nagy tárgyi súlyú és többszörösen minősített bűncselekmény is, a bíróság általában életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés szab ki. Minden körülményt figyelembe véve az így megállapított büntetés arányos, annak enyhítése szóba sem kerülhetett - hangzott el a tárgyaláson.

A jogerős büntetés ellen fellebbezésnek nincs helye.

 

A bűncselekményről

 

H. T. M. vádlott és G. R. 2000-ben kötöttek házasságot, majd 2002-ben megszületett K. nevű kislányuk. A család évekig H. T.-né szüleinek lakásában lakott, majd 2007-ben költöztek a házaspár Abonyban lévő családi házába. 

 

A házaspár kapcsolata - a kezdeti időktől eltekintve - nem volt konfliktus és problémamentes, ezért az asszonyban már 2005-ben felmerült a válás gondolata, 2008-ban pedig már határozott szándéka volt a házasság felbontása. Akkor családi békéltetés következtében nem került sor válásra. A házaspár kapcsolatában ezt követően sem következett be javulás, sőt még jobban elhidegültek egymástól annyira, hogy a feleség új partnerkapcsolatot is létesített, amiről a vádlott nem tudott.

 

A vádlottnak gyermekével, H. T. K. sértettel kifejezetten jó volt a kapcsolata, a kislány erősen kötődött édesapjához, szerette a vádlottat. Ez abból is adódott, hogy az anyja ápolónői munkáját ügyeleti rendszerben látta el a szolnoki kórházban, így az apa és lánya hétköznapok délutánjain, estéin és a hétvégeken is kettesben voltak, amikor az asszony dolgozott.

 

A sértett 2012 augusztusában közölte a vádlottal, hogy bontóperi kereset ügyében már ügyvédhez fordul. Mire a vádlott azt mondta: nincs szándékában elválni. Ekkor a vádlott elhatározta, úgy fog bosszút állni a feleségén a döntése miatt, hogy megöli közös gyermeküket, majd végez magával is. Ezt követően többször, több családtagjának is utalt arra, hogy felesleges a bontóper, mert "a sors majd szétválasztja őket", és "már késő megoldást keresni".

 

A tervezett cselekmény elkövetéséhez a vádlott édesapjának gázpisztolyát úgy alakította át, hogy a fegyver eredeti csövét eltávolította, és helyébe egy egyedileg esztergáltatott csövet erősített, így a fegyver alkalmassá vált éles lőszer befogadására és kilövésére. A vádlott egy ismeretlen személytől hozzájutott 14 darab 0.22-es kaliberű lőszerhez, amelyek illettek a fegyverbe. A vádlottnak lőfegyver készítésére, valamint lőszer beszerzésére és tartására engedélye nem volt.

 

2012. augusztus 26-án délután a vádlott felesége éjszakai műszakba ment dolgozni, így a vádlott és kislánya kettesben maradtak az abonyi házban. A vádlott ekkor már eldöntötte, hogy a felesége távollétét fogja kihasználni az ölési cselekmény és az öngyilkosság végrehajtására. A kislány és az apja a ház hálószobájában lévő franciaágyon tértek nyugovóra, majd az apa magához vette az átalakított fegyvert, a megtöltéshez szükséges fogót és a lőszereket, 27-én éjjel 2 óra 15 perc körüli időben fejbe lőtte az alvó kislányt. Mivel a vádlott úgy ítélte meg, hogy a kislány a lövéstől nem halt meg, a fegyvert újratöltötte, közvetlenül a sértett homlokához tartotta és elsütötte. A kislány meghalt. 

 

A vádlott ezt követően a fegyvert ismét megtöltötte, és a saját homlokához tartva elsütötte. A lövés következtében a lövedék a vádlott koponyájába fúródott, a lövés ereje pedig lelökte az ágyról a vádlottat, aki, miután magához tért, kijutott a ház fürdőszobájába, ahol a reggel 6:30-kor hazaérkező felesége talált rá. Az asszony értesítette a mentősöket. Ők a vádlottat, aki 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, kórházba szállították. 

 

Az I. fokú ítéletről

 

Előre kitervelten, aljas indokból, 14. életévét be nem töltött, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében mondta ki bűnösnek a Budapest Környéki Törvényszék 2014. február 19-én H. T. M. (1969 - abonyi lakos) vádlottat, és ezért őt - halmazati büntetésül - 18 év börtönre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. 

 

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg a vádlott és védője a szerintük téves jogi minősítés miatt, illetve enyhébb büntetés kiszabása érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Fővárosi Ítélőtáblára. Az ügyben a Szegedi Ítélőtábla büntető tanácsa a Fővárosi Ítélőtábla tanácsaként jár el.