Több ponton megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla Gyurisné dr. Komlóssy Éva vezette büntetőtanácsa az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt M. Z. és társai ellen indított büntetőügyben a Gyulai Törvényszék I. fokon kimondott ítéletét. Így – egyebek mellett – Sz. Z. II. rendű vádlott élet elleni bűncselekményét nem emberölés kísérletének, hanem emberölésnek minősítette. 

 

Megváltozott az I. rendű vádlottra kiszabott szabadságvesztés büntetés időtartama is. Az ítélőtábla kimondta: az I. rendű vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, vagyis esetében tényleg életfogytig tartó (TÉSZ) fegyházbüntetést szabott ki, míg az I. fokú ítélet szerint legalább 40 év letöltése után szabadulhatott volna.

 

Az ítélet indoklásában elhangozott: a három vádlott közös szándékegységben, együttesen valósította meg azt a bántalmazást, ami végül a sértett halálához vezetett, vagyis a II. rendű vádlott éppen úgy emberölés bűntettét követte el, mint az I. és a III. rendű vádlott. 

 

Az I. rendű vádlott esetében – tekintettel az elkövetett bűncselekményre, az előéletére, személyiségére indokolt olyan büntetés, vagyis TÉSZ kiszabása, amely biztosítja a vádlott végleges elszigetelését a társadalomtól. A II. és a III. rendű vádlott esetében helyesen döntött az I. fokú bíróság, amikor mindkettőjük esetében életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést határozott meg, és – tekintettel az arányosságra - helyesen állapította meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját is (II. rendű vádlott: 32 év, III. rendű vádlott: 35 év), így azon a Szegedi Ítélőtábla nem változtatott. Helybenhagyta az ítélőtábla azt a döntést is, hogy a III. rendű vádlott – tekintettel súlyos betegségére - a szabadságvesztés büntetést fegyház (ahol az I. és a II. rendű vádlott)  helyett börtönben töltse le.

A jogerős ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

 

A bűncselekményről

 

A korábban hét alkalommal vagyon elleni bűncselekmények miatt elítélt I. rendű vádlott és a III. rendű vádlott 1995-től kisebb-nagyobb megszakításokkal 2004-ig éltek élettársi kapcsolatban Szegeden. A kapcsolatból 1998. május 4-én megszületett M. C., az ügy egyik sértettje. A III. rendű vádlott és B. R., az ügy másik sértettje 2001-ben Kübekházán ismerkedett meg, barátnők lettek, sok időt töltöttek együtt.

 

 A II. és a III. rendű vádlottak – akik 2005-től éltek élettársi kapcsolatban, majd 2012-ben, a büntetőeljárás megindulása után kötöttek házasságot a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben – és a két sértett Battonyára költözésüket megelőzően Makón éltek albérletben. A II. és a III. rendű vádlott, a két sértett 2006-ban, míg az I. rendű vádlott 2007-ben Battonyára költözött egy olyan ingatlanba, amit a III. rendű vádlott vásárolt. 2006 augusztusa és 2011 júniusa között különböző időkben és időtartamig más személyek is laktak a házban.

 

A házban élők között súlyos problémák voltak, a vádlottak totális kontrollt gyakoroltak a házban lakó többi ember felett. A szexuális és egyéb frusztrációk, a féltékenykedések egy indulatilag túlfűtött légkört hoztak létre, és mindezek együttesen hozzájárultak a cselekmények végkifejletéhez.

 

A B. R. (1985) sértettet ért bántalmazások 2007 végén kezdődtek. Kezdetben a három vádlott a nőt ütötte tenyérrel vagy ököllel, máskor megrugdosták, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket okozva a sértettnek, aki ezek miatt nem tett feljelentést. 2010 tavaszán a II. rendű vádlott kötéllel fojtogatta a sértettet.. Az egyéb módon is megkínzott nő az év júniusában öngyilkosságot kísérelt meg, de életben maradt. Később elszökött a házból, és Battonyán bujkált. Az I. rendű vádlott 2009 júliusában - amikor a börtönből eltávozást kapott – összesen hatszor verte meg kézzel a sértettet, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket okozva. 

 

2010-ben a sértettet ért bántalmazások egyre gyakoribbá váltak, mert a III. rendű vádlott féltékeny volt a sértettre a II. rendű vádlott miatt. A II. rendű vádlott elektromos árammal, ugyanekkor az I. rendű vádlott forrasztó pákával sanyargatta a sértettet, akit más módokon (az I. rendű vádlott pl. égő cigarettával, kötéllel fojtogatva, a III. rendű vádlott késsel szurkálva) is kínoztak, megaláztak, illetve kézzel, különböző eszközökkel (pl. partfis nyél, porszívócső, varrótű, csőfogó, szerszámnyél) megvertek a vádlottak ugyanebben az időszakban, minden alkalommal hatalmas fájdalmakat okozva. Az I. rendű vádlott a nő karját is eltörte, ugyanekkor a II. rendű vádlott a sértett hátára taposott, a veséjét, a bordáit rugdosta, melynek következtében a nő több hét alatt gyógyuló vesezúzódást és bordatörést szenvedett.

 

2010. június 16-án rendőrök jelentek meg a házban, hogy egy bűncselekmény miatt a II. rendű vádlottat előállítsák. Ekkor a III. rendű vádlott ráparancsolt a sértettre, bújjon el az előtérben lévő ágy ágyneműtartójában, hogy a rendőrök ne lássák meg a sérüléseit. Amikor a II. rendű vádlottat a rendőrök elvezették, a III. rendű vádlott kézzel is, léccel is összeverte a sértettet, mert úgy gondolta, hogy a II. rendű vádlottnak a sértett miatt kellett börtönbe mennie. 

 

2010. június 18-án az akkor már lelassult állapotban lévő, ételt alig fogyasztó, földön fekvő sértettet az I. rendű vádlott nagy erejű áramütésekkel sanyargatta. Egy nappal később a III. rendű vádlott a sértett fejét kézzel ütötte-verte, a torkát szorongatta, majd asztallábbal verte. Ezt követően az I. rendű vádlott is többször testszerte megütötte az egy nappal korábban egy kerekesszékbe helyezett, magatehetetlen sértettet, aki az ütések hatására kibukott a kerekesszékből, fejét a betonaljzatba verte, és agyrázkódást szenvedett. 

 

A sértett ekkor már haldoklott, életveszélyben és tudatzavart állapotban volt, azonnali orvosi ellátásra lett volna szüksége. Ez nem történt meg, és június 21-én hajnalban az I. rendű vádlott észlelte, hogy a sértett meghalt. Ezt tudatta a III. rendű vádlottal, aki azt mondta, vigye ki a holttestet a lakásából. Az I. rendű vádlott a sértett testét a melléképületében tette le a földre, majd másnap délután a melléképület mellett egy gödröt ásott, a holttestet a gödörbe rakta, majd azt betemette, és egy kb. 50 kilós betondarabot rakott rá. 

 

A III. rendű vádlott bejelentése alapján B. R. földi maradványait 2011. október 6-án helyszíni szemle során találta meg a rendőrség. A bántalmazási sorozat összességeben vezetett a sértett halálához.

2./ Az I. rendű vádlott – a II. és a III. rendű vádlott tudtával - 2010 májusától a sértett 2010 júniusába bekövetkezett haláláig napi szinten olyan antidepresszáns gyógyszereket szedetett a sértettel, amelyek kizárólag orvosi felügyelt mellett adhatóak, ellenőrizetlen adagolás esetén kábult, bódult állapot kialakulásához vezethetnek. Az I. és a II. rendű vádlottak 2010 március és június között legalább négy éjszaka az ingatlan kisszobájában a sértettet a III. rendű vádlott ágyának lábhoz láncolták. A személyi szabadságtól való megfosztásra minden esetben azért került sor, hogy a sértett az őt ért bántalmazások miatt ne tudjon megszökni.

 

3./ A battonyai házban lezajlott bántalmazásoknak és kínzásoknak részben szem- és fültanúja volt a kiskorú M. C. sértett, ezzel a kislány érzelmi és erkölcsi fejlődését extrém súlyos mértékben károsították a fent részletezett bűncselekményekkel a vádlottak.

Az I. fokú ítéletről

 

Társtettesként, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése, kiskorú veszélyeztetése és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek a Gyulai Törvényszék 2014. szeptember 17-én M. Z. (1976 – szegedi lakos) I. rendű vádlottat. Ezért őt a bíróság – mint többszörös visszaesőt – halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházra, 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, kimondva: az I. rendű vádlott legkorábban 40 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.

 

Az ügy II. rendű vádlottja, Sz. Z. (1978 – battonyai lakos) különös kegyetlenséggel, társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése, kiskorú veszélyeztetése és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt – halmazati büntetésül - szintén életfogytig tartó fegyházbüntetést és 10 év közügyektől eltiltást kapott úgy, hogy legalább 32 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

 

A III. rendű vádlott Sz.-né K. A. (1978 – battonyai lakos) bűnösségét társtettesként, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése, kiskorú veszélyeztetése bűntettében állapította meg a bíróság, és ezért – halmazati büntetésül – életfogytig tartó börtönre, 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, kimondva: büntetéséből legkorábban 35 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.

 

 

Az ítélet ellen az ügyész az I. rendű vádlott terhére a feltételes szabadság kizárásának megállapítása, a II. rendű vádlott terhére eltérő jogi minősítés, a társtettesként különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés kísérlete helyett befejezett bűncselekmény megállapítása végett jelentett be fellebbezést. Az I. rendű vádlott és védője felmentés érdekében, a II. rendű vádlott és védője részben felmentés, részben a büntetés enyhítése, a III. rendű vádlott az emberölés bűntette alóli felmentés, védője az ítélet megalapozatlansága miatti hatályon kívül helyezés, részben felmentés, részben a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára. 

 

Szeged, 2015. június 29.

 

A Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztálya