Megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla annak a két vádlottnak az ítéletét, akiket társtettestként, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt I. fokon életfogytig (minimum 25 év) szabadságvesztésre ítélt 2016. március 30-án a Debreceni Törvényszék.

 

A Szegedi Ítélőtábla a vádlottakat társtettestként elkövetett halált okozó testi sértés, társtettesként elkövetett rablás, társtettesként elkövetett jármű önkényes elvétele bűntettében és 3 rendbeli társtettesként elkövetett okirattal visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek. A minősítés változásához igazodva az I. rendű vádlott fegyházbüntetésnek tartamát 8 évben, míg a II. rendű vádlottét 10 évben határozta meg. Az ítélet indoklásakor elhangzott: a vádlottak nem ölési, hanem rablási szándékkal mentek a sértett lakására, és a sértettnek okozott sérülések is azt bizonyítják, hogy nem akarták megölni őt. A cselekmény halálos eredményére csak tudatos gondatlanságuk terjedt ki, ezért esetükben az emberölés nem állapítható meg. Az új minősítés szerint a vádlottakat 2-től 12 évig terjedő szabadságvesztésre ítélhette a bíróság. Tekintettel arra, hogy a vádlottak hosszú idő óta álltak büntető eljárás alatt, ezért mindkét vádlott esetében 2-2 évvel csökkentették a maximum büntetést, míg az I. rendű vádlott további 2 éves büntetéscsökkentését azzal indokolta a bíróság, hogy önmaga feljelentésével segítette az ügy felderítését.

 

Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye.

 

Az I. rendű vádlott 2003 júliusában ismerkedett meg Á. A.-val Budapesten, majd élettársak lettek. Alkalmi munkákból éltek az ország különböző helyein dolgozva, majd 2004-ben Á. A. egy házat vett Derecskén, és oda költöztek. A többször is pénzzavarral küszködő pár Debrecenben ismerkedett meg V. L. sértettel, aki – egyebek mellett – használt háztartási eszközök vásárlásával és javításával foglalkozott. A pár azért kereste fel debreceni házában a sértettet, mert a derecskei házukba szerettek volna ilyen berendezéseket vásárolni. 

Hamarosan jól összeismerkedtek a sértettel, többször is elmentek hozzá. Az egyik alkalommal a sértett körbevezette ingatlanán az I. rendű vádlottat, mert szerette volna eladni a házát, és az I. rendű vádlott felajánlotta, hogy segíthet neki, mert az anyja ingatlanforgalmazással foglalkozik. Ekkor az I. rendű vádlott meglátta, hogy a házban páncélszekrény is van, amiből arra következtetett, hogy szerelő ismerőse nagyobb értékű készpénzt, illetve értéktárgyakat tarthat otthonában. 

Egy idő után az élettársak jelentős mennyiségű adósságot halmoztak fel Derecskén, ezért elköltöztek onnan, egymástól külön is éltek, de tartották a kapcsolatot egymással.

Az I. rendű vádlott egy budapesti munkásszállón ismerkedett meg a II. rendű vádlottal, aki nem sokkal korábban szabadult a börtönből. Az I. rendű vádlottban ekkor már többször felmerült az ötlet, hogy bűncselekmény útján szerez nagyobb összegű pénzt. Ezt felvetette a II. rendű vádlottnak, megemlítve, hogy Debrecenben ismer olyan embert, aki aki akár egy millió forintnyi készpénzt és egyéb értéktárgyakat is tarthat otthonában. Az I. rendű vádlott elképzelése szerint úgy keresnék fel a sértettet, mintha az a debreceni házat szeretné megvenni, majd egy alkalmas pillanatban ő leüti, és megszerzik a páncélszekrény tartalmát. 

A két férfi 2005. november 26-án le is utazott Debrecenbe vonattal, majd elmentek a sértett házához. A ház gazdája nem volt otthon, s mivel a vádlottak nem tudtak bejutni a házba, megvárták, míg a sértett hazaér. Végül november 27-en reggel csöngettek be a sértetthez, akinek előadták az előre kitervelt vásárlási szándékot. Erre a házigazda készségesen körbevezette a két férfit az otthonában, majd amikor az egyik szobában leültek, a vádlottak a sértettre támadtak, többször megütötték, végtagjait összekötözték, és arra kényszerítették, hogy adja át a páncélszekrény kulcsát. 

A bántalmazás következtében a sértett több 8 napon belül gyógyuló  sérülést, valamint orrcsonttörést és három bordatörést szenvedett el. Ezek következtében elveszítette eszméletét, miközben a támadóknak sikerült kinyitniuk a páncélszekrényt és abból a II. rendű vádlott néhány százezer forint készpénzt és meg nem határozható számú aranyékszert vett ki. Az I. rendű vádlott megtalálta a sértett autós táskáját, abból 40 ezer forintot, két mobiltelefont és a sértett személyi okmányait vette el.

Mire visszatértek a megkötözött sértetthez, látták, hogy az meghalt. Ezután eltüntették ottjártuk nyomait, majd a sértett kocsijával elhajtottak. Az autót a debreceni Nagyállomás közelében hagyták, innen Mikepércsre vitették magukat taxival, és ott a megszerzett értékeket elosztották egymás között, majd visszatértek Budapestre.

A sértett halálát az orrcsonttörés következtében meginduló vérzés miatt jelentkező vérbelégzés okozta. A férfi holttestét november 28-án fedezték fel. 

Az I. rendű vádlott élettársával együtt 2006 januárjában Hollandiába távozott. Az élettársi kapcsolat 2006 augusztusában megszakadt, a férfi 2007 februárjában telefonon bejelentést tett a rendőrségen arról, hogy ő követte el a debreceni gyilkosságot, és jelentkezett a hágai magyar konzulátuson. 2007. március 12-én vették őrizettbe. 

 

Az első eljárás során a Debreceni Törvényszék nem jogerősen életfogytiglani fegyházbüntetéssel sújtotta a vádlottakat 2012 októberben, ám a a Debreceni Ítélőtábla 2013 márciusában hatályon kívül helyezte az ítéletet azért, mert a törvényszék eljárási szabályt sértett, amikor a másodrendű vádlottat, K. R.-t olyan ügyvéd védte, aki korábban a rendőrségnél részt vett az nyomozásban.

 

A megismételt eljárásban társtettesként, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, társtettesként elkövetett jármű önkényes elvételének bántettében és 3 rendbeli, társtettesként elkövetett okirattal visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek a Debreceni Törvényszék 2016. március 30-án T. Gy.  I. rendű vádlottat. Ezért őt a bíróság – mint többszörös visszaesőt – életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A törvényszék a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 25 évben határozta meg. 

Az ügy II. rendű vádlottja K. R.-t ugyanezek bűncselekményekért – mint többszörös visszaesőt – szintén életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést és 10 év közügyektől eltiltás büntetést kapott azzal, hogy feltételes szabadságra legkorábban 25 év fegyházbüntetés letöltése után bocsátható.

Az ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, a feltételes szabadságra bocsátás hosszabb tartamban történő megállapítása érdekében nyújtott be fellebbezést. Az I. rendű vádlott és védője a büntetés enyhítése, utóbb az ítélet hatályon kívül helyezése és jelentős mértékű enyhítés, a II. rendű vádlott és védője felmentés érdekében nyújtottak be fellebbezést, így került az ügy (megismételt eljárásként) a Szegedi Ítélőtáblára. 

 

Szeged, 2017. február 28.

 

Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztály