A vádlott cselekményét nem a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy testi fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére, hanem védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölésnek minősítette. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 13 évről 11 évre mérsékelte, míg a szabadságvesztést nem fegyházban, hanem börtönben határozta meg letölteni.

 

Az ítélet indoklásakor elhangzott: ha valaki alvó sértettre támadt, cselekménye minden esetben a  védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett bűncselekménynek minősül. Ez éppen úgy minősítő körülménynek számít, mint az, ha valaki tettét a bűncselekményt elhárítására idős koránál vagy testi fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követi el, vagyis tette tehát nem esik enyhébb elbírálás alá. 

 

Azonban tekintettel a cselekmény összes körülményére, így – többek között a vádlott betegségére, idős korára, arra hogy tettét kóros elmeállapotúként követte el – az ítélőtábla úgy ítélte meg: a 13 év is túl súlyos büntetés, és a büntetési célok elkéréséhez elegendő a 11 év szabadságvesztés. Ennek eggyel enyhébb szabadságvesztési fokozatban (fegyház helyett börtön) letöltését a vádlott súlyos, pszichiátriai mellett tüdő daganatos betegsége teszi indokolttá – hangozott el az ítélet indoklásakor.

 

A bűncselekményről

 

H. I. vádlott 2012 őszén költözött az Izsákon lakó, rákbetegségben szenvedő, leromlott fizikai állapotban lévő, de nem magatehetetlen édesanyjához, akinek ellátásában, gondozásában segített. Együttélésük harmonikus volt, köztük jelentősebb vitára, nézeteltérésre nem került sor.

 

A vádlott évek óta áll pszichiátriai kezelés alatt, 2005-ben öngyilkossági kísérlete után kórházban is kezelték. 2013-ban rendszeresen kellett egészségi állapota miatt gyógyszereket szednie. Nyugdíjasként élt, napjait otthonukban, illetve a helyi vendéglőkben töltötte, rendszeresen fogyasztott alkoholt. Utolsó párkapcsolata 2012 végén, 2013 elején szakadt meg, mely anyagi vitával zárult. A pénzügyi veszteség sokat foglalkoztatta, édesanyja romló egészségi állapota lelkileg megviselte a vádlottat.

 

2013. augusztus 7-én délelőtt majd délután is a vádlott egy presszóban italozott, amitől közepesen ittas állapotba került. Délután hazatért, majd 5-6 óra körül bement édesanyja szobájába, ahol az ágyban fekvő, alvó sértettet – meg nem állapítható okból – bántalmazni, fojtogatni kezdte. Az idős asszony felébredve védekezett, dulakodtak. A vádlott ekkor az anyját tenyérrel és ököllel ütni kezdte, végül a sértettet megfojtotta.

 

Ezt követően a vádlott elhatározta, hogy nagy mennyiségű gyógyszert vesz be azért, hogy ő is meghaljon. Egy pohár vízben feloldott többféle, pontosan nem megállapítható mennyiségű tablettát és megitta. A vádlott rosszul lett, életét az esti órákban kiérkezett mentősök, majd a kórházi kezelés mentette meg.

 

Az I. fokú ítéletről

 

A bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy testi fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek a Kecskeméti Törvényszák 2014. október 30-án H. I. vádlottat, és ezért őt 13 év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

 

Az ítélet ellen a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára

 

Szeged, 2015. március 24.

 

A Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztálya