Az ítélet indoklásában elhangzott: a III. és IV. rendű vádlottak büntetését - többek között - azért találta eltúlzottan enyhének a Fővárosi Ítélőtábla, mert ez a két vádlott volt a bűncselekmény elkövetésének kezdeményezője, ők kezdték el a sértett bántalmazását, ők vették üldözőbe menekülni próbáló áldozatukat, majd ők mérték rá először az újabb ütéseket is. Az I. és a II. rendű vádlottak csak ezt követően kapcsolódtak be a bántalmazásba. Ezen kívül a büntetés súlyosítását az is indokolta esetükben, hogy ők már felnőttként követték el a bűncselekményt. Tudomásul kell venni - mondta a tanácselnök bíró - hogy a 18. életév betöltése jogi szempontból egy olyan tény, ami azzal jár, hogy nagyságrendekkel nagyobb büntetések kiszabására kerülhet sort. 

 

Az I. és a II. rendű vádlott esetében - tekintettel személyiségükre, őszinte megbánó magatartásukra, a büntetés-végrehajtási intézetben eddig tanúsított példás magatartásukra - az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az I. fokon kiszabott, egyezően 6-6 év börtönbüntetés arányos és elegendő a büntetési célok megvalósulásához. 

 

Az I. és a II. rendű vádlottak esetében számba vett enyhítő körülményeket a III. és a IV. rendű vádlottak esetében is méltányolta a bíróság, ennek köszönhető, hogy büntetésük nem lett még súlyosabb - hangzott el a tárgyaláson.

 

Az I. fokú ítéletről

 

Társtettesként, különös kegyetlenséggel elkövetett emberülés bűntettében mondta ki bűnösnek a  Budapest Környéki Törvényszék 2014. február 13-án fiatalkorú (fk.) I. G. I. rendű, fk. S. B. II. rendű, B. D. Gy. III. rendű és B. Sz. K. IV. rendű vádlottakat. Ezért a bíróság az I. és a II. rendű vádlottat egyezően 6-6 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra, a III. és a IV. rendű rendű vádlottat egyezően 8-8 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.

 

Az ítélet ellen az ügyész a büntetések súlyosítása, míg a vádlottak és védőik a cselekmény téves minősítése és a kiszabott büntetések enyhítése érdekében nyújtottak be be fellebbezést, így került az ügy a Fővárosi Ítélőtáblára. A Fővárosi Ítélőtábla ügyében kirendelés folytán a Szegedi Ítélőtábla bírái járnak el, a tárgyalásra Szegeden kerül sor.

 

A bűncselekményről 

 

A négy vádlott baráti kapcsolatban állt egymással, gyakran - legtöbbször hétvégeken - együtt szórakoztak Pilisszentiván külterületén, a faluból kivezető utca folytatásában lévő út közelében lévő erdős részen. Ott az út menti padra leülve beszélgettek, és elfogyasztották az általuk vitt szeszes italokat.

 

2012. augusztus 24-én az esti órákban, úgy 9 óra körül találkoztak a vádlottak - akik valamennyien 180 centiméternél magasabb és 90 kilónál súlyosabb, sportos, izmos fiatalok -, majd a megszokott helyükön italoztak, és mindannyian - pontosan nem meghatározható mértékű - alkoholos befolyásoltság állapotába kerültek. Közülük leginkább az I. és a IV. rendű vádlotton mutatkoztak az ittasság jelei.

 

Pár órával később, augusztus 25-én éjjel 1:30 óra körül as vádlottak gyalogosan leindultak hazafelé, majd egy kb. negyedórás út megtétele után a III. rendű vádlott ötlete alapján elhatározták, hogy bemennek az utca végén lévő erdős-ligetes területen található, már nem működő, lepusztult trafóházba, melynek a nyílászárói is hiányoztak. Tudták, hogy ezt az általuk is ismert hajléktalan, A. J. használja lakóhelyül. A sértett és a vádlott viszonyát az jellemezte, hogy a fiatalok az összejöveteleiken megmaradt italt többször odaadták A.-nak, amit ő el is fogadott, De a cselekmény előtt 2-3 héttel a vádlottak megdobálták a férfit, aki ezt viszonozta.

 

A trafóházba a III. és a IV. rendű vádlott ment be, ahol a sértett a matracán feküdt. Amikor a III. rendű vádlott kérdőre vonta a korábbi konfliktusuk miatt, a sértett felült. Ekkor a III. rendű vádlott pofon ütötte a sértette, majd a vérző férfit lerángatta a matracról, és a IV. rendű vádlott segítségével felállította. A III. és a IV. rendű vádlott folytatta a sértett bántalmazását. A sértett, amikor pulóverét lerángatták, futva kimenekült a trafóház hátsó kijáratán, és az erdőbe szaladt, ahová mind a négy vádlott követte. 

 

Amikor utolérték, előbb a III. és a IV. rendű vádlott kezdte el ütni, verni és rugdosni a sértettet, majd az I. és a II. rendű vádlott is bekapcsolódott a bántalmazásba. A sértett megpróbált védekezni, de az őt több oldalról érő ütések és rúgások miatt nem tudott a földről felkelni. A vádlottak közül legutoljára az I. rendű vádlott faágakkal mért 8-10 ütést a sértettre. A földön fekvő, láthatóan sérült, de még életben lévő sértettet a IV. és a II. rendű vádlott kérdezte az állapotáról, és arról, hogy vissza tud-e menni a trafóházba. A sértett igennel válaszolt, és kérte, hagyják őt békén. Ezt követően a vádlottak magára hagyták a sértettet és hazatértek. 

 

Aznap 11 óra körül a III. és a IV. rendű vádlottak kerékpárral visszamentek a cselekmény helyszínére, hogy tudakozódjanak a sértett állapota felől, de már csak a holttestet találták meg. 

 

A sértett a nem folyamatos, de összességében legalább negyed óráig tartó bántalmazás során összesen 74 sérülést szenvedett el, halála az erőszakos úton, több testtájékra kiterjedő bántalmazás következtében létrejött csonttörések környezetében kialakult kiterjedt bevérzések, jobb oldali légmell és a jobb tüdő zúzódásai miatt kialakult traumás sokk miatt állt be.

 

Szeged, 2014. szeptember 30.

 

A Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztálya