Ítéletével megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt P.Sz.R. I. rendű vádlott és társa ellen indított büntetőügyben az elsőfokon eljárt Szolnoki Törvényszék ítéletét. A másodfokú felülbírálattal érintett I. rendű vádlott jogerős büntetése 13 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés és 10 év közügyektől eltiltás lett. A bíróság az I. rendű vádlottal szemben 184.440 forint vagyonelkobzást rendelt el. 

A bíróság által megállapított tényállás lényege szerint az I. rendű vádlott 2019. február 24-én hajnalban egy bécsi lakásban több késszúrással megölte barátját, majd a holttestet feldarabolva, utazókofferekben, bérautóval Magyarországra szállította, ahol azt a II. rendű vádlott segítségével, egy külterületi öntözőcsatorna átereszében elrejtette.

Az elsőfokú bíróság döntésével szemben az I. rendű vádlott és védője egyezően az emberölés minősítése és a kifosztás miatt, valamint az elsőfokú ítélet indokolásának tisztázása végett, eltérő tényállás megállapítása és a kiszabott büntetés enyhítésére irányuló fellebbezést jelentettek be. Az ügyészség mindkét vádlott vonatkozásában tudomásul vette az elsőfokú döntést. A törvényszék ítélete ellen a II. rendű vádlott és védője sem fellebbezett, így az ítélet, az ő vonatkozásában már az elsőfokú bíróság határozatának kihirdetése napján jogerőre emelkedett. 

Az immár jogerős ítélet indokolása során, a Szegedi Ítélőtábla Dr. Benedek Tibor tanácselnök által vezetett büntető tanácsa úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás – a másodfokú eljárás során tett helyesbítésekkel és kiegészítésekkel – megalapozottá vált, az a felülbírálat alapját képezte. Az elsőfokú bíróság által megállapított, részben megalapozatlan tényállást, a cselekmény minősítése kapcsán is lényeges, komoly jelentőséggel bíró megállapításokkal volt szükséges, kiegészíteni. Az ezáltal megalapozottá vált tényállás és az azt alátámasztó bizonyítékok azonban nem voltak alkalmasak az élet elleni bűncselekmény szigorúbb megítélésű, minősített esetének - az előre kiterveltségnek - megállapításához.

A tanács elnöke e körben kifejtette, hogy ugyan az a tény, miszerint az I. rendű vádlott mindenáron meg akart szabadulni a sértettől nem vitatható, azonban azt a bizonyítékok nem támasztják alá, hogy ezt csak és kizárólag a sértett megölése útján tervezte a vádlott megvalósítani. Az sem kérdéses, hogy mint lehetőség, ezzel is kalkulált az I. rendű vádlott, ez azonban a minősítő körülmény – az előre kitervelten elkövetett emberölés – megállapításához nem elegendő.

Kiemelte, hogy a vádlott bűnösségének megállapítására törvényesen került sor, a fentiek alapján azonban az élet elleni cselekmény minősítése téves, hiszen minősítő körülmény hiányában kizárólag az emberölés bűntettének alapesete állapítható meg az I. rendű vádlott terhére. A kifosztás kapcsán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogi indokait mindenben osztotta.

A megváltozott minősítésre tekintettel a büntetési tételkeret csak lényegesen enyhébb büntetés kiszabását tette lehetővé, mely cselekmények vonatkozásában a büntetésvégrehajtási fokozat is törvény szerint börtön.
 
A másodfokú bíróság a törvényszék által megállapított és értékelt bűnösségi körülményeket – azokat kiegészítve (I. r. vádlott személyiségzavara, jelentős időmúlás, a vádlott cselekményt követő magatartása) alapul véve a középmértéket meghaladó szabadságvesztés kiszabását látta indokoltnak. Az ítélőtábla akként ítélte meg, hogy ez a 13 év börtön fokozatú szabadságvesztés büntetés alkalmas arra, hogy a büntetéssel elérni kívánt célok megvalósuljanak.

A jogerős ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. 

Szeged, 2023. április 19.

Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztály