Helybenhagyta a Szegedi Ítélőtábla az I. fokon eljáró Szegedi Törvényszéknek a felperes keresetét elutasító ítéletét abban a polgári perben, amelyet K. Ede indított a Nemzeti Nyomozó Iroda jogutódjával, a Készenléti Rendőrséggel, a Legfőbb Ügyészséggel, a Fővárosi Törvényszékkel és a Fővárosi Ítélőtáblával szemben, és amelyben közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítéseként 25 millió forintot követelt.

Az ítélet indoklásakor elhangzott: helyesen vizsgálta az I. fokú bíróság, hogy a felperes tudta-e bizonyítani, miszerint történt-e olyan kirívó jogszabálysértés vagy kirívóan okszerűtlen mérlegelés az alperesek eljárásában, amivel összefüggésben a felperes személyiségi jogai sérültek. Egyetért az ítélőtábla az I. fokú bírósággal abban, hogy a nyomozás során a rendőrség részéről voltak mulasztások, de az nem megállapítható, hogy a mulasztások hiányában a felperest felmentették volna a móri bankrablás vádja alól.
A vádemeléssel kapcsolatban is osztotta az ítélőtábla az I. fokú bíróság  álláspontját, miszerint a vádemelés az ügyészség szakmai állásfoglalását tükrözi. Ezért államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti felelősséget csak nyilvánvalóan és egyértelműen alaptalan vádemelés alapozhat meg. A vádemelés idején rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a vádemelést nem lehet ilyennek minősíteni.

A bíróságok az alapeljárásban rendelkezésükre bocsátott bizonyítékokat mérlegelték, mérlegelésük nem volt okszerűtlen, ítéletükben jogi álláspontjukat részletesen megindokolták. Csak az évekkel később felmerült bizonyítékok voltak alkalmasak arra, hogy a korábban elfogadott bizonyítékokat megdöntsék.
Mindezek alapján hozta meg a Szegedi Ítélőtábla az I. fokú ítéletet helybenhagyó döntését.

Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye.
A nyolc halálos áldozattal járó 2002-es móri bankrablás elkövetésének vádjával először elítélt, majd jogerősen felmentett K. Ede - aki fegyveres rablások és más bűncselekmények miatt jelenleg jogerősen kiszabott 16 év fegyházbüntetését tölti - pert indított a Nemzeti Nyomozó Irodával, a Legfőbb Ügyészséggel, a Fővárosi Törvényszékkel és a Fővárosi Ítélőtáblával szemben, és közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítéseként 25 millió forintot követel.

2010 szeptemberében, a Szegedi Törvényszéken indult kártérítési perben a bíróság egyszer már elutasította K. Ede keresetét, a döntést a Szegedi Ítélőtábla azonban hatályon kívül helyezte, ezért meg kellett ismételni az elsőfokú eljárást. A megismételt eljárás során A Szegedi Törvényszék ismételten elutasította felperes keresetét, aki a döntés ellen fellebbezett, így került az ügy újból a Szegedi Ítélőtáblára.

Az előzményekről
2002. május 9-én kirabolták az Erste Bank móri fiókját, amelynek során nyolc embert öltek meg. Az ügyben a Fővárosi Bíróság 2004 decemberében K. Edét mondta ki bűnösnek. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetése a Fővárosi Ítélőtábla döntésével 2005-ben  jogerőre emelkedett. K. Ede két és fél éve töltötte a kiszabott büntetést, amikor ügyében 2008 áprilisában perújítást rendeltek el. Az újabb bizonyítékok szerint mégsem ő követte el a móri bűncselekményt, hanem W. Róbert és az előzetes letartóztatásban 2007 júliusában öngyilkosságot elkövető társa, N. László. A bíróság 2009-ben mondta ki, hogy nem K. Ede a móri gyilkos.

Az I. fokú ítéletről
A felperes, K. Ede keresetében számos pontban sorolta fel azokat a hibákat, amelyeket szerinte a rendőrség, illetve az ügyészség, és a bíróságok követtek el az eljárásban. Keresetében többek között azt hangsúlyozta, hogy elfogása után 2002 októberében a Gyorskocsi utcában embertelen körülmények között tartották fogva, és csak 2003 januárjában, jogi képviselőjének panaszára helyezték emberibb körülmények közé. A Venyige utcai bv-intézetben az őrök úgy bántak vele, mintha tényleg ő lett volna a "móri mészáros", ami súlyosan sértette emberi méltóságát. Hivatkozott arra, hogy az I. és a II. fokú ítélet kihirdetése olyan fokú traumát okozott számára, mely egész életére kihat. A büntetőeljárást - álláspontja szerint - az alperesek "koncepciózus" eljárása jellemezte és "eredmény felmutatási kényszer" motiválta.

Az I. fokon eljáró Szegedi Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a kártérítési igény akkor lett volna megalapozott, ha a büntetőeljárásban az alperesek olyan kirívóan súlyos jogszabály-értelmezési vagy alkalmazási hibát követtek volna el, amellyel összefüggésben a felpresnek kára keletkezett. Az ehhez szükséges tényállási elemeket azonban az I., fokú bíróság nem találta bizonyítottnak

Szeged, 2014. április 1.

A Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztálya