Megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla a társtettességben elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette miatt F. Z. I. rendű és Sz. N. II. rendű vádlottak ellen indított büntetőügyben az első fokon eljárt Szegedi Törvényszék ítéletét. Az elsőfokú ítélet megváltoztatására azonban csupán az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításának korrigálása, egy lefoglalt irat kapcsán és a II. rendű vádlottat terhelő bűnügyi költség   helyesbítése miatt volt szükség. A két vádlott büntetését érintő rendelkezéseket a Szegedi Ítélőtábla helybenhagyta. Így az I. rendű vádlott jogerős büntetése 14 év, míg a II. rendű vádlotté 8 év 6 hónap fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés lett, valamint mindkettőjüket 10 évre eltiltotta a bíróság a közügyek gyakorlásától. 

A bíróság által megállapított tényállás szerint a külföldön élő I. rendű vádlott 2018-ban társaival kétszer - kereskedési céllal - nagy mennyiségű kábítószert akart Szerbiából Ausztriába eljuttatni úgy, hogy azt a társai által vezetett gépjárművekben rejtették el.  A férfi által felügyelt szállítmányokat azonban a magyar, illetve a horvát hatóságok felfedezték.
Az I. rendű vádlott 2018 őszén lakhelyéről Magyarországra utazott úgy, hogy gépkocsijában nagyobb mennyiségű marihuána, valamint amfetamin volt elrejtve. A tettenérését követően az I. rendű vádlott ausztriai otthonában tartott házkutatás során további, szintén nagy mennyiségű marihuánát, és a kábítószer adagolásához szükséges eszközöket foglaltak le.
A kábítószerrel összefüggő bűncselekmény miatt Norvégiában korábban már 10 év szabadságvesztésre ítélt I. rendű vádlott által értékesítésre szánt kábítószer összesített hatóanyag-tartalma a jelentős mennyiség alsó határát meghaladta, annak mintegy hússzorosa, a II. rendű vádlottal jelen ügyben közösen szállított marihuána esetében annak tízszerese volt.

A döntéssel szemben az ügyészség nem jelentett be fellebbezést, az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, míg az I. rendű vádlott és védője elsődlegesen eltérő tényállás megállapítása és eltérő jogi minősítés érdekében, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése céljából, míg a II. rendű vádlott és védője egyezően elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében nyújtott be fellebbezést azzal, hogy ebben az esetben a II. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést eggyel enyhébb (fegyház helyett börtön) büntetésvégrehajtási fokozatban hajtsák majd végre.

Az ítélet indoklásában elhangzott, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a jelen másodfokú eljárásban történő kisebb kiegészítése és helyesbítése folytán megalapozott, így a felmentésre irányuló védői indítványok nem foghattak helyt. Dr. Benedek Tibor az eljáró másodfokú tanács elnöke kiemelte, hogy a törvényszék túlnyomóan helyesen állapította meg a vádlottak terhére és javára - a büntetéskiszabás körében - értékelhető súlyosító és enyhítő körülményeket, ezeket minimálisan korrigálva és figyelembe véve a Szegedi Ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság igaz meglehetősen súlyos, de arányos, az ítélkezési gyakorlatnak megfelelő és mindenekelőtt törvényes büntetést szabott ki mindkét vádlottal szemben, így a kiszabott szabadságvesztés büntetések lényeges enyhítésére sem látott indokot. Hangsúlyozta továbbá, hogy az I. rendű vádlott a büntetett előélete, jelen eljárásban a visszaesői minősége, a vádbeli cselekmények feltételes szabadság alatti elkövetése eredményezte a kimagaslóan súlyos büntetés kiszabását, melyből – fentiek miatt - feltételes szabadságra sem bocsátható.

A jogerős ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. 

Szeged, 2022. március 9.

Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztály