Néhány ponton megváltoztatta, a büntetési tételek tekintetében viszont helybenhagyta a Szegedi Ítélőtábla a csalás bűntette és más bűncselekmények miatt S. Á. és társai ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék I. fokon meghozott ítéletét. 
A táblabíróság a csalás bűntettét költségvetési csalásnak minősítette. 

A fellebbezések után II. fokon tárgyalt vádlottak jogerős büntetése a következő lett: 
S. Á. elsőrendű vádlottat 2 év, S. K. II. rendű vádlottat 2 év, T. J. III. rendű vádlottat 2 év, végrehajtásában felfüggesztett börtönre ítélte a táblabíróság, míg a VII. rendű vádlott B. G. büntetése 1 év 6 hónap felfüggesztett börtön lett. Letöltendő (1 év 6 hónap) börtönbüntetést B. I. ötödrendű vádlott kapott, mert ő bűncselekményét, mint többszörös visszaeső követte el. 

Ezek mellett az ítélőtábla a B. A. Bt.-vel szemben 95,3 millió forintra vagyonelkobzást rendelt el.
Az ítélet indoklásában elhangzott: az elkövetéstől számítva 13 év telt el a jogerős ítélet kihirdetéséig. Ezért az ítélőtábla nyomatékos enyhítő körülményként vette figyelembe az időmúlást és azt, hogy a vádlottak hosszú időn át álltak büntetőeljárás hatálya alatt. Erre tekintettel az I. fokon kiszabott büntetések arányosak, azok súlyosítása nem volt indokolt. 
A jogerős döntés ellen fellebbezésnek nincs helye. 

Az ítélet szerint S. Á. első rendű és S. K. II. rendű vádlottak, valamint meghatalmazásuk alapján T. J. III. rendű vádlott az I. és a II. rendű vádlottak irányítása alatt álló Bt.-t felhasználva 2006 májusában a Tiszán abban az időszakban levonuló árvízi helyzettel éltek vissza. Tették ezt egy, a katasztrófavédelemnél dolgozó tisztségviselő felhasználásával, aki önkormányzati vezetőknek tartott értekezleten azt a tájékoztatást adta, hogy szükséges az árvíz utáni fertőtlenítés, és azt a Bt. el is tudja végezni. 

Ezután Csongrád megye területén az apátfalvi, a csanádpalotai, a csanyteleki, a dóci, a felgyői, a hódmezővásárhelyi, a magyarcsanádi, a makói, a mártélyi, a mindszenti, a nagytőkei, a röszkei, a szegedi és a tiszaszigeti (összesen 14) önkormányzatok ügyében eljáró képviselőivel tárgyaltak. Rábírták őket arra, hogy a tiszai árhullám levonulása után a Tisza gátjának mentett oldalán, részben lakott, részben azon kívüli területekre megbízási szerződést kössenek fertőtlenítési munkák elvégzésére. A szerződés szerint a munkálatokat az állami költségvetés vis mayor alapja finanszírozta volna. 

A szerződésben meghatározott területek nagyobb részén a fertőtlenítési munkák elvégzésére nem volt szükség, a vállalt munkákat a Bt. vagy egyáltalán nem, vagy csak részben, de szakszerűtlenül végezte el. A Bt.-nek a fertőtlenítési munkálatok elvégzéséhez sem a személyi feltételek, sem a technikai eszközök nem álltak a rendelkezésére, és a fertőtlenítéshez szükséges anyag sem volt megfelelő mennyiségben a társaság birtokában.
Az állam a munkák egy részének szükségességét elismerte, a többit nem, ez alapján utalt pénzt. A települések a vis mayor alapból 58 milliót utaltak a Bt.-nek, míg Hódmezővásárhely további 21 milliót, Tiszasziget további 16,5 milliót fizetett ki a Bt.-nek.

A cég a szerződéskor megtévesztette az érintett önkormányzatokat. Az vitathatatlan, hogy fertőtlenítésre szükség volt, de nem akkora területen, amekkorára a Bt. szerződött az önkormányzatokkal.  A munka elvégzésére alvállalkozókkal kötöttek szerződést, akikkel később közösen hamis számlákat állítottak ki, így megvalósult a költségvetési csalás bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége.

Szeged, 2019. február 14.

Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztály