A vádlott cselekményét életveszélyt okozó testi sértés kísérlete helyett súlyos testi sértés bűntettének kísérleteként értékelte, a 2 év szabadságvesztés büntetés felfüggesztésének időtartamát 5 évről 4 évre enyhítette.

 

Az ítélet indoklásában elhangzott: a minősítés megváltoztatása mellett is szükséges a 2 év szabadságvesztés kiszabása a büntetési célok megvalósulásához,, ugyanakkor -  éppen a megváltozott minősítés miatt – az ítélőtábla a végrehajtás felfüggesztésének maximális 5 éves időtartamát eltúlzottan súlyosnak találta, ezért mérsékelte 4 évre.

Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye. 

 

A bűncselekményről

 

B. Z. és B. Z-né házassága fokozatosan megromlott, melynek oka a házastársak kölcsönös féltékenykedése, illetve a vádlott italozása volt. Ennek következményeként a férfi 2013 októberében elköltözött a család által bérelt kiskunfélegyházi lakásból, ahol ezt követően a sértett, valamint gyermekei, B. T. sértett és annak két kiskorú leánytestvére lakott.

 

A házastársak az elköltözést követően is kapcsolatban maradtak, bár köztük a viszony nem javult. A vádlott időről időre találkozott leánygyermekeivel. Ez idő alatt a vádlott és a sértett is új kapcsolatot létesített, de ennek ellenére a vádlott igyekezett elérni, hogy a felesége béküljön ki vele, és éljenek újra együtt. Az asszony többször is hajlandó volt találkozni a férjével, azonban nem békültek ki, továbbra is vitatkoztak, veszekedtek. A sértett nem kívánta az életközösséget helyreállítani. 

 

2014. április 13-án a vádlott a lányaitól vásárlás közben megtudta, hogy feleségénél tartózkodik annak barátja, G. P., akiről korábban az asszony azt állította, hogy már megszakította vele a kapcsolatot. Miután a lányai hazamentek, a vádlott italozni kezdett, és fenyegető tartalmú esemeseket küldött a feleségének. Az üzenetek miatt B. T. sértett telefonon felhívta az apját, próbálta békíteni őt, de a vádlott a fiával szemben elutasító volt. 

 

A vádlott dél körül találkozott barátnőjével, B. J.-val, aki közölte, hogy véglegesen szakít vele. Ekkora már a vádlott közepes fokban ittas volt. A történtek miatti elkeseredésében magához vett egy csontozókést, és elindult felesége lakásához. Az erkélyen tartózkodó lánya vette észre apja közeledését, szólt az anyjának, aki bezárta a lakás bejárati ajtaját, és beakasztotta a biztonsági láncot. 

 

A vádlott, mivel nem engedték be a lakásba, berúgta az ajtót, és így be tudott menni a lakásba. Fia próbálta feltartóztatni, de a vádlott a fiú nyakához szorította a kését, amivel a nyakon vérző sérülést okozott. Dulakodás alakult ki, a fiú a földre lökte az apját, és sikerült elvenni apja kését. Ezt követően a férfi a lakásból eltávozott, majd a helyszínre érkező rendőrüknél az utcán jelentkezett.

 

A támadás során a vádlott saját fiának 8 napon belül gyógyuló, maradandó fogyatékosságot nem okozó sérüléseket okozott, a súlyosabb sérülés elmaradása a vádlotton múlott, abban egyéb körülmények nem játszottak szerepet.

 

Az I. fokú ítéletről 

 

Életveszélyt okozó testi sértés és magánlaksértés bűntettében mondta ki bűnösnek a Kecskeméti Törvényszék 2015. január 13-án B. Z. (1971 – tiszasasi lakos) vádlottat, és ezért – halmazati büntetésül – 2 év, végrehajtásában 5 évre felfüggesztetett börtönre ítélte. A bíróság a vádlottat pártfogó felügyeletét elrendelte. 

 

Az ítélet ellen az ügyész nyújtott be fellebbezést a vádlott javára, azt indítványozva, hogy az I. fokú ítélet a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseinek érintetlenül hagyásával a bíróság az életveszélyt okozó testi sértés helyett súlyos testi sértésnek minősítse a vádlott cselekményét – így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.  

 

Szeged, 2015. szeptember 30.

 

A Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztálya