A Szegedi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság megváltoztatta a személyi szabadság megsértésének bűntette és más bűncselekmények miatt V. Ildikó és társa ellen indított büntetőügyben a Gyulai Törvényszék, mint II. fokú bíróság fellebbezések folytán felülbírált részét.
Az ítélőtábla kimondta: a vádlottak kötelesek egyetemlegesen megfizetni L. István János sértett magánfél részére 7.069.383 ezer forintot, míg R.-né Z. Mária részére 312.940 forintot az ítélet jogerőre emelkedését követően 30 napon belül.
Nem változott a vádlottakra II. fokon kiszabott büntetés mértéke, így az I. rendű vádlott jogerősen 4 év, míg a II. rendű vádlott 4 és 6 hónap börtönben letöltendő szabadságvesztés büntetést kapott. Ezzel kapcsolatban az ítélőtábla tanácselnöke kifejtette: a büntetés nem eltúlzott, arányos az elkövetett cselekménnyel, ezért lényeges enyhítése szóba sem jöhetett.

Az I. fokú ítéletről

Két rendbeli, társtettesként, folytatólagosan elkövetett személyi szabadság megsértése, társtettesként folytatólagosan elkövetett testi sértés, két rendbeli társtettesként folytatólagosan elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűntettében, valamint 2 rendbeli társtettesként folytatólagosan elkövetett okirattal visszaélés és 5 rendbeli, társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségben találta bűnösnek a Gyulai Járásbíróság 2013. február 19-én V. Ildikó (1977 - kétegyházi lakos) I. rendű vádlottat. Ezért őt a bíróság 6 év 8 hónap börtönre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az ügy II. rendű vádlottja, F. Vendel (1974 - kétegyházi lakos) ugyanezen bűncselekményekért 7 év börtönt és 8 év közügyektől eltiltást kapott.
Az ítélet ellen fellebbezéseket nyújtottak be, így az ügy a Gyulai Törvényszékre került, ahol egyes vádpontokban nem állapították meg a vádlottak bűnösségét, csökkentettek a büntetésükön is (4 év, illetve 4 év 6 hónap), így a részfelmentések miatt megnyílt a harmad fokú eljárás lehetősége. Ezzel a felek éltek is, fellebbeztek az ítélet ellen, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.
Az ítélőtábla a tárgyalást az elmúlt héten megtartotta, ma, kedden határozathirdetésre került sor.

A bűncselekményről

A II. rendű vádlott 2002 májusában elcsalta L. István János (1954) sértettet a kétegyházi ingatlanába azzal az ígérettel, hogy a sértettnek szállást fog nyújtani, melynek ellentételezése a sértett által végzett munka lesz. Miután a sértett beköltözött, az I. és a II. rendű vádlottak elvették a sértett személyi igazolványát, lakcímkártyáját, adóazonosító kártyáját arra hivatkozással, hogy az ne vesszen el, de az iratokat később sem adták vissza, akadályozva ezzel a sértettet szabad mozgásában és személyes szabadságában.
2006-ban a vádlottak a sértettet az időközben felépített új ingatlanuk kazánházában helyezték el, majd 2007 novemberétől, miután egy tanyát is vettek Kétegyházán, a vádlottak arra a tanyára vitték ki dolgozni a sértettet. 2009-ben véglegesen kiköltöztették a sértettet erre a tanyára, ahonnan nem engedték elköltözni, a felmerülő távozási, illetve szökési szándékában megtörték.
A vádlottak a sértettet anyagilag és egzisztenciálisan teljesen kiszolgáltatott helyzetben tartották a tanyán. Mindkét vádlott folyamatosan szidalmazta a sértettet, a II. rendű vádlott többször meg is ütötte, ha véleménye szerint a sértett nem jól végezte a dolgát. A sértett többször meg akart szökni, de ezt nem tette meg, mert félt a megtorlástól. 2009 májusában a II. rendű vádlott összeverte és meg is rúgta a sértettet. A sértett nem merte senkinek elmondani, hogy fogva tartják, mert félt, ha ezt a vádlottak megtudják, megverik és ismételten bántalmazni fogják.
A sértett sokféle munkát végzett, segített a ház körül, bevásárolt, építkezéseken dolgozott, állatokat gondozott, de ezért sem munkabért, sem megfelelő és elegendő élelmet sem kapott. 2002. május 23-tól a vádlottak felvették a sértett nyugdíját is, 2011. január 31-ig összesen 5,5 millió forint kárt okozva a sértettnek. A vádlottak ezen túl felvették a sértettnek járó fogyatékossági támogatást is 2003 decembere és 2011 augusztus vége között, amivel további 1,6 millió forint kárt okoztak a sértettnek. A vádlottak arra is kötelezték a sértettet, hogy hitelt vegyen fel, amit hamis tartalmú okiratok alapján meg is szereztek a visszafizetés szándéka nélkül. A vádlottak a sértettől megszerzett összesen 7,1 millió forint készpénzt és a felvett 1 millió forint hitelt saját céljaikra fordították.
A sértett a fennálló helyzetet már nem bírta tovább elviselni és egy más büntetőügy miatt a tanyára kiérkező nyomozóknak jelezte, hogy a vádlottak miként bánnak vele. Végül a rendőrök segítségével 2011. február 3-án hagyta el a sértett a tanyát.
2./ 2008 áprilisában a vádlottak a tanyára csábították Z. Mária (1971) sértettet is azzal az ígérettel, hogy "jobban fog élni", szállást és étkezést is kap, mobiltelefont is biztosítanak részére. A tanyára költözést követően a vádlottak az asszonnyal is úgy bántak mint a másik sértettel, folyamatosan megfélemlítették, munkára kényszerítették, megverték, a pénzét elvették, sem munkabért, sem megfelelő mennyiségű és minőségű ételt nem kapott. Z. Mária 2009. május 25-én megszökött a tanyáról.
 

Szeged, 2014. április 29.

A Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztálya