A Szegedi Törvényszék nem jogerősen bűnösnek mondta ki T. M. vádlottat bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében és bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében, ezért halmazati büntetésül 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 4 év gazdasági társaság vezetői tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte. A vádlott legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. 

 

A nem jogerős ítélet tényállásának lényege szerint Sz. I. -  az ügy korábbi I.r. vádlottja, akivel szemben a bíróság az eljárást elhalálozása okán megszüntette -  megalakulásától kezdődően tagja és ügyvezetője volt a szegedi székhelyű, cukor és édesség-nagykereskedelemmel foglalkozó kft.-nek, míg T. M. vádlott ugyancsak ügyvezetője volt a nagykőrösi székhelyű élelmiszer,- ital,- dohányáru vegyes nagykereskedelemmel foglalkozó kft.-nek. 

 

A vádlott 2012. augusztus 22-én a nagykőrösi cég képviseletében együttműködési megállapodást kötött az Sz. I. által vezetett kft.-vel, miszerint a vádlott vállalta, hogy az Sz. I. által vezetett céget olyan eladóval szerződteti, aki nagy mennyiségű cukrot képes szállítani neki versenyképes áron. A megállapodás keltével egyidejűleg jutalékszerződést is kötöttek, amely értelmében a vádlott kft.-je vállalta, hogy Sz. I. kft.-je egy akkor még ismeretlen eladótól 2010. évi árakon vásárolhat kristálycukrot, amely kapcsán egyidejűleg 9,5 milliárd forint + áfa közvetítői díjban állapodtak meg. Ugyancsak 2012. augusztus 22-én egy szlovák honosságú kft. és Sz. I. cége között kereskedelmi szerződés jött létre kristálycukor szállítására heti 800 tonna mennyiségre. 

 

A szlovák honosságú kft. vezető tisztségviselője a kereskedelmi szerződésről tudomással nem bírt, aláírását névbélyegzővel pótolták, a szerződés létezéséről sem tudott, továbbá nem is állt rendelkezésére a szerződésben írt mennyiségű áru. Sz. I. a vásárláshoz szükséges önerővel nem rendelkezett. A vádlott és Sz. I. cégei közötti szerződések esetében megállapítható, hogy a feleknek sem fedezete, sem szándéka nem volt a szerződésben foglaltak teljesítésére. 

 

A vádlott az aláírt kereskedelmi szerződésre tekintettel még aznap kiállította a bruttó 12 milliárd 65 millió forint értékű számlát Sz. I. cége felé, mint szerződéskötési díjat. Sz. I. a 2012. évi III. negyedéves áfa bevallásában levonásba helyezte az előbbi számla 2 milliárd 565 millió Ft összegű áfa tartalmát, azt visszaigényelve, kérte annak kifizetését. Ezen magatartásával Sz. I. az adóhatóságot megkísérelte tévedésbe ejteni, és az előbb említett összegű vagyoni hátrányt kívánt okozni a költségvetésnek, amely cselekmény nem vált befejezetté, tekintettel arra, hogy az áfát az adóhatóság nem utalta ki. A vádlott Sz. I. cselekményéhez szándékosan segítséget nyújtott.

 

A bíróság ítéletével szemben a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést, míg az ügyész 3 nap gondolkodási időt tartott fent az esetleges fellebbezés bejelentésére, így az nem emelkedett jogerőre.

 

Szeged, 2015. december 2. 

 

A Szegedi Törvényszék Sajtóosztálya