A Szegedi Törvényszék nem jogerősen bűnösnek mondta ki H. V. A. vádlottat emberölés bűntettében, csalás bűntettében és hamis vád bűntettében, ezért – valamint társtettesként elkövetett garázdaság vétsége miatt is - a bíróság halmazati büntetésül 10 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt.

A 2020. március 04. napján tartott előkészítő ülésen a vádlott a vádirati tényállást és a bűncselekmény elkövetését, összességében a bűnösségét beismerte és a tárgyaláshoz való jogáról lemondott. A bíróság ezen nyilatkozatot elfogadta, figyelemmel arra, hogy a vádlott nyilatkozatának természetét és jóváhagyásának következményeit megértette, beszámítási képességének és beismerésének önkéntessége iránt észszerű kétely nem mutatkozott, a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata egyértelmű volt és azt az eljárás ügyiratai is alátámasztották.

A nem jogerős ítélet tényállásának lényege szerint a vádlott és a sértett a cselekmény elkövetését megelőző években – egy rövid szünettől eltekintve – párkapcsolatban éltek. Kapcsolatuk során gyakran alakult ki kettejük között konfliktus, mely alkalmanként tettlegességhez, dulakodáshoz vezetett, ennek ellenére 2017. évben már élettársak voltak, és a sértett tulajdonát képező szegedi lakóházban éltek. A vádlott és a sértett 2017. május hónapjában, pontosan meg nem határozható napon, a közös lakóhelyükként szolgáló ingatlanban, a délutáni-esti órákban előzetes szóváltást követően kölcsönös dulakodásba, majd verekedésbe keveredtek, mely során a vádlott a sértettet megfojtotta.

A vádlott a fentieket követően a sértett egy másik ingatlanában lakó bérlőt tévedésbe ejtett azzal, hogy közölte vele, hogy a sértettnek évekre börtönbe kellett vonulnia, és emiatt szóban meghatalmazta őt a lakás albérleti díjának beszedésére. Az albérlő a vádlott megtévesztő nyilatkozata nyomán, a vádlott részére, havi 40.000,-Ft összegben, tizennégy hónapon keresztül fizette az albérleti díjat, egészen 2018. júliusáig.

Ezen túlmenően a vádlott a vele szemben megindult eljárás során valótlanul azt állította, hogy egy másik személy a holttest elrejtéséhez neki segítséget nyújtott.

A bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, míg a vádlott és védője fellebbezést jelentettek be enyhítés érdekében, így az ítélet nem emelkedett jogerőre.