A Szegedi Törvényszék nem jogerősen bűnösnek mondta ki V. E. I.r. vádlottat emberölés bűntettének kísérlete és folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettében, míg P. A. C. II.r. vádlottat embercsempészés bűntettében, ezért V. E. I.r. vádlottat halmazati büntetésül 12 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és végleges hatályú Magyarország területéről történő kiutasításra, míg P. A. C. II.r. vádlottat 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. A vádlottak a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatóak feltételes szabadságra.

 

A nem jogerős ítélet tényállásának lényege szerint V. E. I.r. és P. A. C. II.r. román állampolgárságú vádlottak 2015. júniusában, Romániában megállapodtak ismeretlenül maradt társaikkal abban, hogy anyagi ellenszolgáltatás fejében segítséget nyújtanak Magyarország területéről, a szerb-magyar zöldhatár mellől illegális határátlépők Ausztriába történő szállításához. A megállapodás szerint V. E. I.r. vádlott feladata volt, hogy egy a részére biztosított tehergépkocsival a határ mellől Ausztriába szállítsa az illegális határátlépőket, míg P. A. C. II.r. vádlottnak kellett a részére biztosított személygépkocsival, mint felvezető autóval az utat biztosítania és az esetleges rendőri ellenőrzéseket jeleznie az I.r. vádlott részére.

 

V. E. I. r. vádlott 2015. június 24. napján az általa vezetett tehergépkocsi rakterében 26 fő migráns személyt szállított Mórahalomból Ausztriába, ahonnan még aznap visszatért romániai lakóhelyére, ahol újabb megbízást kapott.

 

A megbízás alapján 2015. június 25. napján az I.r. vádlott már P. A. C. II.r. vádlott felvezetésével ismételten Magyarországra jött, majd a hajnali órákban Mórahalom külterületén az I. r. vádlott által vezetett tehergépkocsi rakterébe a vádlottak ismeretlenül maradt társainak utasítására beszállításra került legalább 106 fő, de ezt feltehetőleg meghaladó számú illegális határátlépő oly módon, hogy a tehergépkocsi hátsó ajtaját csak többszöri kísérletre, a bennlévőkre rányomva tudták becsukni, majd II. r. vádlott felvezetésével elindultak az autópálya irányába.

 

A teljesen zárt, fémdoboz rakterű tehergépkocsi a bezsúfolt sértettek súlya miatt elindulni is alig tudott, illetőleg annak vezetése is nehézséget okozott I.r. vádlottnak. Pár perccel az elindulást követően a raktérbe zsúfolt emberek dörömbölni kezdtek, valamint a náluk levő késekkel megpróbálták a fémborítást kivágni azért, hogy levegőhöz jussanak. Emiatt I.r. vádlott néhány perccel az elindulást követően Mórahalom belterületére érve leállította a tehergépkocsit, majd abból kiszállt anélkül, hogy a tehergépkocsi rakterének ajtaját kinyitotta volna és elsétált a közelben várakozó - és az I.r. vádlott által észleltekről, valamint a sértetteket fenti körülmények között magára hagyó magatartásáról semmit sem tudó - II. r. vádlott személygépkocsijához, és abba beszállva elhajtottak Romániába irányába. 

 

A raktér ajtaja belülről nem volt nyitható, azon ablak, szellőzés nem volt, a zsúfoltság miatti jelentős mozgáskorlátozottság, a levegő minőségének folyamatos romlása és a levegő hőmérsékletének gyors emelkedése jelentős testi, lelki gyötrelmet okozott a sértettek számára, akik között többen eszméletüket vesztették és életveszélyes állapotba kerültek a kialakuló oxigénhiányos állapot miatt. A sértetteknek sikerült hosszas próbálkozás után együttes erővel a kétszárnyú ajtó jobb oldali részét annyira kifeszíteni, hogy a keletkezett résen kinyúlva, a zárszerkezethez hozzáférve, azt kinyitva a raktérből kijutottak. 

 

A szellőzéssel egyáltalán nem rendelkező raktérben 6-10 perc elteltével jelentkeztek az első fulladásos tünetek, az extrém zsúfoltság miatt a raktér levegőjének hőmérséklete 1-2 perc alatt meghaladta a kritikus 30-34 fokot, csak a felnőtteket figyelembe véve egy személynek mintegy 33-34 cm-es területe volt, a raktérben egyébként gyermekek és csecsemők is voltak. Az utazás megkezdésétől számítva 20-25 perc múlva beállhatott volna a sértettek halála, amely csak a sértettek saját életüket mentő magatartása, az őket a fenti körülmények között a belülről nem nyitható ajtajú tehergépkocsiban hagyó I.r. vádlott magatartásától függetlenül maradt el. Az ajtónyitástól számítva 10-15 percen belül halálos szövődmények alakultak volna ki. A halál ilyen körülmények között történő beállta valamennyi sértett vonatkozásában élet kioltásával járó szokásos mértéket jóval meghaladó testi és lelki gyötrelmeket okozott volna, az I.r. vádlott magatartásával legalább 106 ember életét veszélyeztette.

 

A bíróság ítéletét az ügyész mindkét vádlott vonatkozásában tudomásul vette, az I.r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést, míg II.r. vádlott és védője 3 nap gondolkodási időt tartott fent az esetleges fellebbezés bejelentésére, így az nem emelkedett jogerőre.

 

A bíróság a II.r. vádlott előzetes letartóztatását jogerősen megszüntette, míg a kiszabott szabadságvesztés tartamára tekintettel az I.r. vádlott előzetes letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig, de legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig nem jogerősen fenntartotta.

 

Szeged, 2016. évi december 13. 

 

A Szegedi Törvényszék Sajtóosztálya