A Szegedi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája 2020. április 06-án távmeghallgatás útján megtartott tárgyaláson az előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölés bűntette és lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette miatt a 18 év fegyházbüntetésre ítélt R. A. elítélt szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátását mellőzte. 

A bíróság e döntése meghozatalát megelőzően az elítéltet fogva tartó büntetés-végrehajtási intézet által előterjesztett vélemény, a bíróság által beszerzett komplex igazságügyi pszichiátriai és pszichológiai szakértői vélemény, valamint az elítélt távmeghallgatás formájában történő meghallgatása alapján vizsgálta az elítélt későbbi életvezetésével kapcsolatos szándékát.

A büntetés-végrehajtási bíró a fentiek eredményeként azt állapította meg, hogy az elítéltet a jelentős tárgyi súlyú bűncselekmény, azaz az emberölés bűntette és lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette miatt ítélte hosszú tartamú szabadságvesztésre az 1978. évi IV. törvény alapján. Ebből adódóan a feltételes szabadság kapcsán ezen törvény rendelkezéseit kell figyelembe venni. 

Megállapította, hogy az elítéltet a szabadságvesztés büntetés végrehajtása során egy alkalommal - 2010. márciusában - kellett felelősségre vonni, ezzel szemben összesen 27 jutalmat érdemelt ki, ezek közül 24 jutalmat a fenyítését követően szerzett. Munkáltatása az intézetben megoldott, szabadulása esetére lakhatása, munkába állása szintén megoldottnak látszik. A jelentős tárgyi súlyú bűncselekményre tekintettel a bv. bíró vizsgálta a komplex igazságügyi pszichiátriai és pszichológiai szakértői véleményt is.

A jelen esetben alkalmazandó 1978. évi IV. törvény 47. § (1) bekezdése alapján csak az az elítélt bocsátható feltételes szabadságra, aki a szabadságvesztés büntetés során kifogástalan magatartást tanúsított, mely alapján alaposan feltehető, hogy a jövőben törvénytisztelő életmódot fog folyatni, így a szabadságvesztés célja további szabadság elvonás nélkül is elérhető. Az 1978. évi IV. törvény 38. § alapján a büntetés célja a társadalom védelme érdekében, annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.

A fenti adatok és az igazságügyi szakértői véleményben foglaltak alapján a bv. bíró azt állapította meg, hogy egyrészt az elítélt magatartása - kétségtelenül igen régen történt fegyelmi vétség okán – nem tekinthető teljesen kifogástalannak, másrészt az általa elkövetett bűncselekményhez képest a személyisége alapján attól lehet tartani, hogy a jövőben akár élet-testi épség elleni bűncselekményt is elkövethet. Kiemelte, hogy a korábbi botlását jelentős számú jutalommal igyekezett kompenzálni és a szabadságvesztés alatt magatartásával a fokozatváltás kedvezményét is kiérdemelte, azonban a fentieket mérlegelve úgy ítélte meg, hogy az elítélt esetében a büntetés célja csak és kizárólag a szabadságvesztés büntetés további végrehajtásával érhető el.

A bíróság végzésével szemben az elítélt és védője fellebbezést jelentett be a feltételes szabadságra bocsátása érdekében, így a végzés nem végleges.

Szeged, 2020. április 07.      

                                                                          Szegedi Törvényszék Sajtóosztály