A Szegedi Törvényszék három bíróból álló másodfokú tanácsa megváltoztatta az elsőfokú bíróság azon döntését, melyben B. L. elítéltet feltételes szabadságra bocsátotta. A másodfokú bíróság az elítélt vonatkozásában mellőzte a feltételes szabadságra bocsátást az életfogytig tartó fegyházbüntetésből. 

Mint azt korábban már megírtuk, a büntetés-végrehajtási bíró 2020. január hó 14. napján - a több emberen, részben előre kitervelten, részben nyereségvágyból, részben aljas indokból elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt - B. L. elítéltet az életfogytig tartó fegyház fokozatú szabadságvesztésből nem jogerősen feltételes szabadságra bocsátotta annak megállapítása mellett, hogy a feltételes szabadság ideje alatt az elítélt pártfogó felügyelet alatt áll. Az elsőfokú bíróság emellett az elítélt részére külön magatartási szabályokat írt elő. 

Az elsőfokú bíróság a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos döntése meghozatalát megelőzően a büntetés-végrehajtási intézet által adott vélemény, valamint a rendelkezésre álló egyéb iratok és az elítélt meghallgatása útján vizsgálta az elítélt későbbi életvezetésével kapcsolatos szándékát, melynek eredményeként azt állapította meg, hogy megfelelő ellenőrző és egyúttal segítő intézkedés alkalmazásával, így pártfogó felügyelettel, külön magatartási szabályok előírásával valószínűsíthető, hogy a büntetés céljának eléréséhez az elítélt vonatkozásában további szabadságelvonás már nem szükséges. Az elsőfokú bíróság végzését az elítélt és védője tudomásul vették, míg az ügyész fellebbezést jelentett be az elítélt feltételes szabadságra bocsátásának mellőzése érdekében. Tekintettel arra, hogy a végzéssel szembeni fellebbezés halasztó hatályú, az elítélt szabadon bocsátására nem került sor.

A Szegedi Törvényszék másodfokú tanácsa az elsőfokú bíróság végzését felülbírálta és azt megváltoztatta. 

A másodfokú tanács eljárása során megállapította, hogy az elítélt vonatkozásában a feltételes szabadságra bocsátás megengedhetősége kérdésében az 1978. évi IV. törvényt (régi Btk.) kell alkalmazni, ahogyan azt az elsőfokú bíróság is helyesen kifejtette.
A törvényi rendelkezés értelmében a bíróság akkor bocsátja az elítéltet feltételes szabadságra, ha – különösen a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartása és arra a készségre tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni – alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elítélt a büntetés végrehajtási időszakának nagyobb részében szabálykövető és a bv. intézet rendjének megfelelő magatartást tanúsított, számos jutalmat is szerzett, azonban magatartása összességében kifogástalannak nem tekinthető, hiszen 2019. évben a feltételes szabadságra bocsátás tárgyában született és az elítéltre nézve kedvezőtlen tartalmú büntetés-végrehajtási bírói döntés óta egy alkalommal fegyelmi fenyítésére került sor. Így tehát a törvényi feltételek egyike, a kifogástalan magatartás tanúsítása hiányzik.

A másodfokú bíróság a feltételes szabadságra bocsátás engedélyezésének további feltételét sem látta megállapíthatónak ugyanis az elítélt büntetés-végrehajtási intézetben tanúsított magatartásának vizsgálatán túl nem lehetett figyelmen kívül hagyni az elítélt vonatkozásában beszerzett pártfogó felügyelői véleményben és igazságügyi orvosszakértői véleményben foglaltakat sem, mely vélemények aggályokat fogalmaztak meg az elítélt törvénytisztelő életmód folytatására való készsége tekintetében. 

Mindezek alapján a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a feltételes szabadságra bocsátás nem lehetséges, a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül az elítélt esetében nem érhető el. 

Az alkalmazandó törvényi rendelkezés szerint ugyanis a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A szabadságvesztés az elkövető elszigetelésével közvetlenül hivatott szolgálni a társadalom védelmét, továbbá mind az egyéni (speciális) mind az általános (generális) prevenciós megelőzési célokat. 

A törvényszék álláspontja szerint jelenleg nem állapítható meg, hogy az elítélt szabadlábra kerülése esetén a társadalmi együttélés szabályait maradéktalanul be fogja tartani és az elvárásoknak megfelelő életet fog élni, az elítélt a társadalom tagjaira nézve továbbra is potenciális veszélyt jelent, így a büntetésnek a társadalom védelmét érintő célja nem érhető el a szabadságvesztés további végrehajtása nélkül. 

Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság az ügyész által bejelentett fellebbezést alaposnak tartotta és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, mely során az elítélt feltételes szabadságra bocsátását mellőzte.