A Szegedi Törvényszék három bíróból álló másodfokú tanácsa hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság azon döntését, melyben B. L. elítéltet feltételes szabadságra bocsátotta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

 

Mint azt korábban már megírtuk, a büntetés-végrehajtási bíró 2016. március hó 01. napján - a több emberen, részben előre kitervelten, részben nyereségvágyból, részben aljas indokból elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt - B. L. elítéltet az életfogytig tartó fegyház fokozatú szabadságvesztésből nem jogerősen feltételes szabadságra bocsátotta annak megállapítása mellett, hogy a feltételes szabadság ideje 10 év, amely idő alatt az elítélt pártfogó felügyelet alatt áll. Az elsőfokú bíróság emellett az elítélt részére külön magatartási szabályokat írt elő, figyelmeztetve az elítéltet, hogy ezek megszegése esetén erre irányuló ügyészi indítványra a feltételes szabadság megszüntetésének lehet helye.

 

Az elsőfokú bíróság a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos döntése meghozatalát megelőzően a büntetés-végrehajtási intézet által adott vélemény, valamint a rendelkezésre álló egyéb iratok és az elítélt meghallgatása útján vizsgálta az elítélt későbbi életvezetésével kapcsolatos szándékát, melynek eredményeként azt állapította meg, hogy az elítélt feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos korábbi, rá nézve kedvezőtlen döntés meghozatalát követően kifejezetten pozitív irányú magatartást tanúsított, több jutalmat érdemelt ki, emellett zárkamegbízotti tisztsége ellátásával kifejezetten segítette a büntetés-végrehajtási intézet rendjének más elítéltek részéről is történő betartását, ekként az elítélt összességében immár hosszabb időn át tanúsított kifogástalan magatartást. A fentieken kívül az elítélt részéről tett írott és elektronikus sajtóban megjelent nyilatkozatok alapján az elítélt megbánására lehetett következtetni, mely körülményből és azon adatokból, miszerint az elítélt a büntetés végrehajtása alatt iskolai tanulmányokat folytatott, sikeres érettségi vizsgát tett, a családtagjaival az utóbbi időben intenzív kapcsolatot tartott, le lehetett vonni azt a következtetést, hogy B. L. elítélt megkísérelt megtenni mindent annak érdekében, hogy szabadulása esetén a társadalomba be tudjon illeszkedni. Mindezen adatok alapján az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elítélttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. Az elsőfokú bíróság végzését az elítélt és védője tudomásul vették, míg az ügyész fellebbezést jelentett be az elítélt feltételes szabadságra bocsátásának mellőzése érdekében. Tekintettel arra, hogy a végzéssel szembeni fellebbezés halasztó hatályú, az elítélt szabadon bocsátására nem került sor.

 

A Szegedi Törvényszék másodfokú tanácsa az elsőfokú bíróság végzését felülbírálta és az abban megállapítottakat megalapozatlannak ítélte. Álláspontja szerint az elsőfokú döntés megalapozatlanságát főként az eredményezte, hogy az elsőfokú bíróság nem kellő módon tisztázta, hogy az elítélt kész-e arra, hogy szabadulása alkalmával törvénytisztelő életmódot folytasson, ezáltal levonható-e megalapozott következtetés arra, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. A másodfokú bíróság a megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság számára többek között előírta szakértői vélemény beszerzését az elítélt személyiségszerkezetének feltárására vonatkozóan.

 

Szeged, 2016. március 5.

 

A Szegedi Törvényszék Sajtóosztálya