A megismételt eljárás keretében a Szegedi Törvényszék nem jogerősen bűnösnek mondta ki A. H. vádlottat társtettesként elkövetett terrorcselekmény bűntettében és határzár tiltott átlépésének bűntettében, ezért őt 7 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint 10 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. A vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

 

A Szegedi Törvényszék a 2016. november 30-án kihirdetett ítéletében A. H. vádlottat bűnösnek mondta ki terrorcselekmény bűntettében és határzár tiltott átlépésének bűntettében, ezért őt 10 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és végleges hatályú Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása érdekében, a vádlott a terrorcselekményben történő bűnösségének megállapítása miatt, míg a vádlott védője a terrorcselekmény vonatkozásában felmentés, a maradék bűncselekmény tekintetében a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

 

A fellebbezések folytán a Szegedi Ítélőtábla járt el.

 

A Szegedi Ítélőtábla 2017. június 15-én kihirdetett végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolási kötelezettség sérelme okán hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Előírta, hogy a vádlott kihallgatását és az alapeljárásban kihallgatott tanúk vallomásának, illetőleg szakértői vélemény felolvasását követően, emellett a még szükséges egyéb bizonyítási eljárás eredményeként rendelkezésére álló bizonyítékok teljes körű egyenkénti és összességükben történő mérlegelésével állapítsa meg az elsőfokú bíróság a tényállást és döntsön a büntetőjogi felelősség kérdésében, a jogi minősítés és a büntetés felől.

 

A jelen eljárásról: a megismételt bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás rövid összefoglalója az alábbi:

A. H. vádlott 2015. szeptember 16-án 13 óra 40 perc és 17 óra 31 perc között, a rendőrség által lezárt Röszke II. közúti határátkelőhely szerb oldalán összegyűlt több száz fős tömeg tagjaként a Magyarország területére történő szabad bejutás érdekében  kihangosítóba beszélve, folyamatosan, több alkalommal a határ megnyitását követelte a lezárt határ védelmét ellátó rendőröktől.

Mindez idő alatt a rendőrség a kialakult tömegzavargás résztvevőit folyamatosan tájékoztatta arról hangosbemondón keresztül, hogy nem messze a határátkelőhelytől kialakított tranzitponton jogszerűen tudnak belépni Magyarország területére regisztrálást követően. [Erre egyébként a vádlottnak szüksége sem lett volna, hiszen ciprusi útlevele birtokában annak felmutatása mellett jogszerűen beléphetett volna Magyarország és az Európai Unió területére.]

A vádlott és az eljárás során ismeretlenül maradt társai a követeléseknek nyomatékot adva, nyílt rendbontó tevékenységbe kezdtek, így a kordont rángatták, valamint kövekkel, üvegekkel és egyéb tárgyakkal dobálták - a vádlott hat alkalommal, ebből négy esetben kővel - a rendőrsorfalban álló rendőröket a határ megnyitása érdekében, melynek következtében több rendőr 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.

A fentiek mellett a vádlott az államhatár rendje védelmét biztosító kordon megrongálását és áttörését követően a kialakult tömegzavargás résztvevőjeként, jogosulatlanul lépett Magyarország területére.

A rendőrségnek végül sikerült a tömeget A. H. vádlottal együtt Szerbia területére visszaszorítani és a határátkelő kapuját visszazárni.

 

Ami a vád tárgyává tett bűncselekmények megvalósulását és e cselekmények jogi minősítését illeti: a  Büntető Törvénykönyvről szóló törvény vonatkozó rendelkezése szerint terrorcselekmény bűntette miatt 10 évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő az, aki abból a célból, hogy állami szervet, más államot vagy nemzetközi szervezetet arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, a törvényben meghatározott valamely személy elleni erőszakos bűncselekményt, így többek között hivatalos személy elleni erőszak bűntettét követ el. A hivatalos személy elleni erőszakot az követi el, aki a hivatalos személyt jogszerű eljárásában erőszakkal akadályozza. A terrorcselekmény bűntettét tehát a fentiekben részletezett hazai szabályozás szerint - többek között - az követi el, aki abból a célból, hogy állami szervet arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön – többek között - hivatalos személy elleni erőszak bűntettét valósítja meg.

A megismételt eljárás keretében lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elsőfokú bíróság  főbb vonalait tekintve az alapeljárásban megállapított tényállással egyező tényállást állapított meg, amikor azt rögzítette, hogy a vádlott a Röszke II. közúti határátkelőhely szerb oldalán összegyűlt több száz fős tömeg tagjaként az országba történő szabad bejutás érdekében folyamatosan a határ megnyitását követelte az annak védelmét ellátó rendőröktől, amely követelésének akként kívánt érvényt szerezni, hogy legalább hat alkalommal maroknyi, tömeggel bíró tárgyat- négy esetben bizonyosan követ – dobott a Magyarország területén tartózkodó rendőrök felé. A vádlott ezen erőszakos magatartásával kívánt nyomást gyakorolni az állami szerv működése körében eljáró rendőrökre annak érdekében, hogy azok az akaratának megfelelő tevékenységet fejtsenek ki, azaz a több száz fős tömeget engedjék be az ország területére. Ekként A. H. vádlott az ismeretlenül maradt társaival szándékegységben cselekedve, állami szerv kényszerítése céljából hivatalos személy elleni erőszak útján megvalósuló terrorcselekmény bűntetteként értékelhető magatartást fejtett ki.

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény értelmében állami szervnek minősülnek a rendvédelmi szervek, így a rendőrség is.

A fentieken kívül A. H. vádlott azon cselekményével, hogy a kordon áttörését követően az államhatár védelmét szolgáló létesítményen keresztül, tömegzavargás résztvevőjeként az ország területére a jogszabályi rendelkezések megszegésével belépett, a határzár tiltott átlépésének bűntettét is megvalósította.

 

A fentiekben összefoglalt ítéleti tényállás alapján megállapításra került, hogy a vádlott magatartása a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének valamennyi törvényi tényállási elemét kimerítette és a bizonyítékok mindenre kiterjedő értékelése alapján megállapítható volt, hogy a vádlott e cselekményét azért valósította meg, hogy ezáltal rábírja a rendőrséget, mint állami szervet, hogy azok a részükre kiadott paranccsal és a rájuk vonatkozó előírásokkal szembehelyezkedve, ekképpen akaratukkal ellentétesen megnyissák a lezárt határszakaszt, következésképpen a hivatalos személy elleni erőszak útján gyakoroltak kényszert annak érdekében, hogy az állami szerv valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. Mindebből következően a terrorcselekmény bűntettének törvényi tényállási elemei is megvalósultak.

 

A büntetés kiszabása körében a bíróság súlyosító körülményként értékelte a társtettesként történő elkövetést, ugyanakkor enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott büntetlen előéletét, azt hogy két kiskorú gyermek tartására köteles, valamint az elkövetést megelőzően átélt viszontagságos események hatására nála kialakult tudatbeszűkült állapotot. Ugyancsak a vádlott javára értékelte a bűncselekmények elkövetése óta bekövetkezett több, mint két éves időmúlást emellett azt, hogy a vádlottnak idegen országban, nem anyanyelvi környezetben kell letöltenie büntetését.

A fenti bűnösségi körülmények értékelése alapján a bíróság a vádlottat 7 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint 10 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte.

A bíróság ítéletével szemben az ügyész súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása, míg a vádlott és védője eltérő minősítés, összességében enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést, így az nem emelkedett jogerőre.

A bíróság a kiszabott szabadságvesztés tartamára tekintettel a vádlott előzetes letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig, de legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig nem jogerősen fenntartotta.

 

Szeged, 2018. március 14. 

 

Szegedi Törvényszék Sajtóosztály