A Makói Járásbíróság nem jogerősen bűnösnek mondta ki K. L. M. vádlottat 5 rendbeli kényszermunka bűntettében ezért őt 1 év végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett fogház fokozatú szabadságvesztésre és 300 napi tétel, összesen 900.000 forint pénzbüntetésre ítélte.

 

A nem jogerős ítélet tényállásának lényege szerint a mezőgazdasági termeléssel és állattenyésztéssel foglalkozó vádlott a korábban hozzá került sértetteket nehéz életkörülményeik – így családi kötődéseik hiánya, vagyontalanságuk, alulképzettségük és munkanélküliségük – kihasználásával pihenőnap és pihenőidő nélkül akár napi 14-15 órában foglalkoztatta. A sértettek a vádlottnál kialakított rossz lakhatási körülmények között éltek, munkabérrel és érdemleges választási lehetőséggel nem rendelkeztek. A vádlott a sértettek ezen kiszolgáltatott helyzetét tovább erősítette, fenntartotta, ezáltal kihasználta és 2013. július 1. és július 11. napjai közötti időszakban olyan ráhatást gyakorolt a sértettekre, mellyel cselekvési szabadságukat befolyásolta. A sértettek a vádlott által alkalmazott kényszer hatására vállalták a minden napos, pihenőnap nélküli munkavégzést a vádlott által biztosított elfogadhatatlan körülmények között.

 

A vádlott cselekményével a sértettek kiszolgáltatott helyzetének kihasználásával őket munkavégzésre kényszerítette gazdasági haszna növelése, ekként haszonszerzés végett.

 

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a sértettek kilátástalan helyzetben voltak, melynek egyik tényezője, hogy valós mérlegelésen alapuló, elfogadható választási lehetőségük nem volt, más munkalehetőséget nem találtak. A bíróság szerint a vádlott kihasználta a sértettek ezen kiszolgáltatott helyzetét, hiszen egyrészt visszaélt ezzel a helyzettel, másrészt ezen állapotot éveken át fenntartotta, az abból való kilábalást nem hogy elősegítette volna, de kifejezetten meg is akadályozta a fent részletezett munkakörülmények fenntartásával. Éppen a vádlott által biztosított munka- és életkörülmények azok, melyek igazolják, hogy a vádlott nem egyszerűen a sértettek munkatudását és időközben megszerzett tapasztalatát, de emberi mivoltukat, méltóságukat használta ki azzal, hogy szabadságukat, önrendelkezési jogukat elvonta, illetve korlátozta (munkaidő, szálláskörülmények, munkabér elmaradása).

 

A bíróság ítéletével szemben az ügyész és a vádlott 3 napi gondolkodási időt tartott fenn, míg a védő fellebbezést jelentett be elsődlegesen a vádlott felmentése, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében, így az ítélet nem emelkedett jogerőre.

 

Szeged, 2017. június 21.

 

Szegedi Törvényszék Sajtóosztály